Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-283
Az országgyűlés képviselőházának 283. szerébe beilleszteni, elég szégyenére a magyar kormányzatoknak s elég hibáj «.ici ci mostani kormányzatunknak is; a közegészségügy államosításáról szóló egységes törvényjavaslat még ma sincs a törvényhozás előtt. (Éhn Kálmán: Elég baj!) Mikor 1876-ban a közegészségi törvényt megcsinálták, azért tették a főispán jogkörébe a kinevezés jogát, mert azt mondották: úgyis jön az államosítás, — mert küszöbön volt mindig az 1872. évi törvény módosítása — tehát jó lesz, ha a főispánok mármost szakszempontból a legalkalmasabb orvosokat állítják be. Azóta változás is történt. En figyelem a tiszti főorvosi kinevezéseket. Ma már nem a főispán nevezi ki a tiszti főorvost. Ma már minden kinevezést fel kell terjeszteni az egészségügyi miniszterhez, — mert hiszen a népjóléti miniszter úr jogköre inkább egészségügyi. Hozzászól ahhoz sok minden más fórum is. (Szilágyi Lajos: Az első fórum Dréhr Imre!) Nagyon szeretném, ha a kinevezési jog egészen őszintén a miniszter hatáskörébe menne át és ebből a szempontból jönne a közegészségügy államosítása. ^Legalább ez az első lépés tétetnék meg, mert én azt hiszem, hogy a néjóléti miniszter úr lekötelezve érezné magát a közegészségügy államosítására vonatkozó javaslat beterjesztésére. A levéltáros és allevéltáros régi maradvány; a 48. előtti időkből származik. Amikor az adminisztrátorok és a császár által kinevezett főispánoknak ellentálltak, a vármegye levéltárosainak fontos teendőik voltak, és attól kezdve a kormányok a vármegyei levéltárost és allevéltárost mégis nagyon szeretik a királyi kinevezett főispánokkal függő helyzetbe hozni a kinevezési jog terén. Ma már ennek nincs értelme. A törvényhatóság levéltárának vezetői igazán csak az autonómiának tisztviselői, hiszen egy darabontkorszakban már túlmentünk. Hogy miért kell ezeket a főispánnak kineveznie, amikor Klebelsberg miniszter úr ezeknek képesítési és elhelyezkedési rendszerét amúgyis szabályozta, én ezt felfogni nem tudom. Csak azzal tudom magyarázni, hogy ez még^ a régi császári korszakból való maradvány és nem akarják a főispánok jogkörét ezen a téren kisebbíteni. Ami a vármegyei kezelőszemélyzet kinevezését illeti, különbséget kell tenni városi és vármegyei kezelőszemélyzet között. A városi kezelő személyzetet a város fizeti és tartja fenn, a vármegyei kezelőszemélyzet fenntartása bizonyos tekintetben az államsegélyekből megy. (Buday Dezső: A^ választottaké is!) En a képviselő úr álláspontján vagyok, tehát nem. szükséges ebből a szempontból közbeszólnia, mert éppen azt akarom kifejteni. A vármegyei kezelőszemélyzet kinevezése onnan dotálódik, hogy az igazolványos altisztek érdekeit akarta a császári és királyi hadvezetőség mindig védeni. Az 1873 : II. tc.-ben foglaltattak legutóbb azok • a rendelkezések, amelyek a kiszolgált igazolványos altiszteknek igényjogosultságot biztosított. Mivel pedig még a főispánokkal szemben is mindig nehézségbe ütközött egy kiszolgált altiszt elhelyezése, az 1873 : II. tc-b'e beállíttatott a kezelőszemélyzetnek a főispán hatáskörében való kinevezése. Most, amikor az alispánnak széles jogkört adunk, amikor az alispán felelős a közigazgatásért, lehetetlenné tegyük neki azt, hogy ő megválassza embereit és egy olyan ember, aki a politikai élet változatai szerint ma itt van, holnap pedig nincs itt, állapítsa meg az anyagot, állapítsa meg a tisztviselők előléptetési 'ilése 1929 április 25-én. csütörtökön. 389 rendszerét? Ha jól van az alispánnal, akkor sikerül, ha nem jól van az alispánnal, akkor annak ellenére. Ez nem szolgálja a közigazgatás érdekeit. Éppen ezért helyeslem Buday Dezső t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy a vármegyei kezelői személyzeti állások betöltése a főispán elnöklete alatt álló kisgyűlés által történjék, ahol mindenesetre egyfelől az autonómia is hozzászólhat, az alispán is érvényesítheti a maga álláspontját, a főispán pedig mint elnök a katonai vagy más szempontokat — most már a rokkant szempontok is számba jöhetnek — érvényesítheti ott, mert a kijelölésnél, amint tudjuk, széleskörű joga van. Nagyon szeretném, ha ennek a gondolatnak a belügyminiszter urat meg tudnám nyerni. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó úr kivan szólni. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A 68. § 6. bekezdésének utolsó szava, «irányadó» szó helyett méltóztassék Hegymegi Kiss Pál és F. Szabó Géza képviselőtársaim indítványához képest — pusztán csak stiláris módosítás az egész — ezt a szöveget beiktatni (olvassa): «az 1886 : XXI. te. 82. §-ának olyan kiegészítésével irányadók, — mert a 82. § vonatkozik az eljárásra — hogy a kijelölés után a választás befejezéséig nem lehet visszalépni.» (Elénk helyeslés. — Hegymegi Kiss Pál: Illetőleg: «visszalépésnek helye nincs!» így magyarosabb!) A városi számvevőkre vonatkozólag beadott indítvány az én indítványom volt, de készséggel deferálok azon megállapítás előtt, (Buday Dezső: Városoknál!) — igen, városoknál — hogy a kinevezett számvevők függetlenebbek, mintha esetleg választás alá esnek. Előbbi indítványomat tehát tisztelettel visszavonom és a következő módosítást terjesztem elő (olvassa): «Indítványozom, hogy a harmadik sorban a «városi számvevőket» szavak helyett «törvényhatósági, vármegyei és városi számvevőségek egész személyzetét» szavak iktattassanak», vagyis, hogy a számvevőségek személyzete kinevezés alá essék. (Hegymegi Kiss Pál: Ez megint más!) Nem más, csak annyi az egész, hogy nem tekinti például a közigazgatási bíróság in concreto számellenőrnek a városi számvevőt. Szóval itt a terminológiában differencia lehet. Ügy kell megállapítani, hogy a városi számvevőség egész személyzetét kinevezik, vagyis a számtiszttől kezdve fel egészen a számtanácsosig. (Hegymegi Kiss Pál: Mondjuk úgy, hogy a városi számvevői személyzet, a díjnokot is beleértve.) — Ez a kifejezés esetleg elfogadható, de a számvevőségnél egvébként sincs más tisztviselő, mint kezelőtisztviselő és számvevő tisztviselő. — Kérem, ennek az indítványomnak elfogadását, az előbbit visszavonom. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! Nagyon boldognak és megtiszteltnek érzem magamat... (Derültség. — Meskó Zoltán: Kevés ember mondhatja Magyarországon! — Esztergályos János: Végre egy boldog ember!) — Boldogságomhoz az is hozzájárul, hogy így örül t. képviselőtársam. — Nagyon megtiszteltnek érzem magamat t. Képviselőház azért, hogy az én módosító indítványomat az előadó úr szórói-szóra magáévá tette, de ebben a pillanatban nem tudom magyarázatát adni annak, hogy miért volt ez szükséges. Csak annyiban eltérő ugyanis az előadó úr módosítása az enyémtől, hogy én azt mondtam, hogy «... visszalépni nem lehet», ő pedig azt mondja, «... nem lehet visszalépni.»