Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

392 Az országgyűlés képviselőházának 2 giak tekintetében, mégis meglehetősen egaüzáltassanak. Nem is ezt a részt kívánom szóvátenni, hanem a 17. bekezdést. A paragrafus 17. bekezdése az előléptetések tekintetébein, illetőleg a tisztviselők választása tekintetében intézkedik. Nekem azonban kifogásom van a bekezdés nyolcadik sorában foglalt azon nomenklatura ellen, amely a következőt állapítja meg tolvassa): «A választott tisztviselők előléptetése kérdésében a vármegyei tisztviselők nem vehetnek részt a szavazásban.» Mi kifejeztük azt az aggodalmunkat már a bizottsági ülések során, hogy az élethossziglan választott tisztviselők, mondjuk a főszolgabírók, nagyon könnyen teremthetnek az al ispán számára olyan helyzetet, amely annak bukásával végződik. Magyarul: a főszolgabírák ha összefognak, egyszerűen megbuktatják az alispánt. Igaz ugyan, hogy azzal, hogy az előléptetések tekintetében a szavazati jog meg nem illeti őket, bizonyos lépés történt ezzel szemben, mégis ez a lehetőség még teljesen eliminálva nincsen, mert hiszen a korteskedés még mindig megmarad a járásokban. Ennek ellenére látok egy biztosítékot, egy figyelmeztetőt abban, hogy a főszolgabírókkal és esetleg a városokban a polgármesterekkel szemben a tanácsnokok, vagyis azok a főtisztviselők, akiknek a törvényhatóságban szavazati joguk van, ezt a szavazati jogukat nem érvényesíthetik. Tisztelettel volnék bátor kérni a belügyminiszter urat, szíveskedjék elfogadni azt a javaslatomat, hogy necsak az előléptetések esetén ne szavazhassanak ezek a főtisztviselők, hanem választás esetén sem. Ezért indítványomat úgy méltóztassék figyelembe venni, hogy az tulajdonképpen egy pótlást jelent, amely azt mondja, hogy az imént felolvasott mondatban a «választott tisztviselők» szavak után beillesztendő volna: «választása és». Én tudniillik nem látom elintézettnek a dolgot azzal, hogy az előléptetéseknél ne szavazhassanak ezek a főtisztviselők, szükségesnek tartom, hogy a választásnál se szavazhassanak. Sajnos, én magam sem tudok remédiumot arra, hogy mivel lehet meggátolni azt, hogy egy adott esetben egy nem tetsző polgármestert az alárendelt tisztviselők, akiknek szavazati joguk van, meg ne buktassanak. Nagyon sűrű esetben meg fog történni az, hogy nem közérdekből történik ez a megbuktatás. Meg fog történi gyakran, hogy éppen azt a polgármestert vagy azt az alispánt buktatják meg, aki igen szigarúan fogja fel a maga feladatkörét és igen szigorú alispánnak vagy polgármesternek bizonyul a közérdek szolgálatában. A tisztviselőket ennek ellenére meg lehet ellene szervezni s megtörténhetik, hogy az alárendelt tisztviselők kibuktatják állásából. Az élethossziglan megválasztott főszolgabírók vagy az élethossziglan megválasztott városi tisztviselők összefognak és kibuktatják állásából az alispánt vagy a polgármestert. Legalább itt kell egy remédium és egy figyelmeztetés, hogy^ ez nem illik s amennyiben az akció kezdeményezése a háttérben történik, legalább nem lesz a dolog olyan eklatáns és kirívó, mintha nyiltan hagyjuk ezt a kérdést. Ezért kérem a belügyminiszter urat, szíveskedjék elfogadni azt a javaslatomat, hogy előléptetések és választások esetén a beosztott tisztviselők nem vehetnek részt a szavazásban. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennél a szakasznál négy rendbeli módosító indítványt vagyok bátor előtérjesz3. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. teni s éppen azért már előre kérem a t. Házat, hogyha esetleg a házszabályszerű idő alatt nem tudnám ezeket beterjeszteni, méltóztassék tíz perc meghosszabbítást adni. (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a tíz perc beszédidőmeghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédének tíz perccel való meghosszabbításához hozzájárult. F. Szabó Géza: Nem biztos, hogy igénybe veszem. Első javaslatom arra vonatkozik, hogy most a közigazgatási gyakornok a törvényjavaslat rendelkezései értelmében nagyon hosszú időt kénytelen gyakornoki minőségben eltölteni (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és csak a választási eshetőségektől feltételezetten is öt évet meghaladó gyakornoki idejének eltöltése után képes magasabb önálló állásba jutni. (Jánossy Gábor: öreg legény!) Éppen ezért első indítványom azt célozza, hogyha a közigazgatási gyakornok öt évnél többet töltött el ebben a minőségében, az öt éven felül számított szolgálata a megválasztás esetén, olybá minősíttessék, mint hogyha azt az időt már a IX. fizetési osztályban töltötte volna el. Nagyon kis vigasztalás ez, de mégis valami előnyt kívánok ezzel biztosítani a hosszú szolgálat ellenszolgáltatásául. Éppen ezért első számú módosításom a következőképpen hangzik (olvassa): «Annál a közigazgatási gyakornoknál, aki a IX. fizetési osztályba tartozó állásra csak öt évet meghaladó közigazgatási gyakornoki szolgálat után jutott, a közigazgatási gyakornoki minőségben eltöltött időnek öt évet meghaladó részét az illetmények szempontjából úgy kell számítani, mintha azt a IX. fizetési osztályban töltötte volna el». (Helyeslés a baloldalon.) Ez volt első számú módosítási javaslatom. Második számú módosítási javaslatom arra vonatkozik, hogy mint méltóztatnak tudni az előző szakaszokban, de ebben a szakaszban is intézkedés történik, személyi pótlékot állapítottunk meg azoknak a tisztviselőknek részére, akik egy állásban az előlépés alkalmának hiánya miatt bennrekedtek, bennmaradtak. Ezek bizonyos szolgálatuk, közelebbről az állásukban elérhető legmagasabb fizetési fokozatban eltöltött öt, illetőleg nyolc esztendő f után a^ nyugdíjba beszámítható fizetési pótlékban részesíthetők és részesítendők. Előáll az az eset, hogy ilyen tisztviselő adott helyzetben előlép. Kérdés, mi fog történni személyi pótlékával? Természetszerű, hogy ezt a kérdést akként kell rendezni a kiérdemelt személyi pótlékot illetőleg, hogy ezt a pótlékot magával vigye az előlépés folytán elért állásba is a többlet erejéig. Ez felel meg az igazságnak, ez felel meg a méltányosságnak és ez felel meg annak az alapelvnek is, hogy a már egyszer kiérdemelt javadalmat ne lehessen leszállítani, mert ez abszurdum volna. Ennek az eshetőségnek kiküszöbölésére vonatkozik második számú indítványom, amelynek szövegét a következőkben vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): «Ha a személyi pótlékban részesített tisztviselő utóbb magasabb fizetési osztályba jut és előbbi fizetése a személyi pótlékkal együtt több, mint a magasabb fizetési osztállyal járó fizetése, személyi pótlékát a többleterejéig megtartja, amit később emelkedő fizetésébe, esetleg újabb személyi pótlékába be kell számítani.» Harmadik számú javaslatom arra vonatkozik, hogy egy bizonyos magasabb állásban megüresedés esetén behelyettesített tisztviselő arra a magasabb állásra vonatkozó illetményeknek tekintetében miképpen kezelendő. Eddig az volt