Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

394 Az országgyűlés képviselőházának 283, ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. Hangsúlyozottan arra figyelmeztetem a t. Házat, hogy a másodfőjegyzők, akikre pedig az alispánoknak, mint stabil fogalmazókra feltétlenül szükségük van, ezentúl nem fognak a másodfőjegyzői állásban ezen mostoha elbánás 'következtében rostokolni, hanem — amint erre már most is tudok példákat — egytől-egyig ki fognak menni főszolgabírónak. Ebben én nagy veszélyt látok. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy amikor ez a törvényjavaslat úery intézkedik, hogy a fiatal aljegyzők a szolgabírákkal kölcsönösen áthelyezhetők, akkor voltaképpen a stabil fogalmazói kart nem képezi más jelenleg, mint az aljegyző és a másodfőjegyző. (Szilágyi Lajos: A főispán tönkreteheti az alispánt azzal, hogy elhelyezi az aljegyzőit és a miáisodfőjegyzőit.) Ha az aljegyzőket kihelyezik szolgabírónak, a másodfőjegyzők pedig, nem lévén anyagi dotációjukkal megelégedve, kimennek főszolgabíráknak, akkor folytonosan új és gyakorlatlan fogalmazói karral kell az alispánnak küzdenie azoknak a nagy és hatalmas céloknak érdekében, amelyeket most itt fokozott mértékben lefektettünk, és amelyek fokozott feladatok elé állítják a törvényhatóság első tisztviselőjét. Kérdezem, hogy azzal a kevés anyagi áldozattal, amelyre vonatkozólag Szilágyi Lajos %. képviselőtársam fog indítványt előterjeszteni, kénytelenek vagyunk-e ezt kockáztatni, ami a közérdek rovására történjen? (Û.QV van! a jobboldalon.) Eleve figyelmeztetem a t. Házat, hogy a való tényállást tártam szemeik elé; méltóztassanak azt az álláspontot elfoglalni, amelyet majd Szilágyi Lajos t. képviselőtársam fog a Ház elé terjeszteni. Ezekben voltam bátor megjegyzéseimet idevonatik'ozólag előterjeszteni s mély tisztelettel kérem, méltóztassanak az általam előterjesztett négy határozati javaslatot magukévá tenni. (Heh/eslés a .jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbánics Kálmán jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! A 69. § egyik részletkérdéséhez voltam bátor lkét módosító javaslatot benyújtani. Mindkettő a vármegyei tisztifőorvos más fizetési osztályba való sorozásáról szól. A szakasz szerint a vármegyei tisztifőorvos a VIII. fizetési osztályban kezdi szolgálatát s kilenc évi szolgálat után a VII. fizetési osztályba léptethető elő. A szakasznak ezt a rendelkezését igen sérelmesnek tartom, mert ebben lebecsülését látom a főorvos szolgálatának, aki nem is olyan régen még a tiszti főügyésszel volt egy rangban, azután lejjebb került eggyel, most pedig e szakasz szerint a vármegyei tisztifőorvos mátr két ransrsral lejjebh került, mint a vármegyei tisztifőügyész, akivel pedig legjobban összehasonlítható munkafkört lát el. A vármegyei tiszti főorvos a VIII. fizetési osztályban kezdi szolgálatát, tehát abban a fizetési osztályban, amelybe a körorvos is eljuthat s a községi orvos is bekerülhet. Mármost méltóztassanak elképzelni a kettő közötti különbséget. A vármegyei főorvos az egész megyei^ közegészségügyi közigazgatásnak élén áll, a járási orvos és a községi körorvos pedig csak egy kis körben teljesíti a maga hivatását. A körorvosnak ugyanolyan fizetése van, mint a vármegyei főorvosnak, hozzávéve azt, hogy a körorvosnak szabad praxisa van, tehát anyagilag sokkal jobban áll, mint a vármegyei tisztifőorvos. Ez a sérelmes intézkedés fogja azután eredményezni azt, hogy egyetlenegy községi vagy körorvos sem fogja többé ambicionálni vármegyei főorvossá való kinevezését. (Ügy van! a jobboldalon.) Szóval éppen azok, akik! már bizonyos gyakorlatra tettek szert a közigazgatásban, nem fogják előléptetésnek tekinteni azt, ha vármegyei főorvossá neveztetnek ki. De tovább megyek, t. Ház! A vármegyei főorvos kilenc esztendő után kerül a VH-be, a szakasz mostani rendelkezése szerint pedig a Vl-ba nem kerülhet be. Második javaslatom azt célozza, hogy a vármegyei tisztifőorvos feltétlenül bekerüljön a Vl-ba. Méltóztassanak elgondolni, hogy végre is vármegyei tisztifőorvosnak a múltban sem fiatalembereket neveztek ki és valószínűleg a jövőben sem fognak fiatalembereket kinevezni. Hiszen egy fiatalember számára, aki kezdettől fogva a közigazgatási pályán volt a VIII. fizetési osztály megfelelő lehet, de nem megfelelő egy főiskolát végzett orvosnak, aki 26—27 esztendős korában kerül ki a szabad életbe. Ha valamire való ügyesség is van benne, nem fog arra törekedni, hogy vármegyei tisztifőorvos legyen, s inkább a szabad praxist választja, mint a hivatalnoklépcsőt. Már pedig érdeke volna a megyei közigazgatásnak, hogy megfelelően képzett, elsőrangú orvosok álljanak a megye élén. Nem akarom hosszasabban igénybe venni t. Ház idejét; bízom az igen t. belügyminiszter úrban, hogy legalább javaslatomnak egy részét ha nem is az egészet, magáévá fogja tenni. En ugyan szeretném, ha mindkettőt elfogadná és ezek elfogadására kérem is a t. Házat. (Helyes• lés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Ház! A 69. $ 16. bekezdése arról szól, hogy (olvassa): «A vármegyei tisztviselőknek fizetési osztályokba beosztását az alispánra nézve a belügyminiszter, a többi tisztviselőre nézve az alispán állapítja meg.» Minden* egyes esetben tehát egy személyre van bízva, hogy a tisztviselők milyen fizetési osztályba kerülnek. Amikor az alispán fizetéséről van szó, nern akarom azt mondani, hogy kéz kezet mos, távol áll tőlem, de a belügyminiszter nincs mindig abban a helyzetben, hogy helyesen meg tudja ítélni azt, hogy az alispán milyen fizetési osztályba osztható be, mikor érkezik el annak az ideje, hogy magasabb fizetési osztályba kell előlépnie, mert itt csak az van megállapítva, hogy a belügyminiszter állapítja meg, de más tényezők azok, amelyek ezt megállapítják. Miért tartsuk fenn csak külső okokból, presztízs szempontból azt a formát, hogy ebben az esetben a mindenkori belügyminiszter az, aki ezt megállapítja? Ez lehet néha igazságtalan is, mert a belügyminiszter esetleg nem a legjobb viszonyban lehet az alispánnal. Igaz, erre azt lehetne ellenérvül felhozni, hogy amikor feszült viszony keletkezik e két egyén között, abban az esetben az alispán már nincs is helyén, mert íe kell vonnia a konzekvenciákat. De ez nem minden esetre szólhat. Lehetséges az az eset, hogy a belügyminiszter és az alispán között a viszony nem a legjobb, nem a legbarátságosabb, nem a legkollégiálisabb és akkor ebből kellemetlenségek következhetnek be. Éppen ezért ajánlom annak a módosításnak elfogadását, amelyet a 16. bekezdéshez Farkas István és társai terjesztettek elő, amely szerint (olvassa): «A fizetési osztály magasabb fizetési fokozataiba való előléptetést valamennyi vármegyei tisztviselőre és egyéb alkalmazottra