Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Àz országgyűlés képviselőházának '283. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. 397 legyen, (Jánossy Gábor: Ügy van!) és ha még az óriási erkölcsi és anyagi felelősségre gondolok, ennek az ügykörnek a háború után yaló megduplázódott fontossága, az Önálló működési körre, amit éppen ebben az ülésteremben mi magunk szavaztunk meg; (Jánossy Gábor: Ügy van!) ha arra gondolok, hogy a bíró a maga ítéletéért nem felelős, az ülnök pedig felelős a maga ítéletéért, (Jánossy Gábor: Még az örökösein is megveszik!) mégpedig vagyonilag, fegyelmileg is felelős az ítéletéért, (Scitovszky Béla belügyminiszter: A bíró is! — Jánossy Gábor: A bíró vagyonilag nem!) akkor kétszeresen indokoltnak látom azt, hogy az árvaszéki ülnökök számára a VI. fizetési osztály megnyittassék. A másik sérelem a várakozási idő. Borzasztó hosszú a kilenc esztendős várakozási idő. Ezt a várakozási időt az árvaszéki ülnökikar nem is bírja el. Ha a törvényjavaslat így marad mai állapotában, akkor az árvaszéki ülnökikar lesz az, amely elmondhatja, hogy ebből a törvényjavaslatból pedig egyetlen egy pengő haszna sincs momentán. (Jánossy Gábor: Ugy is van!) Haszna esetleg csak később mutatkozik, ha elér bizonyos várakozási időt. Ha azt akarja a belügyminiszter úr, hogy az a tisztviselői kar, amely most olyan élénken figyel, hogy mi történik ebben a gyéren látogatott ülésteremben, meg legyen elégedve, ha azt akarja, hogy ne legyen olyan kategória, amely nem lát előrehaladást ebben a törvényjavaslatban, akkor legalább a kilencévi várakozási idő kötelezettségét keH elejteni, és át kell térni rövidebb időre. Méltóztassanak megelégedni azzal, hogy a várokozási idő hat év legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Kiragadok egy harmadik csoportot, a szolgabírákat, akiknél főleg a várakozási idő az, amely engem érdekel. Látszólag talán kevés embert érint, és a valóságban is momentán kevés embert érint, de fontos elvi jelentőségű kérdés az, amelyet szóvá akarok tenni. Veszem Bihar vármegyét, ahol a háború kitörésekor egy snájdig főispán arra az álláspontra helyezkedett, hogy: «minden tisztviselő ki a frontra!», és az összes tisztviselőket, akivel csak tehette, kiküldötte a frontra. Kimondotta azt az elvet, hogy Bihar vármegye tisztviselői közül még csak meg se próbálja egy se azt, hogy hivatali állásánál fogva felmentessék a katonai szolgálat alól. így került ki Bihar vármegye tisztviselői kara a frontra. Később, amikor enyhült az ilyen állásfoglalás, Bihar megyében a főispán, néhai Miskolczy Ferenc, továbbra is azon az állásponton volt, hogy egyetlen-egy tisztviselőt sem hoz haza a frontról, vagy ha valaki visszajön, azt megint visszaküldeti, így vannak Biharmegyének tisztviselői, akik 52 hónapig kint voltak a fronton, hősiesen viselkedtek, büszke rájuk az egész megye a kitüntetések seregét hozták haza sokan közülök megsebesültek, hadifogságot szenvedtek. Azután ugyanez a megye oláh megszállás alá került, majd később ugyanennek a megyének az lett a sorsa, hogy főispánja és alispánja más vármegyéktől eltérőleg, a restaurációt megtartani nem merészelte. Halasztgatták a vármegyei tisztújítást más vármegyéktől eltérően. így történt meg az, hogy ennek a vármegyének olyan tisztviselői vannak, akik kimentek a frontra, mint kinevezett közigazgatási gyakornok, végigverekedték a háborút, azután a háború után még évek hosszú soráig, a főispán és az alispán habozása és tétlensége következtében nem juthattak abba a helyzetbe, hogy magukat szolgabírákká megválasztathassák, holott szolgabírói funkciót teljesítettek. így töltöttek el 8—9—10 szolgálati esztendőt, amely idő most annak a törvényjavaslatnak következtében egyszerűen kárbavesz. Ha a törvényjavaslat megmarad mai formájában, akkor, a belügyminiszter úr, ne vegye rossz néven, de mellőzi a hadiérdemeket. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Változtatni kell ezen a helyzeten ennél a csoportnak, a szolgálati időt honorálni keli azoknál a szolgabíráknál és aljegyzőknél, akik áldozatai volnának a jelenlegi szövegezésnek. Niem lehet csak a szolgabírói állásban eltöltött időt nézni a magasabb fizetési osztályba való besorozásnál, hanem nézni kell még a szolgálati időt is, mert — mondom — különben ilyen égbekiáltó igazságtalanság történik, hogy egy snájdig főispánnak! a frontkérdésben tanúsított magatartása, a tisztviselőknek a fronton tanúsított vitéz magatartása után a főispánoknak passzivitása és habozása következtében 10—12 esztendőt veszít egy-egy kitűnő hadviselt tisztviselő. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy kevés emberről, mindössze egypár emberről van szó, a pénzügyminiszteri rideg ceruza tehát nem léphet közbe, mert kicsi összegről van szó; ha hozzáveszem azt, hogy személy szerint is tudom, hogy az érdekeltek minő hadiárdemeket szerezték, sőt, azt is tudom, hogy mindegyiküket a románok is kifosztották vagyonukból; ha ehhez még hozzáveszem, hogy mindegyiküknek családja a hadikölcsönkárosultak sorában vezető helyet foglal el, akkor minden érvet felhoztam a mellett, hogy a szolgabíráknál és az aljegyzőknél nemcsak az ebben az állásban eltöltött idő, hanem általában az előzőleg végzett szolgalati idő is honoráltassék. T. Képviselőház! Tolmácsolnom kell még vármegyém kezelőtisztviselőinek kérelmét. A hiázszabályok nem engedik meg, hogy ez az elkésve érkezett kórelem a valóságban honoráltassék, (Jánossy Gábor: A miniszter megteheti!) ellenben visszhangja kell hogy legyen a parlamentben annak, hogy a kinevezett vármegyei kezelőtisztviselők sérelmesnek tartják magukra nézve azt, hogy a X, fizetési osztályból csak 12 év eltelte után mehetnek előre a IX. fizetési osztályba. Azt kérik, hogy legalábbis a szemiéllyi pótlék engedélyezésére szolgáló időbe a díjnoki szolgálat is beszámíttassék. (Helyeslés.) Kérték volna természetesen a várakozási idő csökkentését 12 évről 9 évre, erre azonban már a házszabályok adta lehetőség nincs meg. Végül pedig kérik az államnál már csaknem teljesen megszűnt B. fokozatoknak a vármegyénél is hasonló mértékben való megszüntetését. Úgy vélem, kötelességet teljesítek, amikor a kezelőtisztviselőknek ezt a hozzám intézett kérelmét itt tolmácsolom. Visszatérve az elmondottakra, nagyon, de nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy a másodfőjegyzőkre, az árvaszéki ülnökökre, továbbá a szolgabírák, aljegyzők összszolgálati idejére vonatkozó érveimet meghallgatni és honorálni méltóztassék. Indítványaim vagylagosak, óvatosságból, a házszabályok által parancsolt helyzetből kifolyólag vagylagosak, hogy ne zárjam el a lehetőségét olyan szavazásnak, amelynek során esetleg részleteket elfogad a Ház a javaslatokból, de azokat egészében nem teszi magáévá. Indítványozom elsősorban azt, hogy a 69. § ötödik bekezdésének Ötödik sorában a «kilenc»