Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-274
32 Az országgyűlés hépvisélöJiázáncik. Érdekeltség alánján kerülnek be! Ezt érteni kellene.) Azokat, akik mint magyar állampolgárok és választójogra képesítettek a névjegyzékbe felvétettek, meg is lehet választani. Nem kell különbséget tenni a szerint, hogy ki menynyi adót fizet, mert a legtöbb adót fizetők nincsenek azzal a privilégiummal felruházva, hogy ők jobban tudják szolgálni a törvényhatóság ügyeit is. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De érdekeltek!) Érteném az ilyen megkülönböztetéseket, ha a vagyon egyúttal képesítene fokozottabb törvényhatósági működésre, a nép szeretetére, a nép gondjainak ápolására. A múlt idők tapasztalásai azonban itt a fővárosban is és a vidéken is azt mutatták, hogy az úgynevezett virilista urak nem jártak a gyűlésekre, csak akkor, amikor a főispán óhajtotta, hogy most szavazni kell. Nem is szólltak fel. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagy tévedés!) Az ország első törvényhatóságában tapasztaltuk, hogy a megkülönböztetések, amelyek a kinevezett tagoknál mutatkoztak s amelyek a foglalkozás, kénesítés és egyéb társadalmi elhelyezkedés alapján biztosították a törvényhatósági jogot, mire vezettek. Ezek soha egyetlen alkalommal sem járultak hozzá a vitához egy gondolattal, ep*v eszmével sem. Miért van tehát nekünk, ellenzékieknek, kifogásunk ez ellen a hátrafelé való eltolódás ellen? Miért mondjuk azt, hogy egyszerűségre és áttekinthetőségre kell törekedni? A mélyen t. miniszter úr a szakszerűség képviseletéről beszélt a 2. §-ban s azt mondja: nem szükséges a nlénumban, a törvényhatóságban ezeknek a különös vitáknak térhódítása, hanem elegendő, ha ezek csak a bizottságokra korlátozódnak, ahol meg lehet hallgatni az egyes szakértőket. Miért ruházza fel akkor a szakszerűség képviseletét külön törvényhatósági bizottsági joggal? Éppen így hibáztatom, hogy felekezeti alánon is megkülönböztetések történnek s a felekezetek kénviselői bejutnak ezen a címen a törvényhatóságba. (Fábián Béla: Láttuk már tegnap, hogv mi a felekezetieskedés következménye. Most már a reformátusok és a katolikusok verekednek! — Malasits Géza: Nagyon jó ez ísy csak verekedjenek. — Hegymejri Kiss Pál: Elég szomorú! — Malasits Géza: Fognak azok még jobban is verekedni. — Fábián Béla: Kitermelték a magyar egységet! — Zaj. — Elnök csenget.) A vallási és felekezeti megkülönböztetéseket lehetőleg ki kell küszöbölni a politikai és társadalmi életből egyaránt és ha egy kormány olyan törvénnyel jön, amely ezt nemcsak, hogy nem küszöböli ki, de ráirányítja a figyelmet arra, hogy a felekezeti megkülönböztetés jogok forrása lehet, ez azoknak a közjogi attribútumoknak félreismerése, amelyek a vallásfelekezetekkel szemben való türelemre s a vallásfelekezetek közötti különbség teljes eltűntetésére kellene hogy vezessenek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Kénviselőház! Itt vannak azok, akik hivataluknál fogva ta°n'ai a törvényhatóságnak. Amikor Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam az Önkormányzatról beszélt, s amikor különvéleményében megvilágította az önkormányzat igazi természetét és jelentőségét, akkor láttuk, hogy ez sohasem lehet más, mint az angol képviseleti rendszernek a kormány és az önkormányzati közegek között való paritásos egybefüggése. Itt pedig delegál a miniszter és delegál a törvény hivataluknál fogva egyéniségeket (Scitovszky Béla belügyminiszter: A belügyminiszter? Nem delegál.) a törvényhatósági bizottságba azzal, hogy az oda kinevezetteknek 274. ülése 1929 április ÏO-ên, szerdán. kineveztetésükkel már törvényhatósági bizottsági jog is jár, ami az önkormányzat degradálását jelenti, mert hiszen minden önkormányzat csak annyit ér, amennyi értéket a választás alapján a nép a maga delegálásával ott biztosított. Ha azonban a törvényhatósági bizottságban pair-schub formájában kinevezés, szakszerűség, képzettség, hivatal vagy virilizmus alapján szerepelnek tagok, ezek mind olyan megkülönböztetések, amelyeknél a kormánypatronázs is közrejátszik. Itt olyan kormánypatronázs játszik közre, ahol a kormány tudja megállapítani azt a cenzust, azt a kulcsot, amely mellett valaki a virilisek névjegyzékébe belekerül, amely mellett ő tudja kinevezni és kiválogatni azokat a személyeket, akiket bizonyos állásokra alkalmasoknak tart, akiket azután egyben ipso facto törvényhatósági bizottsági tagoknak is deklarál. Bocsánatot kérek, itt híre-hamva sincs a demokratikus fejlődésnek, híre-hamva sincs az önkormányzat elemi jogai tiszteletének, hírehamva sincs a nyugati demokráciának, vagy az ahhoz való közeledésnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Fábián Béla: Csak a cikkekben és beszédekben közeledünk a nyugathoz!) Ugyanígy a törvényhatósági bizottság szerkezete is megszűnik ezáltal az önjogúság jegyében működni, pedig a kezdeményezésnek, a régi jogoknak, amelyek a törvényhatóság kebeléből azért sarjadzottak ki, hogy a felirati jognak és a kezdeményezésnek ereje legyen, minden mesterkéltségtől és a kormánytól való függéstől menteseknek kell lenniök. De ha , a miniszter úr ilyen tagokkal tarkítja a törvényhatosáéi bizottság tagjainak létszámát és elosztását, akkor engedjen meg, de jöhetnek olyan idők, amikor azoktól, akik a kormány kegyéből valamilyen tekintélyt élveznek és egyúttal így jutnak be a törvényhatóságba, nem lehet várni azt a függetlenséget, amely esetleg egy olyan kormánnyal szemben szükséges, amelynek működése a vármegyében és a nép előtt egyáltalán nem kedvező világításban mutatkozik. A régi vármegye nagyszerű fellépése, amely nemzeti ellenállásokat termelt ki. régi nagyszerű virtusos önállósága el fog kopni, veszendőbe fos: menni ennél a szerkezetnél. (Fábián Béla: Hol van mostan ilyen vármegye? Nincsenek is vármegyei közgyűlések! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék az arányokat megnézni: tizenegy szakszerű kénviselő van százak mellett!) A reform céljának annak kellett volna lennie, hogy legalább azon segítsünk, ami a mai viszonyok között nem megfelelő. Legalább itt kezdte volna el^ a reformot a miniszter úrj mert itt bebizonyíthatta volna érzékét és szeretét a nép jogai iránt. Azt mondhatta volna: lenyesek és lefaragok mindent, ami az önkormányzat terhére van és hozzáadok mindent, ami az önkormányzat kiépítésére szolgál. Itt kellett volna kezdeni, ennél az egyszerű tételnél. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez a javaslat ezt jelenti!) Higyie^ el a miniszter úr, ez olyan mint a matematikában az egyszeregy; a logaritmusokkal való számításnál és a nagy egyenleteknél mégis mindennek a vége a kétszerkettő-négv. A javaslat ott van elhibázva, amikor egyszerű számítás helyett tudományon tételekkel, jön, egy-egy ismeretlennel bíró egyenlettel. Itt is egy ismeretlennel fog dolgozni a gyakorlat, ott, ahol a néojósok felismerése és méltánylása elkövetkezik (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez több ismeretlen!) — Derültség.) és ennek megvalósítása a maga közvetlenségében jön általános titkos választójog alapján, olyan lajstromos szavazással,
