Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-282
Az országgyűlés képviselőházának 2 jogom indítványt előterjeszteni, de nagyon kérem a miniszter urat, legyen kegyes a harmadik bekezdés utolsó passzusát ilyen értelemben megváltoztatni. Elnök: Kíván még valaki szólani 1 ? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Aa idő előrehaladottsága miatt csak röviden kívánok a felhozott észrevételekre reflektálni. Elsősorban is Jánossy Gábor t képviselő^ társam álláspontját kell az árvaszékre vonatkozó kvalifikációt illetőleg bizonyos tekintetben rektifikálnom. (Halljuk ! Halljuk !) A mai törvényes állapot, amely lehet, hogy a gyakorlattal nem egyezett, tulaj donképen az, hogy az 1883 : I. te. 3. §-a értelmében árvaszéki ülnök lehet az is, aki államtudományi vagy jogtudományi tudorsággal bír- Akinek azonban nincs meg ez a kvalifikációja, annak az 5. § 8. pontja szerint jogtudományi államvizsgájának kell lenni. Ma sincs tehát előírva az, hogy jogtudori oklevélre van szükség; elegendő erre az államtudományi oklevél is. Ami engem a kvalifikáció felemelésére indított, az nemcsak az az általános szempont volt, amely szükségessé teszi, hogy a közigazgatásban a képesítés nívóját emeljük és értékesebbé tegyük s az egész tisztviselői kart saját hivatásának teljesítésére alkalmasabbá tegyük. Ennél a kérdésnél az is vezetett, hogy magasabb elméleti kvalifikációt kérek, de egyúttal a praktikus kiképzést is emelem, s elő akarom készíteni őket arra, hogy ennek megfelelően a maguk anyagi helyzetét is jobban tudják biztosítani. Amint a bírói kvalifikáció révén külön bírói státus alakult a fizetés szempontjából, a magam részéről ugyanezt a kvalifikációt szeretném az egész közigazgatási tisztviselői karnak biztosítani és ennek alapján ugyanazt a megtiszteltetést és megkülönböztetést az anyagi javakban is. Ez az első lépés ebben a tekintetben, mert éppen olyan függetlennek, éppen olyan képzettnek kell lennie és a közügyek iránt éppen olyan lelkiismeretes érdeklődéssel kell viseltetnie a közigazgatási tisztviselő karnak, mint a minden tekintetben függetlenített és nagy becsülésben lévő bírósági karnak. Én a két tisztviselői kar között nem tudnék különbséget tenni (Helyeslés.), mert a közigazgatás az élettel jár, nemcsak a jog helyreállítását, hanem az élet fejlődését, haladását] kulturális, gazdasági és minden téren kell elő mozdítania, tehát nagyobb lendület, nagyobb elán kell a közigazgatás viteléhez. Ugyanúgy függetleníteni kívánnám és szeretném tehát a közigazgatási tisztviselőket, mint ahogyan függetlenítve vannak a bírósági tisztviselők is, akár kizárási, akár érdekeltségi, akár mellékfoglalkozás! okból, amelyek elismerem, sokkal szigorúbban vannak a bíróság tagjaival szemben érvényben. Fel méltóztattak hozni különböző szakférfiak részéről a különböző kvalifikációk kiegyenlítésének lehetőségét. A bizottságban, de már itt a pléniumban is ebben a tekintetben álláspontomat kifejtettem. En nem becsülök túl egy minősítést sem, de nem becsülök le egyet sem. Én mindegyiket megbecsültnek kívánom tekinteni és ebben a részben az arany középúton kívánok járni. Ott, ahol szükség van szakszerű képességekre, ott ezeket a szakszerű képességeket kiegészíttettem a jogi képesítéssel, úgyhogy magánál a közigazgatásnál is érvényesíteni kívánom ezt a követelményt, bár ennek a törvényjavaslatnak a szerkesztésénél erre nem lehettem teljesen tekintettel. Én itt csak bevettem azt, hogy emeljük a minősítést, mert magam sem tudom, mikor fog az bekövetkezni, de az ifjúságot is tájékoztatni kellett idejében arról, hogy igenis, magasabb l ülése 1929 április 24-én, szerdán. 361 kvalifikációt fogunk az eddiginél megkívánni, tehát már ma készüljön fel az a generáció, amely a közigazgatásban kívánja a maga szolgálatát teljesíteni, hogy igenis, magasabb kvalifikáció fog megkívántatni az eddiginél. Minél előbb jön ez a tájékoztatás, annál jobb, mert annál előbb érvényesülhet magában az életben. Amint méltóztatnak bölcsen tudni, készül egy kvalifikációnál is törvény, amelyben egységesíttetni kívánjuk a kvalifikációt, amely nem doktori fokot — amely elméleti képesítés — hanem egységesen kvalifikáló bizonyítványt fog adni (Élénk helyeslés.) több vizsgával, talán hosszabb időt igény bévé ve és több tudást kívánva meg. Ez általános közérdek és ezért is vettem bele a javaslatba — szemben Hegymegi Kiss Pál képviselőtársammal, aki ezeket a rendelkezéseket elhagyni kívánja — mint figyelmeztetést, hogy jön, de átmeneti intézkedésre is jó, hogy minél előbb, minél magasabb kvalifikációval bírók léphessenek be a közigazgatás szolgálatába. (Élénk helyeslés.) Arról is szó volt, hogy bizonyos kvalifikáció elengedtessék például a városi polgármestereknek és a szociáldemokraták részéről azt kívánták, hogy a kvalifikáció alól mentesítést adhassanak a közgyűlések. Két kategóriában állapíttatott meg a magyar állam törvényeiben a kvalifikáció. Nem kívántatik meg a kvalifikáció a politikai állásoknál, a legmagasabb állásnál, a miniszteri állásnál sem, hasonlókép az államtitkári és főispáni állásoknál. (Hegymegi Kiss Pál : Az egyetemi tanári állásoknál sem!) Az egyetemi tanári állásoknál megkívántatik, talán a magántanári állásoknál nem. (Hegymegi Kiss Pál : Debrecenben is van egy hat gimnáziumot végzett egyetemi tanár!) Bizonyos kvalifikáció mégis szükséges az egyetemi tanársághoz. Minden egyéb állás kvalifikációhoz van kötve, amire nézve teljes részletességgel intézkednek törvényeink. Én most ettől eltérni nem kívánnék, ahol eltérésre szükség van, az államfő jogosult azt megadni. Megvan ugyanis a lehetősége az államfőnek kegyelem útján arra, hogy a kvalifikációtól eltekintsen. Még attól a kvalifikációtól is el lehet így tekinteni, amit a képviselő urak kérnek a polgármestereknél, így a főiskolai végzettségtől is. Minden kvalifikációtól el lehet így tekinteni, de ez a jog a törvényhatósági bizottságra nem ruházható rá, mivel a törvény csak az államfőnek biztosítja azt a jogkört, hogy a törvényben megállapított kvalifikációktól kegyelem útján eltekinthessen. A lehetősége tehát nincs kizárva, a lehetősége az államfő kegyelme útján ma is meg van adva s ha ilyen kivételes esetek előfordulnak, hogy egy a megfelelő kvalifikációval nem bíró kiváló embert akarnak valamely város élére állítani, azt hiszem, maga a belügyminiszter sem fog attól elzárkózni, hogy erre vonatkozólag a kezdeményező lépéseket az államfőnél megtegye. Ez eddig, tudomásom szerint, a legritkábban fordult elő, de v ha gyakrabban előfordul és arra kilátás van, mindenesetre a kvalifikációs törvényben erről gondoskodás történhetnék. A tiszteletbeli tisztviselőkre vonatkozólag pedig megjegyzem azt, hogy akik állami szolgálatban voltak, maguk is tudják, hogy a régi időben voltak fizetésnélküli segédfogalmazók és nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ezek milyen viszszásságot teremtettek, mert a fizetéstelen segédfogalmazók az egész fogalmazói karnak talán negyedrészét tették. Ez olyan lehetetlen szituációt és állapotokat teremtett, hogy ezt is kénytelen volt az állam megszüntetni és lehetetlenné tenni rendelkezésekkel, hogy ilyen fizetéstelen tisztviselők alkalmaztassanak. Az állam erkölcsi felfogásával sem
