Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

378 Az országgyűlés képviselőházának kaptam, köszönettel fogadom a választ, csak arra kérem a miniszter urat, amire. ígéretet is tett, és amire parlamenti határozat is van, hogy ebben a tekintetben teljesítse kötelességét és az erre vonatkozó javaslatot nyújtsa be a Háznak. A miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr első számú interpellációja. Mint értesültem, a képviselő úr halasztási kérelmet óhajt előterjeszteni. A képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Nem halasztási kérelmet óhajtok előterjeszteni. Egy szegény rokkant ügyében kívántam felszólalni, de miután a népjóléti miniszter úr ma kijelentette nekenv hogy ennek a rokkantnak az ügyét objektív és szakszerű felülvizsgálat alá bocsátja, interpellációmtól elállók. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció töröltetik. Következik Farkas István képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa); «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Hajlandó-e a miniszter úr megszüntetni a május elsejének, a munka ünnepének megünneplésére fennálló tilalmakat*?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! 1889-ben a párisi nemzetközi munkáskongresszús május elsejét munkásünneppé avatta. A rákövetkező esztendőben, 1890-ben Magyarország munkássága már megünnepelte május 1-ét. Megünnepelte 1891-ben, 1892-ben, amikor azután elkezdődött a nagy üldözés, meg akarták akadályozni a munkásságot abban, hogy május elsején, amint a különböző országok munkássága, ő is ünnepeljen. Először a munkaadók bojkottal kezdték, a munkásokat kidobták, elbocsátották, fekete listára tették, azután jöttek a hatóságok, beszegődtek a munkáltatók szolgálatába és a kormányzat módot nyújtott arra, hogy a munkaadóknak ezek a tervei sikerüljenek. De csak az üldözés terén értek el sikereket, magát a munkásosztályt attól a nagy gondolattól, amely május elsejének megünnepléséhez fűződik, eltéríteni nem sikerült. A Bánffyféle korszak 1895-ben, 1896—97—98-ban üldözéseket vitt végbe az egész országban. Azt hitték, hogy ezzel a munkásmozgalmat kiirtják, azt hitték, hogy ezzel azután elejét veszik annak, hogy a munkások május elsejét megünnepeljék. Tudnia kell a t. Képviselőháznak azt, hogy a munkásosztálynak ez az egy ünnepe, amelyet a párisi kongresszus 1889-ben ünneppé avatott, nemzetközi szolidaritást jelent; ez egy nagy gondolat, egy felemelő gondolat a munkásosztály számára, amely a tőke szolgálatában van és amelyet a kapitalizmus — mint láttuk itt Peyer képviselőtársunk interpellációja kapcsán — nagyon erősen kizsákmányol. Természetes, hogy a munkásosztály ezt az ünnepet arra használta fel, hogy a maga követeléseinek, a 8 órai munkaidőnek, a munkás védtörvényeknek, a szociálpolitikai;' alkotásoknak hangot adjon. A Bethlen-kormány még szűkíti ezen a téren a kereteket és fenntart egy külön kivételes rendelkezést, amely a május elseje előtti és utáni napokon smmiféle gyűlést nem engedélyez. (Hódossy Gedeon: Helyes!) 82. ülése 1929' április 24-én, szerdán. Nem engedélyezi május elsejének ünneplését sem. Helyeselhet t. képviselőtársam, lehet is helyes az Ön felfogásából és nézőpontjából a kormánynak ez az intézkedése, de az állam szempontjából, a társadalom szempontjából, a kultúra, a művelődés és a civilizáció szempontjából egyáltalában nem helyes, mert barbár dolog megtiltani ennek a napnak ünneplését, amelyet az egész világon mindenhol megünnepelhetnek. Ki fogom mutatni, hogy törvényesen szabályozták ennek a napnak megünneplését és tették munkaszüneti nappá május elsejét különböző országokban, különb államokban, mint amilyen mi vagyunk, amelyek nem roppantak össze, haladtak előre, haladnak ma is a civilizáció élén és nem nyögnek úgy az analfabetizmus alatt, mint nyög Magyarország. Ennyit a t. képviselő úrnak. (Ilothensteiii Mór: Nem érdemelt ennyit meg!) Ezzel az erőszakos fellépéssel nem értek el mást, mint mélyítették a kormányzat és a nép között az ellentéteket, a Bánffy-féle üldözésektől mostanáig, a nagy választójogi harcoktól kezdve mostanáig. Az ellenforradalmi kormányzat egész rendszerében meggyökeresedtek azok az üldözési rendszerek, amelyek azelőtt fennállottak és ez természetesen mélyíti az ellentéteket a kormányzat és a nép között. Mert ha azt látják a munkások, hogy mindenhol lehetséges ennek a napnak megünneplése, csak itt nem lehetséges, ha az tűnik ki, hogy a magyar munkásoknak külön mértékkel mérnek és csak az erőszak módszereit alkalmazzák velük szemben, természetes dolog, hogy ez mindig okot... (Jánossy Gábor: Véres bolsevizmus volt!) Bocsánatot kérek, amikor a munkásság verekedett jogaiért, verekedett a választójogért, (Jánossy Gábor: Küzdött, nem verekedett!) verekedett egyesülési jogáért, verekedett május elsejének megünnepléséért, innen a Házból kiáltották feléje a hazátlan, bitang jelzőt, innen adták ki a jelszót és közösítették ki a munkásnépet a nemzet testéből (Jánossy Gábor: Az nem jelszó volt!) Innen a Házból hangzott el. (Jánossy Gábor: Egyéni elszólás volt! Nem jelszó!) Mi nem jelszót (Jánossy Gábor: A hazátlan bitang! — Egy hang a baloldalon: Megérdemelték! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Gulácsy Dezső: 1918-ban letették a vizsgát!) Farkas István: Letették a vizsgát önök, akik tönkretették politikájukkal Magyarországot! Mi nem tettük tönkre, mi megmentettük, önök tették tönkre, akik gyáván elszöktek a forradalom elől, amikor összeomlott az állam. (Maróthy László: Félrevezették a munkásságot! Maguk vezették félre mindenféle jelszóval. — Zaj. — Gulácsy Dezső közbeszól.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Gulácsy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Gulácsy Dezső közbeszól.) Ismételten figyelmeztetem Gulácsy képviselő urat, maradjon csendben. (Györki Imre: ön volt a főuszító és elnyomó a megyéjében! — Csendet kérek.) Farkas István: Ausztriában, Németországegyes államaiban, Baselban, Svájcban május elseje törvényes ünnep, törvénnyel szabályozott munkaszüneti nap, de ahol ez nincs is meg, ott is mindig megünneplik május elsejét és május elsejének megünneplését nem akadályozzák meg. Továbbmegyek, Romániában, a hirhedt Bratianu-rendszer alatt magyar munkások