Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

As országgyűlés képviselőházának 283. csinálni, vagy talán még azt is ki fogjuk ta­lálni, hogy az öt évnél is többet. Méltóztassék most még ehhez hozzávenni a három évi gyakorlati időt: hét-nyolc esztendőt kapunk. Ez egy férfikorban levő egyén életé­ben olyan tekintélyes idő, hogy én nagyon ké­rem a belügyminiszter urat, méltóztassék elfo­gadni Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársamnak egészen helyes álláspontját. Egy ambiciózus fiatalember ez alatt az idő alatt a szükséges gyakorlatot meg tudja szerezni, és ez nem je­lenti azt, hogy ezzel be is fejezte tanulását. Egy igazán ambiciózus tisztviselő a későbbi idők folyamán is bővíti a maga gyakorlati ismere­teit és tapasztalatait úgy, hogy ezzel nincs le­zárva az akta, ezzel nincs elvesztve semmi, a fiatalember részére azonban, aki a közigazga­tási pályára kíván lépni, bizonyos tekintetben . könnyebbítést jelent, ha ideiglenes szolgálata, mint gyakornoké, két esztendőnél nem tart to­vább. A magam részéről is csatlakozom Hegy­megi Kiss Pál képviselőtársam javaslatához. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Feljegyezve senki nincsen. Kérdem, kiván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Már az 1886 : XXI. te. is kötelezővé tette a gya­korlati vizsgát és méltóztatnak bölcsen tudni, hogy 1886. óta mai napig ez a vizsga nem lett életre keltve, és sajnálatos, hogy egészen hosszú idő múlva ismételten kell ezzel a kérdéssel a törvényhozásban foglalkozni. En már nem egyszer, a bizottságban is, de itt a plénumban is kifejtettem azt a nézetemet, hogy egyszer ezzel a kérdéssel alaposan kell foglalkoznunk és alapos megvitatás után olyan elhatározásra kell jutnunk, amely ezt a kér­dést: a közigazgatási tisztviselők kvalifikáció­nális kérdését végelegesen rendezi. Megemlítettem volt, hogy én a közigazga­tás nívójának emelését csak úgy látom bizto­sítva, ha a közigazgatási tisztviselőknek nem­csak elméleti, de gyakorlati kiképzése is maga­sabb színvonalat ér el, ezt pedig nem tudjuk másképpen felfokozni, mint csak úgy, ha úgy az elméleti, mint pedig a gyakorlati képesítést emeljük. En parallelába állítottam a közigazga­tási tisztviselőt a bíróságnak igen tisztelt tag­jaival. (Hegymegi Kiss Pál: Most több is lesz! Most nehezebb!) -^Ugyanannyi! — és abból az elvből indultam ki, hogy a közigazgatási tiszt­viselő kvalifikációját, etikai és erkölcsi bázi­sát, és függetlenségét legalább olyan magasra kell emelni, mint ahol az a bíróság tagjainál van, mert csak akkor lesz lehetséges a közigaz­gatási tisztviselők anyagi szituációját is oly mértékben emelni és rendezni, mint ahogyan az a bíróságnál van. Talán vannak látszólagos nehézségek ab­ban, hogy politikai hatóságot képviselnek. Azt hiszem, az idők folyamán inkább a politikának kell ezen a téren háttérbe szorulni és a közigaz­gatásnak előtérbe jönni. Az elmúlt időkben azt tau asztaltuk, hogy ez megfordítva volt és lé­nyegében az volt a hiba, — nyíltan beismerem és kijelentem \— hogy a túlsúly, sajnos, politi­kai térre terelődött, maga a közigazgatás pedig, elhány agoltatott. (Madarász Elemér: Ugy van!) Ezt a mai időszakot, ezeket a súlyos és nehéz időket kell ennek a munkának betetőzésére is felhasználnunk, hogy igenis nyugodtabb poli­tikai, belpolitikai viszonyok mellett igyekez­zünk egy jó közigazgatást megteremteni. Semmi ülésé 1929 április 25-én. csütörtökön. 385 mást nem kívánok én az ilyen magasan kvali­fikált gyakorlati képesítéssel elérni, mint ezt a célt; ennek a szolgálatába, jó közigazgatás szol­gálatába kívánom én a magasfokú gyakorlati képesítést is beállítani. A bíróságnál a doktorátus elvégzése után ügyvédi vizsga előtt van kötelezővé téve három évi gyakorlat. Ezt a gyakorlatot kívánom én is a közigazgatásnál a doktorátus után életbe­léptetni. Ez súlyos és nehéz dolog, megengedem, de ha mindig lealkuszunk a jóból valamit, ak­kor újból azt a politikát fogjuk ezen a téren kö­vetni, amelyet a közigazgatás jóságának felfo­kozása tekintetében hatvan éven át követtek. En ezt a példát követni nem akarom és kérem is t. képviselőtársaimat és a t. Házat, méltóztas­sanak egyszer ebben a kérdésben radikálisan el­járni és megadni a lehetőséget arra, hogy a köz­igazgatás tisztviselői kara elérje az idők folya­mán azt a magas nívót, amely első alapfeltétele egy jó közigazgatásnak. Ezt kívánom én ezzel a résszel szolgálni, hogy igenis háromévi köz­igazgatási gyakorlatot kivánjunk meg. Ennek beosztását az előadó úr módosításával kérem elfogadni, mert nagy súlyt fektetek arra, hogy a közigazgatás legfontosabb részében, a községi közigazgatásban a gyakornok egy teljes évet tartozzék eltölteni, egy félévet a járási főszolga­bírónál, egy félévet pedig az alispáni hivatal­nál. Most marad még egy év. Ez az év szolgál­hat az illető kívánságának megfelelő kielégí­tésére, hiszen befolyást akarok az egyéniség­nek is biztosítani. Itt jut azután előtérbe az a kérdés, amelyet Jánossy Gábor igen t. képvi­selőtársam vetett fel, hogy tudniillik egy félév az árvaszéknél is eltöltessék. Kötelezőleg nem akarnám ezt elrendelni^ mert nem mindenki érez magában hivatottságot arra, hogy árva­széki ügyekkel foglalkozzék, de annak, aki erre hivatást érez magában, saját kérésére feltétle­nül meg kell adni azt a lehetőséget, hogy egy félévet, vagy akár egy egész évet az árvaszék­nél tölthessen el. De megkötöttséget nem helye­selnék, hiszen akik ennek a szolgálatnak^ a tel­jesítésére magukban nem éreznek hivatást, ez saját ambíciójuk rovására menne, mert olyan hatáskörben volnának kötelesek dolgozni, amelyben egyáltalában nem szándékoznak éle­tük és munkálkodásuk folyamán megmaradni. Ugyancsak hozzájárulok F. Szabó Géza t. képviselőtársam módosító indítványához, amely az átmeneti idő tekintetében célszerű könnyí­tést kíván behozni, hogy tudniillik a gyakor­lati közigazgatási vizsga letételére megkívánt három, évi szolgálatba be kell számítani azt a szolgálati időt, amelyet az illető közigazgatási alkalmazott a közigazgatási szolgálat bárme­lyik ágának fogalmazási szakában eltöltött. Azt hiszem, hogy ezekben az. összes felvi­lágosításokat megadtam és éppen azért kérem, méltóztassék az eredeti szöveget az előadó úr és F. Szabó Géza t. képviselőtársam módosító indítványaival együtt elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a szavazás. Az 1. és 2. be­kezdés meg nem támadtatván, azokat elfoga­dottaknak jelentem ki. A harmadik bekezdést két részben bocsá­tom szavazás alá. Az első szavazás az első mon­dat eredeti szövegére vonatkozik, amelyet szembeállítok Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával, aki három év helyett két évet indítványozott. Kérdem a t. Házat, méltózta­tik-e az eredeti szöveget elfogadni, Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával szemben, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szö­54*

Next

/
Oldalképek
Tartalom