Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-274
Az országgyűlés képviselőházának 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 31 Elnök: Kérem, ez az indokolás rendkívül távol áll a 2. §-tól. Nem tudom az összefüggést megtalálni. (Derültség a jobboldalon.) Fábián Béla: Amikor itt voltak nálunk a nemzetiségek, akkor az volt az álláspont, hogy a nemzetiségek miatt nem lehet nálunk a teljes és hamisítatlan népakarat álláspontjára helyezkedni, mert hiszen mi lett volna, — az Isten szerelmére — ha a Képviselőházba olyan óriási mértékben be találtak volna kerülni a nemzetiségek képviselői. Ma, t. Képviselőház, nincs veszedelem. Ebben áz országban ma, sajnos, majdnem 99% erejéig csak magyar anyanyelvűek laknak, tehát nem kell félnünk attól, hogy titkos választás alkalmával a nép igazi akarata megnyilvánul. (Propper Sándor: Most a néptől félnek! — Zaj.) Nem, t. Képviselőház, attól félnek, hogyha a törvényhatósági választások alkalmával minden egyes párt becsületes fegyverekkel proporcionális választójog alapján megküzdhet egymással a politikai arénában, t és a népnek módjában lesz titkos szavazás útján kifejezni a maga véleményét, abban az esetben az történik, hogy a nép leszavazza a törvényhatósági választások alkalmával a képviselőházi választásokat, mert akkor, ha titkos szavazás volna a törvényhatósági választások alkalmával, kiderülne az, hogy a képviselőházi választások nem a nép akaratát fejezik ki, akkor a törvényhatósági választásokon a képviselőválasztások eredményével ellentétes népakarat jutna kifejezésre. Azt szokták ilyenkor kérdezni, hogy egy teljesen titkos választójog és teljesen demokratikus választójog orvoslója-e a mai bajoknak, azt szokták mondani, hogy nem lehet választójoggal és demokráciával orvosolni a bajokat. Erre én azt válaszolhatom, hogy igenis nem közvetlen orvosszere a demokrácia és a választójog az ország bajainak, de közvetett orvossííere. Miért, t. Képviselőház? Mert, ha azt kérdezik ... Elnök: Kérem, a képviselő úr valószínűleg észrevette, hogy beszédideje lejárt. Fábián Béla: Tisztelettel kérem beszédidőm meghosszabbítását. (Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg!) Elnök: Mennyi időre kéri a képviselő úri (Zaj.) Fábián Béla: Tizenöt percre! Elnök: A képviselő úr jogosítva van ezt a kérelmet előterjeszteni s a kérelem felett a Ház dönt. (Zaj.) Kérdem tehát a Képviselőházat, méltóztatnak-e megadni... (östör József: Ha megigéri. hofrv szakszerűen beszél!) Fábián Béla: A képviselő úrnak nem Ígérek meg semmit! Elnök: ...a képviselő úrnak a 15 percnyi beszédidő-meghosszabbítást, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! Fábián Béla: Kérünk ellenpróbát! Elnök: Nincs rá szükség! Fábián Béla: Kérem az ellenpróbát! Elnök: Kérem méltóztassanak felállani, akik nem adják meg a meghosszabbítást. (Megtörténik.) Többség... Fábián Béla: Ez kisebbség volt. Elnök: ... kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Fábián Béla: T. Ház! (Propper Sándor: A miniszter urakkal többség, a nélkül kisebbség! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nagyon sajnálom, hogy nem folytathatom és remélem, majd más pontok tárgyalása alkalmával módomban lesz elmondani azt, amit ennél a paragrafusnál el akartam mondani, hogy a vármegyei titkos választások alkalmával volna módjában megnyilatkozni Magyarország népének abban az irányban, hogy ebben az országban 90%-a a szavazópolgároknak nincs megelégedve ' Magyarország jelenlegi kormányzatával. (Sándor Pál: Ez igaz!) 90%-a ennek az országnak elítéli azt a gazdasági politikát, azt az antidemokratikus, abszolutisztikus politikát, amelyet a kormány folytat és én ezért kérem a t. Házat, méltóztassék elfogadni a proporcionális választójogra vonatkozó indítványomat. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! Ez a 2. § azt kellene hogy céloza, hogy kit lehet megválasztani a törvényhatósági bizottság tagjául. Ebből a. definícióból azonban, amelyet ez a szakasz magában foglal, nem az következik, hogy kit lehet megválasztani, hanem inkább az, hogy kit kell megválasztani, kit óhajt megválasztatni a kormány. A helyett, hogy egy egységes szabályt állítana fel, egy olyan deklasszifikálást nyújtott, amelynél a kiválasztási teóriát előnybe helyezi az igazi választási teóriával. Ebben a 2. §-ban olyan bifurkációkra jut a mélyen t. kormány, hogy az egyszerre több jog gyakorlását bizonyos jellegű választóknak biztosítja, amikor például kimondja ebben a törvényjavaslatban azt, hogyha az egyik kerületben valaki a cenzusos választójog alapján törvényhatósági bizottsági tag, akkor az a másik kerületben választható egyéb jogcímen; például egy budapesti gazdag ember, akinek vagyona van Debrecenben, egyszerre a debreceni és a budapesti törvényhatóságnak is tagja lehet. Most, ha csak azt az általános elvet tartaná szem előtt a mélyen t. miniszter úr, hogy a törvényhatósági tagság úgy, mint a parlamenti tagság nem egy méltóság és cím, hanem egy kötelező munkálkodási terület kell hogy legyen, hogyan lehet elképzelni, hogy egy törvényhatóságtól távol élő törvényhatóság ügyeit csak messziről szemlélő, az albizottságokban dolgozni nem tudó ember, tisztán azért, mert virilista és gazdag ember, törvényhatósági bizottsági jogokat gyakorolhat, lejárhat oda szavazni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha megválasztják!) Lejárhat oda többséget biztosítani. Nem anakronizmus ez egy demokratikus választójoggal szemben? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Meg kell választani! — Malasits Géza: Jó vicc!) Igen, de kikből választják? Szabadon választják, amikor előírják egy törvénnyel, hogy a virilisták választják a virilistákat? Hol méltóztatott még ilyet találni? Azt mondották, hogy demokratikus és általános választójog alapján megalkotandó modern törvényhatóság lesz, amelynél meghagyják a tradíciókat, — vármegyéknél és törvényhatóságoknál — de modern mezbe öltöztetjük. Hol méltóztatott még olyat találni, hogy valakinek azt a privilégiumot adják, hogy: ti pedig magatok közül egy külön névjegyzék alapján fogtok választani s külön gazdag emberek törvényhatósága lesz? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem gazdagok azok!) A törvényjavaslat ezeket első helyen említi s azt mondja, hogy legelőször is a legtöbb adótfizetők közül választott tagok alkotják a törvényhatóságot. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék a határt megnézni! Gazdag ember-e mind?) Ha pedig nem gazdag ember, akkor minek a vagyoni cenzust beiktatni egy törvénybe? Miért nem elégednek meg az általános választójoggal? (Ügy van! a szélsőbaloldalán, •— Scitovszky Béla belügyminiszter;