Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

390 Az országgyűlés képviselőházának 21 (Derültség.) Ö helyesebben stilizál; én készséggel meghajlok előtte és ezzel indítványomat visszavonom. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 68. §-nál Farkas István és társai ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: ... az első öt bekezdés helyett a következő két bekezdést... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rothenstein Mór: ... ajánlják elfogadásra: akiket az eredeti javaslat első bekezdése szerint a főispán élethossziglan kinevez. A mi javaslatunk szerint azokat nem életfogytiglan neveznék ki, hanem hat évre választanak. Mégpedig a kisgyűlés javaslata alapján a közgyűlés választaná őket. Nem azért kívánjuk ezt, hogy egy érdemes tisztviselőt hat év után elcsapjanak, hanem azt célozza javaslatunk, hogy az a tudat, hogy valaki hat év múlva újból választás alá esik, serkentse őt abban a törekvésben, hogy minél buzgóbban, szorgalmasabban és lelkiismeretesebben teljesítse feladatát. Ha valakit életfogytiglan kineveznek, ez már azt gondolja, «történhetik bármi, én állásomban biztos vagyok.» Olyat nem fog elkövetni, hogy esetleg fegyelmi útján el lehessen bocsátani, de az biztos, hogyha valaki tudja, hogy őt életfogytiglan jelölték ki arra a helyre, olyan biztosnak érzi magát, hogy a szorgalmát, buzgóságát, lelkiismeretességét abszolúte semmi nem serkenti, semmi sem táplálja. Ha egy személyre van bízva, hogy ő nevezze ki azokat, akik az állásokra szükségesek, akkor a protekció, a nepotizmus egészen szépen fog virágozni, mert ezt az egy személyt megkörnyékezik, ez alig tudja elhárítani magától azokat, akik valamely személy érdekében nála járnak és az ő protekciója által el akarják érni, hogy az a bizonyos egyén kerüljön oda arra a helyre, amely hely bizonyos rátermettséget, s a törvény szerint bizonyos képesítést is megkíván. Ha azonban a kisgyűlés fogja kiválasztani a pályázók közül azokat, akiket a legérdemesebbnek tart — ha már megcsináltuk azt a kisgyűlést, legyen is hatásköre — és ő fogja javasolni és ajánlani a közgyűlésnek a tisztviselőket megválasztásra, azt hiszem nem kell t bővebben magyaráznom, hogy ez helyesebb és áttekinthetőbb eljárás. A szakasz második bekezdésében az áll, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjét, a polgármestert, vagy az alispánt a közgyűlés tíz évre választja. A mi javaslatunk szerint ezek 3 évre volnának választandók. Ez szintén olyasvalami, ami önmagától adja magyarázatát annak, hogy miért helyesebb. Hát rá lehet egy polgármestert valamely község nyakára tíz léVre oktrojálni? Honnan tudja a közgyűlés valamely egyén megválasztásánál, pláne, ha a választás első ízben történik, hogy az illető okvetlenül be fog válni. Még is csak jobb, — ha a választás téves alapon történt — ha három év múlva ezt korrigálni lehet. Ha azonban tíz évre van valaki megválasztva, még bizalmatlansági szavazattal sem lehet az illetőt a helyéről eltávolítani, hanem tíz évet kell várni, amíg a hibát jóvá lehet tenni. Éppen azért szerintem a mi javaslatunk, amely 3 évet állapít meg a választásra, sokkal helyesebb éis egészségesebb volna. A javaslat eredeti szakaszának 5. bekezdése arról intézkedik, hogy mindazok a tisztviselők, akik az első bekezdésben nincsenek felsorolva, életfogytig 'lesznek megválasztva. Megválasztani valakit valamely állásra, az egész életére, mindazon tapasztalatok után, amelyeket ezen '5. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. a téren az életiben látni lehetett, nagy dolog. Akkor, amikor a haladás jegyében hozunk egy törvényt, azt mondani, hogy egyéneket, tisztviselőket, egész életükre kívánunk választani, nem tartom helyesnek és jónak. Hogy ez miért nem jó, erre vonatkozólag ismételnem kellene azokat az érveket, amelyeket már felhoztam. Mindazok, akik ilyen úton kerülnek valamely állásba, elbíznák magukat. Ismétlem, néni azért hozom fel ezeket, mintha a bevált tisztviselőt valakit is el kívánnánk csapni, hanem azért, hogy gondoljon az illető mindig arra, hogy lehet ez még másként is, sőt erről a helyről el lehet távolítani, ha tudniillik mulasztásokat követ el, ha nem válik be, ha nem méltó arra az állásra, s amikor a mandátuma lejár, változtatni lehet a helyzeten, satöbbi. Ha azonban valakit életfogytig választanak meg, ez nem érhető el. Éppen azért^ csatlakozom Farkas István és társai indítványához, akik ezen alaposan változtatni óhajtanak, s kérem a t. Házat, hogy a szakasz öt első bekezdése helyett a Farkas István és társai által benyújtott bekezdéseket fogadja el. (Helyeslés a szélsobaldldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feljegyezve senki sincs. Elnök: Kérdem, képviselő urak, kíván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Igen t. Ház! A felhozott élszrevételekre a magam észrevételeit a következőkben

r kívánom előadni. Hozzájárulok ahhoz a módosításhoz, amelyet az előadó úr előterjesztett és kérem, hogy méltóztassanak azt elfogadni. Ellenben nem vagyok abban a helyzetben, hogy a többi indítványt magamévá tehessem. Elsősorban is a főispáni kinevezést illetőleg intenciómnak a módosító indítvány felel meg, amelyet az előadó úr terjesztett be, mert én is abból az elgondolásból indulok ki, hogy a számvevőséget, mint ilyent, teljesen függetleníteni kell azoktól, különösen a kinevezést illetőleg, akiknek ellenőrzésére a számvevőség tulajdonképpen hivatva van. Ez magában az ellenőrzés gondolatában fekszik és eddig ez, sajnos, inkompatibilitási törvényeinkben nem volt keresztülvíve s én igen örülök, hogy ebben az intenciómban összes képviselőtársaim velem egyetértenek, sőt ennek a keresztülvitelében segítségemre is vannak. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam megnyugtatására csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ez a kiterjesztés, a kinevezés, a számvevőségi kvalifikációval bíró és rendszeresített állású alkalmazottakra vonatkozik, tehát senki olyanra, aki ott akár mint kezelőszemélyzet, akár mint díjnok, akár mint altiszt van beosztva

v (Hegymegi Kiss Pál: Tessék ezt a végrehajtási rendeletben kimondani!) Ezt kijelentem itt azért, hogy tisztázzuk a fogalmakat és tisztában méltóztassanak lenni a felől, hogy milyen határai és korlátai vannak ennek a rendelkezésnek, amely én szerintem szövegezésében is teljesen világos, mert nem az egész számvevőségi személyzetet, hanem csak a számvevőség tisztviselőit kívánjuk kinevezni, tehát nem a hozzájuk beosztott kezelőszemélyzetet, sem a díjnokokat, mint nem rendszeresített állásúakat, és természetszerűleg nem az altiszteket. ; Mármost a főispáni kinevezést illetőleg én megmaradtam — ettől eltekintve — az eddigi törvényes alapon és magam részéről helyesebbnek tartom a főispáni kinevezést, mint helyette