Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

374 Az országgyűlés képviselőházának bizonyítvány — szerezzen be a magyar belügyminisztérium részéről és azt mutassa be, mert különben ez évben, szeptember 2-ig visszavonják az ő tartózkodási engedélyét. A követséghez fordultak ezek az emberek és ott azt mondták nekik, hogy mutassák be születési bizonyítványukat, házassági levelüket, gyermekeiknek születési bizonyítványait, szüleik születési bizonyítványait és azoknak házassági levelét. Bizonyára lesznek itt képviselő urak, akik megkísérelték már, hogy megszállott területről valamely okmányt szerezzenek be. Én számtalan esetben megkíséreltem ezt, de úgyszólván egyetlen egy esetre sem kaptam megfelelő választ, vagy ha kaptam is választ, legfeljebb elutasító választ adtak, hogy az illetőket ott nem ismerik, mert nem akarták állampolgárságukat igazolni, nem akarták a megfelelő okmányokat kiadni, vagy arra hivatkoztak, hogy az ottani anyakönyvek elvesztek. Nem látom be, hogy miért kell a külföldön élő embereket ilyen zaklatásoknak alávetni. Arról vagyok informálva, hogy a berlini Polizeipräsident ezen lintézkedése egyenesen a magyar követség kívánságára történt, a berlini rendőrségnek eszébe sem jutott volna ezt a kérdést bolygatni, ha nem a berlini követség az, amely arra nyomatékosan felhívja a rendőrség figyelmét, hogy csak azoknak adjon állami tartózkodási engedélyt, akik állampolgárságukat ilyen módon a követség útján igazolják. Én nem akarok most a berlini követségnek más alkalmakkor kifejtett tevékenységére rátérni, amikor nem volt ilyen kényes az állampolgárságot igazoló egyénekkel szemben' (Farkas István: Ügy van! Ügy van! Lásd a frankhamisítást!), és elfogadta olyanoknak is, nem tudom én milyen formájú tevékenységét (Györki Imre: Fél névjegyet az állampolgárság igazolására!), akik nem hoztak ennyi okmányt, hanem csak egy szétvágott névjegy egy darabját hozták el igazolásául állampolgárságuknak. Én nem látom be, miért kell az egyik oldalon ilyen messzemenő jóindulatot tanúsítani, a másik oldalon pedig az ott élő munkásokat, kereskedőket, iparosokat, tisztviselőket ilyen zaklatásnak alávetni és őket egy olyan lehetetlen helyzetbe hozni, hogy ha akarnák is, ma talán nem tudnák a kellő időre szeptemberig beszerezni azokat a szükséges okmányokat rajtuk kívül álló okokból; de máskülönben az illetők magyar állampolgároknak tekintik magukat, magyar állampolgárok is voltak, mert hiszen magyar útlevéllel mentek ki. Kérdem a külügyminiszter úrtól, nincs-e más dolga a berlini követségnek, hogy minden rendben van-e, csak ez az egy munka volt még, amit el kellett végeznie 1 Véleményem szerint ez a munka is ráért volna és éppen úgy, ahogy nem zaklatják a magyar munkásokat sem Franciaországban, sem Belgiumban, sem más államokban, miért zaklatják különösen csak Berlinben és mik azok a különös okok, amelyek a berlini magyar követséget arra késztették, hogy a berlini rendőrségtől a munkásoknak é& az ott élő magyar állampolgároknak ilyen természetű állampolgársági igazolását kérje. Elnök: A külügyminiszter úr óhajt válaszolni. Walko Lajos külügyminiszter : Igen t. Ház ! Mindenekelőtt a leghatározottabban kijelentem, hogy a berlini követség részéről soha semmi irányban senkivel szemben sem a német hatósággal, sem mással szemben olyan kijelentés nem tétetett, amelyből azt lehetne következtetni, hogy a berlini magyar követség helyez súlyt arra, hogy a Németországban letelepedett magyaroktól magyar állampolgársági bizonyítványt igényeljenek. (Peyer Károly : Megmondották a rendőrségen !) Á leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. igen t. képviselőtársamnak erre vonatkozó információja teljesen téves. Németországban a helyzet tényleg az, hogy nem speciálisan Berlinben, mint azt t. képviselőtársam említette, de általában Németországban nem akceptálják a magyar útlevelet, mint olyan okmányt, amely az állampolgárság igazolására elegendő lenne. Mi a magunk részéről azt az álláspontot képviseljük, hogy az útlevél elegendő az állampolgárság igazolására, elegendő azért, mert általában egy útlevél alapján az állampolgárságot vélelmezni lehet mindaddig, míg az ellenkező nem igazoltatik. (Ügy van ! a szélsőbaloldalonJ Éppen ezért arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az útlevél igenis, elegendő a letelepülés eseteiben. A magyar követ ismételten eljárt ilyen irányban a berlini külügyminisztériumban és én remélem is, hogy sikerülni fog ezt a kérdést megoldani. Abban teljesen egyetértek igen t. képviselőtársammal, hogy nekünk mindent el kell követnünk olyan irányban, hogy honosaink érdeke odakint megvédelmeztessék és mindenképpen igyekeznünk kell azon, hogy olyanok, akik odakint megtelepedtek, ne legyenek ott bármely irányban kellemetlenségnek kitéve. Tisztelettel kérem válaszom tudomásul vételét, (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Peyer képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Peyer Károly: T. Ház ! Én csak arra hivatkozhatom, hogy a német hatóságok az érdekelteknek ismételten kijelentették, amikor ez irányban panaszt tettek, hogy ez az intézkedés nem tőlük származik, hanem kifejezetten a magyar követség kérelmére rendelték el. Én tehát csak arra hivatkozhatom, amit az érdekelteknek ismételten mondottak. Máskülönben nagyon helyeslem a miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy az útlevelet elfogadja, mint állampolgársági igazolványt. Ezt — nagyon helyesen — mindenütt elfogadják, amíg annak ellenkezője nem nyer beigazolást. Deákkor kérdem a miniszter urat : mi az akadálya annak, hogy a berlini magyar követség mindazoknak, akik magyar útlevelet fel tudnak mutatni, ki ne állítsa az állampolgárságot igazoló okmányt? Hiszen ezzel lehetőséget nyújtana nekik arra, hogy folytassák kenyérkereső munkájukat. Miért ragaszkodnak ahhoz, hogy az illetők necsak a maguk és gyermekeik házassági leveleit, hanem még a szüleik születési és házassági levelét is becsatolják, amikor nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ez ma az ország feldarabolása folytán szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Mondjuk, hogy maga az érdekelt fél 50 év körül van ; a szülei talán ezelőtt 55—60 évvel kötöttek házasságot megszállott területeo, például Erdélyben. El lehet-e képzelni, hogy akad Erdélyben egy falu, ahol a jegyző vagy pap házassági levelet tud valakinek erre vonatkozólag kiadni ? Teljesen kizárt dolog, hogy ilyen okmányokat be lehessen szerezni. Lehetetlen feladatot kivannak tehát az illetőktől, amelynek ők akkor sem tudnának eleget tenni, ha meg akarnák szerezni az okmányokat, mert hiába leveleznek Erdélybe, legfeljebb azt a választ kapják, hogy nem tudják kiállítani a bizonyítványokat. Ez a nemleges válasz pedig nem igazolás, tehát a magyar követség nem fogja igazolni azokat, akik már évek óta élnek ott, mint kereskedők, vagy iparosok. Ezek kénytelenek lesznek üzemüket beszüntetni, üzletüket abbahagyni, munkájukból kilépni és hazajönni Magyarországba, szaporítani a munkanélküliek számát. Nem hiszem,, hogy ez érdekevolna a magyar kormánynak. Végtelenül sajnálom, de mivel a miniszter úr nem tett kötelező Ígéretet arra vonatkozólag, hogy