Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az országgyűlés képviselőházának 283. a gyakorlat, — egy szolgabírót hozok fel pél­dául — hogy egy időközben megüresedett főszol­gabírói állásra behelyettesítette az erre illeté­kes hatóság, később, amikor r erre az állásra megválasztatott annak ellenére, hogy előzőleg szolgabírói javadalmazás mellett, tehát minden főszolgabírói javadalmazás nélkül volt kényte­len esetleg hosszabb ideig helyettesíteni, ez elő­nyéül nem tudatott be és javadalmazás tekinte­tében semmi különbség nem tétetett közte és a között a szolgabíró között, aki helyettesítési szolgálat nélkül választatott meg a magasabb fizetési osztályba, a magasabb állásra. Ennek a lehetőségnek kiküszöbölését célozza ez a mó­dosításom, és pedig akkép, hogy utólag,, ami­kor az illető behelyettesített tisztviselő maga­sabb állásra fog megyálasztatni, a^ helyettes­ként eltöltött ideje olybá tekintessék és vétessek számításba, mintha azt már a magasabb állás­ban töltötte volna el. (Helyeslés jobbfelöl.) Módosító indítványom szövegét a követke­zőkben vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): «Azt a szolgálati időt, amelyet a tisztviselő va­lamely magasabb állásban annak végleges, vagy fegyelmi felfüggesztés okából bekövetkezett ideiglenes megüresedése alatt helyettesként töl­tött el, az illető magasabb állásra történt vég­leges alkalmazása esetében, ebben a magasabb állásban eltöltöttnek kell számítani.» Tisztelet­tel kérem e három indítványomnak elfogadását. A negyedik egy korrekciót jelent, igen t. Képviselőház. Az általános vitában elmondott beszédemben már rámutattam arra, hogy meg­történhetik azon rendelkezés alapján, amely a nyugdíjba beszámítható személyi pótlékra vo­natkozik, hogy egy tisztviselő, aki rendesen lé­pett elő, teljesen elüttetik a személyi pótléktól, a fizetési pótléktól, míg az, aki bennrekedt, ha­marább magasabb javadalom élvezetébe lép. Ezt korrigálni szeretném olyképpen, hogy bizo­nyos össz-szolgálati időhöz kívánnám kötni a nyugdíjba beszámítható személyi pótlék élveze­tét és határozati javaslatot készítettem ebben a tekintetben, — természetes dolog, hogy a tisztviselői előnyöket óhajtottam elsősorban is tekintetbevenni, — amelyben 20, illetve 25 évi összolgálathoz kívántam kötni a fizetési pótlék megnyíltát, azoktól az előfeltételektől függet­lenül, amelyeket ez a szakasz előír. Most a házszabályokhoz vagyok kénytelen egy kérdést felvetni, amennyiben a házszabá­lyok akként rendelkeznek, hogy csak azokat az indítványokat lehet előterjeszteni, amelyeket az általános vita megkezdése előtt adtak be. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztas­sék a szakasz keretében maradni. A házszabá­lyok értelmében meghosszabított ülés • alatt házszabályok címén csak^ a napirend letárgya­lása után, a következő ülés napirendjének meg­állapítása után adhatnék szót. F. Szabó Géza: Meg tudom fordítani a té­telt és be tudom illeszteni e szakasz tárgyalásá­nak keretébe és a t. belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlom, hogyha pénzügyi szem­pontból az általam proponált 20, illetve 25 évi össz-szolgálat nem volna elfogadható, — mit kí­vánok. Igen kérem a t. előadó urat is, méltóz­tassék egy pillanatra ezt meghallgatni, mert hozzá intézem szavaimat. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Azért ment oda, hogy jobban hall­hassa!) Amennyiben tehát pénzügyi szempontból a 20, illetve 25 évi szolgálat nem volna elfogad­ható, nem volna akceptálható, hogy főleg ki­domboríthassam azt, mennyire a méltányossá­got, az igazságos elosztást, az igazságos, egyenlő elbánást kívánom szolgálni e kérdésben, szíves készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy 30, illetve ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. 393 33 évi össz-szolgálathoz köttessék annak a sze­mélyi pótléknak élvezete, amely itt 20, illetve 25 évi össz-szolgálathoz köttetik. Amennyiben tehát most nem tehetek mást a házszabályok értelmében, mint az eredetileg benyújtott indítvány fenntartását, igenis kife­jezetten kívánom ennek az indítványnak fenn­tartását, kérem azonban a t. előadó urat, hogy amennyiben ez el nem fogadtatnék, legyen ke­gyes azt az álláspontot képviselni, hogy nem 20, illetve 25 évi össz-szolgálat, hanem 30, illetve 33 évi össz-szolgálat után nyittassék meg oly feltételek mellett a személyi pótlék élvezete, ahogy azt én indítványomban lefektettem. (Szi­lágyi Lajos: Kétélű fegyver a házszabálymódo­sítás!) Indítványomnak szövege a következő (ol­vassa): A 69. § 12. bekezdése végére beiktandó volna: «Ezen előfeltételekre tekintet nélkül is a fennt megállapított személyi pótlék egyszere­sében részesíthető a törvényhatósági bizottság által az az érdemes vármegyei tisztviselő, aki­nek össz-szolgálata 20 évet, és a személyi pótlék kétszeresében, ha össz-szolgálata 25 évet tesz ki.» Mély tisztelettel kérem ennek a javaslatom­nak elfogadását is, illetőleg az előadó úr részé­ről ilyen értelemben történő pótlás megszívle­lését és elfogadását. Még egy megjegyzést kívánok tenni ahhoz a módosító indítványhoz, amelyet Szilágyi La­jos t. képviselőtársam és barátom fog előter­jeszteni, s amelyhez a magam részéről nagy örömmel járulok hozzá. Kénytelen vagyok már­most ebben a kérdésben itt nyilatkozni, mivel másodszor ehhez a szakaszhoz felszólalási jo­gom nincs. Itt t. képviselőtársamnak ez az in­dítványa^ arra vonatkozik, hogy a másodfő­jegyzők és az árvaszéki ülnökök a VIII. fizetési osztályban ne kilenc esztendőt legyenek kény­telenek eltölteni, hanem a várakozási idő hat évre szállíttassék le. Ezt helyesnek és indokolt­nak tartom, mert hiszen méltóztatnak rá emlé­kezni, az általános vita során kifejtettem azt, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésrendezése két szempontból kíván feltétlenül kielégítést: az egyik az ő különleges társadalmi hivatásuk, a másik pedig az előlépés nehézsége. Meg va­gyok róla győződve, hogy a t. Ház ezt a méltá­nyos szempontot honorálni fogja, és úgy tu­dom, hogy az árvaszéki ülnökökre vonatkozó­lag az álláspont már ki is domborodott, azon­ban figyelmeztetem a t. Házat arra, hogy a má­sodfőj egyzoket a várakozási időnek indítványo­zott leszállításából ne méltóztassanak kihagyni, mert ebben nagy veszedelmet látok. (Szilágyi Lajos: Ügy van!) Aki ismeri az alispán hiva­talát, az igazat fog nekem adni. A másodfőjegyzőket illetőleg az az ellen­vetés hangzott el, hogy a másodfőjegyzők előtt nyitva van az előmenetel útja % míg az árva­széki ülnöki állás végleges állásnak tekinthető és tekintendő. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Ez feltétlenül igaz, — amint ezt már ismé­telten hangoztattam — de kérdem, mennyivel van a másodfőjegyző előnyösebb helyzetben 1 ? Az igaz, hogy az árvaszéki ülnök előtt csak egyetlenegy lehetőség van : az árvaszéki elnöki állás, míg a másodfőjegyző előtt kettő van: a főjegyzői és az alispáni állás. (Jánossy Gábor: Ez nagy különbség!) Mélyen tisztelt kedves ba­rátom, méltóztassék figyelmére méltatni, hogy én ezt nem állítom szembe, hanem miután szí­vem kívánságának egyik része teljesítve van, szeretném, ha a másik részét is teljesítené az igen t. Ház. Mert mi fog történni, ha ilyen mos­toha elbánásban részesítjük a másodfőjegy­zőket? 55"

Next

/
Oldalképek
Tartalom