Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

396 Äz országgyűlés képviselőházának 2l javaslat változatlan formában megy keresztül, akkor ezt a lehetőséget megszüntettük. Mert valljuk be őszintén, ha ez így történik, akkor nem marad meg egy másodfőjegyző sem nyu­godtan az állásában, hanem a legközelebbi alka­lommal pályázik. Minden főszolgabírói állásra pályázni fog, mert nem látja ambícióit kielégítve és munká­ját megjutalmazva ilyen körülmények között, ahogy ezt most a törvényjavaslat tervezi. En­nek a megváltoztatását célozza az én javasla­tom, és itt érvelek az előbb említettekkel, külö­nösen pedig azzal, hogy az aljegyzők állása ilyen módon bizonytalan, mert az a főispántól függ, aki kiteheti őket vidékre. Méltóztassanak tehát legalább a másodfőjegyzőt megmenteni az alispán és a főjegyző számára olyan formá­ban, hogy a másodfőjegyzőre vonatkozó javas­lataimat méltóztassanak magukévá tenni. Ezek pedig semmi egyebet nem céloznak, mint a jobb előmenetel biztosítását, vagy pedig, ha ebbe nem megy bele a belügyminiszter úr, ak­kor a várakozási idő csökkentését, (Jánossy Gábor: Ügy van!) szóval hogy juttassunk va­lamit a másodfőjegyzőnek, hogy nyugodtan ma­radhasson a helyén és türelemmel várjon az esetleg megüresedő főjegyzői állásra, mert a másodfőjegyzőknek természetszerű előmenetele az, hogy valaha ő belőle főjegyző lesz. Az pedig természetellenes ,törekvés, hogy a másodfő­jegyző főszolgabírói pozícióra aspiráljon. Ezeket kívántam megjcgyzni a másodfő­jegyzőket illetőleg. Nagyon kérem a belügymi­niszter urat ezek teljesítésére; tudom, hogy a belügyminiszter úr hajlik ez álláspont felé. Mél­tózassék a mélyen t. pénzügyminiszter urat kapacitálni, esetleg az ülés felfüggesztésével és szünet elrendelésével is, (F. Szabó Géza és Já­nossy Gábor: Helyes!) méltóztassék a pénz­ügyminiszter urat az utolsó pillanatban is ka­pacitálni arra, hogy a másodfőjegyző számára itt különleges elbánást biztosítson. Ez nem ke­rül sok pénzbe ott, ahol folyton ceruzával szá­molunk. En meghajlom a pénzügyminiszteri rideg ceruza előtt, hiszen nem is szabad becs­mérlőkig nyilatkozni egy rideg pénzügyminisz­teri ceruzával. Rendben van, legyen rideg a pénzügyminiszter, ellenben itt nevetségesen csekély összegről van szó. Nekünk is vannak értesüléseink és az érdekelteknek is vannak ér­tesüléseik; én példának okáért bizonyosan tu­dom, hogy annak teljesítése, amit a másodfő­jegyzők számára kérek, 9800 pengőbe kerül, te­hát csak ennyivel okoz több költséget. Bocsá­natot kérek, mindazok az érvek, amelyeket fel­sorakoztattam, 9800 pengővel honorálhatok. Méltóztassék ebben a kérdésben most, az utolsó percben is az igen t. pénzügyminiszter urat a közigazgatás érdekében befolyásolni. A másik csoport, amelynek tagjaiért szót emelek, az árvaszéki ülnökök csoportja. (Hall­juk! Halljuk! balfelöl és a jobboldalon.) A tervezett törvényjavaslat két szempont­ból súlyosan sérelmes az árvaszéki ülnökikarra nézve. Az egyik sérelem az, hogy a VI. fizetési osztályt egyszerűen elzárja az árvaszéki ülnö­kök elől, (Ügy van! jobbfelől.) holott a VI. fize­tési osztály jóformán az összes állami tisztvi­selői kategóriák részére nyitva van (Jánossy Gábor: Nekik is megvolt!) és nincs elegendő indok arra, hogy az az ülnökök elől elzárassék. Az 1923 : II. te. az ülnökök számára ezt rendsze­resítette (F. Szabó Géza és Jánossy Gábor: Ügy van!) és a helyzet az, — a belügyminiszter úr jól tudja — hogy 110 árvaszéki ülnök van az országban s ezek közül 29 ma is benne van a VI. fizetési osztályban. >3. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. , Előttünk van tehát egy olyan törvényjavas­lat, amely elzárja a VI. fizetési osztályt azok elől az árvaszéki ülnökök elől, akik közül 29 de facto ma is benne van a VI. fizetési osztály­ban. (F, Szabó Géza és Jánossy Gábor: Ügy van!) Ez egyenesen abszurdum. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Pótlékkal belekerül ma is!) Megint csak a Tamássy-féle rendeletről beszélek; mert így keresztelték azt el a tisztvi­selők. A Tamássy-féle rendelet volt az, amely az ülnökök elől elzárta ezt a fizetési osztályt. Pedig az ülnököknek igen magas jogi képesíté­sük van (Ügy van! jobbfelől.) és ők a legna­gyobb erkölcsi és anyagi felelősséggel terhelt tisztviselők (Jánossy Gábor: Ügy van!) s mun­kájuk a háború következtében megnövekedett és a háború után bekövetkezett forradalmak és oláh s egyéb megszállások tartama alatt az ül­nökök működése sokszorozottan fontosabb lett, mint amilyen azelőtt volt. (Jánossy Gábor: Ügy van!) A Károlyi-uralom alatt Károlyiék csak azokat honorálták, akiknek közvetlen intézke­dési jogkörük volt. A Károlyi-féle módszer első­sorban a csendőrökkel kezdte és a csendőrle­génységet emelte feljebb a fizetések csekély színvonaláról, mert szüksége volt arra, hogy azt kihasználja. Az árvaszéki ülnökikar műkö­dése azonban nem feküdt olyan közel a forra­dalmi idők vezéreinek szívéhez, ez a kategória tehát nem is számíthatott arra, hogy ilyen kor­szakban előre mehet. Nem is ment előre s míg a legtöbb fizetési csoport kettőt is ugrott a for­radalom alatt, (Jánossy Gábor: Ügy van!) az árvaszéki ülnökikar, mert nem volt szükségük a forradalmároknak az ő segítségére, vissza­esett. A főiskolai képesítés nélküli miniszteri ke­zelőtisztviselők elérhetik a VI. fizetési osztályt, elérhetik a tanítók, tanárok, a számvevők, a postások, a vasutasok, a rendőrfelügyelők, mind elérhetik, (Jánossy Gábor: Minden ember!) csak az árvaszéki ülnökikar, amely bírói funk­ciót is végez (Jánossy Gábor: Ügy van!) és a mellett önálló intézkedési ügykörrel is bír, tehát egy ilyen fontos pozíciót betöltő tisztvise­lőikar nem érheti el sohasem a VI. fizetési osztályt. Az igen t. kormány azt mondja, hogy de ott van a pótlék és ez az ellensúly. Bocsánatot kérek, nem elegendő a pótlék, a pótlék nem pó­tolja azt, hogy a VI. fizetési osztályt lezárja előtte. Először is a pótlék maga számszerű ösz­szegében kevesebb, (Scitovszky Béla belügy­miniszter: Néni!) másodszor pedig méltóztas­sék a lakbérre is gondolni. (Jánossy Gábor: Ügy van!) A tisztviselőknek olyan mindegy, hogy milyen tételekben méltóztatnak feltün­tetni fizetését, neki elsején az a fontos, hogy hány pengő hány fillért kap. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Amint tehát a lakbérre gondolok, rögtön beáll az a helyzet, amit mondottam, hogy a pótlék nem helyettesíti azt, hogy lezárom a VI. fizetési osztályt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az árvaszéki ülnöki állás végleges pozí­ció, (Jánossy Gábor: De mennyire az!) hogy semmi előmeneteli lehetőség nincsen, hogy 15 évben egyszer fordul elő, hogy egy árvaszéki ülnök meghal vagy nyugdíjba megy, (Jánossy Gábor: ^Jgy van!) akkor látjuk, hogy tényleg nincs előmeneteli lehetőség és hogy az ülnö­kök 90%-a munkaképessége határának eléréséig az ülnöki állásban vesztegel. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Az ülnöki állás tehát végleges állás­nak tekintendő. JŰgy van! jobbfelől.) Ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a tisztvi­selői kategória is olyan, amelynek mellékjöve­delme nincsen, nem is lehet, nem is szabad hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom