Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-283
Az országgyűlés képviselőházának 283. nézve a kisgyűlés jaavslatára a közgyűlés határozza el.» A 16. bekezdés ugyanis arról is szol, hogy a többi tisztviselőkre nézve az alispán az, aki megállapítja a fizetési osztályok beosztását es a magasabb fokozatba való előléptetést. Az alispán legyen ebben a tekintetben az a magas exponált pozícióban lévő fórfiú, aki a fizetésekben egyedül határoz? Hát ez tényleg így van! Ez is csak forma és ez sem felel meg, mert ax alispán nem tudhatja egyedül, hogy a vármegye, a város abban a helyzetben van-e anyagilag, hogy magasabb, kedvezőbb fizetési osztályokba sorozhatja be a tisztviselőket. Ez a kisgyűlés hatásköre kell, hogy legyen, ezé az új berendezkedésé, amelyről még azt sem tudjuk, hogyan fog beválni, még azt sem tudjuk meg fog-e felelni azon a helyen, amelyre állítják, de különöskép azért nem tudjuk, mert hatásköre tekintetében nem látunk tisztán. Ez a hatásköre már volna valami, hatáskörét kibővítené, .és szerintünk sokkal inkább volna abban a helyzetben, (hogy körültekintés, alapos tapasztalatok után megállapítsa, hogy milyenek a vármegye vagy a város anyagi viszonyai és ennek alapján, sokkal helyesebb javaslatot tehet a fizetési beosztásokra, mint a főispán maga. Ez különben szintén csak forma lehetne, mert hiszen a fölött, hogy vármegyei, vagy városi tisztviselők fizetésjavításokat kaphassanak, az alispán egyedül semmiesetre sem lehet illetékes dönteni. Ismétlem tehát, hogy ez semmi egyéb, mint bizonyos formaság, űe ez ismét alkalmat teremt arra, hogy a protekciót szaporítsuk, hiszen mindig elegendő számban akadnak olyan személyek, akik megkörnyékezik az alispánt. Mert, ha az alispán egyedül volna az, aki a tisztviselők részére ilyen magasabb fizetéseket tudna lehetővé tenni, a tisztviselők végigjárnák azokat a magasabb állásban levőés befolyásosabb egyéneket, akik az alispánnál antisambríroznának azért, hogy sorban bemehessenek hozzá és a tisztviselők részére javítást kérjenek, könyörgjenek ki. Ezért ugyanezekből a szempontokból a 17. bekezdés helyébe, amely egyrészt a belügyminisztert, másrészt a főispánt jelöli ki arra, hogy magasabb fizetési osztályba sorozásra való igényt a tisztviselőknél megállapítsa. Farkas István és társai javasolják, hogy az előléptetés jogát a tisztviselőkre nézve a kisgyűlés javaslata alapján a közgyűlés gyakorolja. Kérem a t. Házat, ezeknek a módosításoknak elfogadására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Udvardy János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik 1 Urbanics Kálmán jegyző: Maróthy László! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Hajós Kálmán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Eri Márton! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Óvatosságból beszédidőmnek öt percnyi időtartammal való meghosszabbítását kérem. Elnök: Kérem a t. Képviselőházat, méltóztanak-e a képviselő úrnak a beszédidő meghoszszabbítását megadni! (Igen!) A Ház a beszédidő meghosszabbítását engedélyezte. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Kiragaülese 1929 április 25-en. csütÖrtoköíi. 395 dok az e szakaszban felsorolt tisztviselői kategóriák közül hármat, elsősorban a másodfőjepvzőt. A másodfőjegyzőt illetőleg emlékeztetni vagyok bátor a t. Házat arra, hogy az 1904 : X. tcikk előtt, amikor még első osztályú aljegyzőknek nevezzük a másodfőjegyzőt, az első osztályú aljegyzők a főszolgabírókkal egy fizetési osztályban és rangsorban voltak. (Ügy van! a jobboldalon.) Az 1904 : X. tcikk ezt az állapotot rendszeresítette, sőt később is, amikor az 1904. évi, most említett törvénycikket módosította az 1912 : LVIL tcikk, akkor is a vármegyei másodfőjegyzőt egy rangsorba és fizetési osztályba helyezték a főszolgabírákkal. Tehát, amikor én a másodfőjegyzők érdekében szót emelek, hivatkozom az 1904. évi törvényalkotásra és az 1912. évi törvényalkotásra. Mindezekután jött az a bizonyos 7000/1925. számú miniszterelnökségi kormányrendelet, amelyet a tisztviselők maguk között a beszéd során egyszerűen csak Tamássy-féle rendeletnek neveznek s különféle megjegyzések kíséretében szoktak maguk között erről a kormányrendeletről beszélni. A Támássy-féle rendelet változtatta meg ezt az állapotot a másodfőjegyzők hátrányára úgy, hogy a másodfőjegyzőket rangban és fizetésben a főszolgabírák után sorozta. Aki látta valaha egy alispáni hivatal működését s akinek betekintése volt abba, hogy miként megy az alispáni hivatalban az irodai ügykezelés és milyen ott a dolgok menete, annak tudnia kell, hogy a főjegyzőnek, a másodfőjegyzőnek és az aljegyzőknek minő fontos ügyköre van, és tudnia kell azt is, hogy ha valahol kívánatos a közigazgatásban az állandóság és a tapasztalatok gyűjtésén alapuló működés, akkor a vármegyei központban a főjegyzőnél, a másodfőjegyzőnél és az aljegyzőnél fontos ez. Most mi belemegyünk egy törvényalkotásban, ahol könnyelműen hozzájárulunk ahhoz, hogy a főispán az aljegyzőket áthelyezhesse. Ez a 73. §-ba fel van véve, s meg fogják szavazni. Ha ez megtörténik, mint ahogy valószínűleg meg fog történni, akkor az a helyzet áll fenn, hogyha én például főispán vagyok, elvehetem az alispántól legnagyobb támaszait és legjobb munkaerőit. (Jánossy Gábor: Ez igaz! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Akkor rossz a főispán!) Ha lelkiismeretlen és hatalmaskodó vagyok, elvehetem tőle ezeket a munkaerőket, az alispánt aláaknázhatom s egyszerűen megfoszthatom legjobb munkaerőitől, mert az aljegyzőket, akik az alispán referensei, egyszerűen kihelyezem. Ha ezt megcsinálja a törvényhozás, mint ahogy küszöbön áll, hogy meg méltóztatnak szavazni, akkor kétszeres fontosságú, —* s én itt a törvényhozás lelkiismeretére appellálok — hogy a másodfőjegyzőkre figyeljünk. Az a kérdés, hogy a belügyminiszter úr mit akar a másodfőjegyzői állással. Azt kívánja-e a belügyminiszter úr, hogy a másodfőjegyzők poziciójukban huzamosabb ideig maradjanak és tapasztalatokat gyűjtve a központban működjenek, vagy pedig arra gondol, hogy a másodfőjegyzői állás is általában egy grádus lesz. a megyei előmenetelnél, olyan állás lesz. mint a többi vármegyei tisztviselői pozició, ahova bejönnek a tisztviselők, majd mielőbbi előremenetel céljából csakhamar tovább mennek. Bocsánatot kérek, a másodfőjegyző hivatásköre olyan, amely állandóságot kíván, s az alispánnak és a főjegyzőnek feltétlenül szüksége van arra, hogy a másodfőjegyző lehetőleg hosszú ideig maradjon meg az állásában. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Ha ez a törvény-
