Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

360 Az országgyűlés képviselőházának ott elérni, hanem azoknak az embereknek képessége és rátermettsége, akiket a szervezet élére állítunk. A legtökéletlenebb szervezet mellett is a legkiválóbb eredményeket tapasztaljuk és a legtökéletesebb szervezetekkel sokszor tökéletlen eredményekhez jutunk, ha nem a megfelelő embereket állítjuk az élre. Ez az, amely minket arra kényszerít, hogy ismételten és ismételten felhívjuk a figyelmét az illetékes tényezőknek arra, hogy ezen az úton keressék az adminisztráció egyszerűsítését. Nem azon a másik úton, hogy az embert kikapcsoljuk, mert eredményeket csak emberekkel lehet elérni, értéket csak az ember és nem az intézmény képvisel. Az ember pedig annyit ér, amennyi értéket tudásával belevinni tud. Erre való tekintettel, a nélkül, hogy tovább folytatnám érveim felsorolását, hiszen azokat az általános vita során előadtam, csak arra szorítkozom, hogy azt a javaslatomat, amelyet előterjesztettem, teljes egészében most is. helyesnek ismerem el és kérem a belügyminiszter urat, niéiltóztassék azt magáéivá tenni és az indítványban foglaltakat érvényre emelni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: Igen t. Ház! E körül a kérdés körül markigen sok vita folyt le, mely a képesítés dolgát kívánja rendezni. A képesítés dolgában csodálatos módon, amikor privát véleményeket halllunk, általános beismeréssel találkozunk olyan értelemben, hogy a rátermettség, az alapképzettség mellett dönti el az arravalóságot. Abból kiindulni, amiből az igen t. baloldal kiindult, hogy egyedül a rátermettség kvalifikál, abszolúte lehetetlen, mert akkor "törvényeket alkotnának ezekhez a kivételekhez. En nem mondom, hogy rátermettség: alapján nem volnának és nem akadnának kiváló emberek, de ezekhez nem lehet törvényt alkalmazni, törvényt mégis az általánoshoz kell alkalmazni és *ez a törvény az én megítélésem szerint egészen helyesen az alankvalifikáció szempontjából felállítja az általános tételeket. Kivételeket ismerek a politikai foglalkozás, vagy a politikai pálya terén, ahol abban a színben jelentkeznek politikusok, hogy mindenhez értenek és nem egyszer kisül, hogy semmihez sem értenek. Itt tényleg a rátermettség dönti el, hogy milyen irányban produkál valaki valamit, de amikor szakkérdések elintézéséről van szó, akkor nem szabad különböztetni, mert a jogi tudás is szaktudás, (Felkiáltások a jobboldalon: A legtágabb!) épo olyan szaktudás, mint a mérnöki tudás, yagy az orvosi tudás, vagy a pedagógiai tudományok. A jogi tudás általános kvalifikáció az adminisztrációra. Az adminisztrációnál áll az a tétel, amelyet baloldalon mondanak, hogy ugyanazon kvalifikáció mellett dönt a rátermettség. Igen kiváló belügyminisztert ismertünk mérnök embert, aki pedig az adminisztráció legkomplikáltabb masinájának állt az élén, igen kitűnő polgármestereket ismerünk külföldön mérnökembereket, úgyhogy e felett abszolúte vitatkozni nem lehet. A szaktudás tekintetében a jogi tudás, a műszaki tudás, az oryosi tudás, a tanári tudás egyenlő elbírálás alá esnek. Itt különböztetni nem szabad és nem lehet, mert igazságtalanságba esünk. Nem lehet azt mondani, hogy a jogi tudás kvalifikál az adminisztrációra, de más szaktudás nem kvalifikál. Ebben a kérdésben már a miniszteriális fórumok is eldöntötték a dolgot, mert hiszen a népjóléti miniszter úr adminisztrációjának élén egy orvos áll, a kereskedelemügyi minisztérium egvik legfontosabb főosztályának élén 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. mérnök áll, a földmüvelésügyi minisztériumban a vízügyi főosztály élén mérnökember áll. A kultusztárca élén a kultuszminisztériumban egy államtitkár van az adminisztráció élén, nem jogász, hanem tanár ember. Amikor miniszteriális vonatkozásban abszolúte elfogadjuk, hogy az általános szaktudás kvalifikál és nem kivételezünk jogászok számára, akkor nem tudom megérteni, hogy az autonómia igazgatásában nem tudunk erre az álláspontra helyezkedni. Egészen bizonyos, hogy amit Hegymegi Kiss Pál igen t. barátom mondott, az minden vonatkozásban megáll. A modern polgármesternek nem jogi problémákat kell megoldania, hanem elsősorban a közgazdasági, a pénzügyi világgal kell az összeköttetést megtartania, ott pedig legelsősorban találkozik a technikával és az adminisztrációval. Sokszor felállítják azt a tantételt, hogy amennyiben a jogászembernek műszaki véleményre van szüksége, akkor megkérdezheti a mérnököt. Hát akkor méltóztassék ezt a tantételt itt is applikálni, és amennyiben a mérnök polgármesternek jogi ismeretre van szüksége, akkor megkérdezheti a főügyészt. Ezzel a dologgal továbbmenni nem lehet. Ezen nem bukhatik el az alapgondolat, amely szerint az egységes kvalifikáció, az egységes egyetemi képzettség kvalifikál a polgármesteri állásra is. Én természetesen Petrováez Gyula igen t. barátom ezirányú indítványát fogadom el, amely annyira megáll, hogyha itt talán nem is sikerül ennek a többséget megszerezni, meg vagyok róla győződve, s a miniszter úr a bensejében bizonyára szintén meg van győződve róla, hogy itt igazságtalanság történik akkor, amikor a jogi szaktudást megkülönböztetjük minden egyéb szaktudástól. Mélóztassanak megengedni, hogy még a tiszteletbeli tisztviselőkkel kapcsolatban is tegyek egypár észrevételt. Helyeslem, hogy a fiatal generáció ambícióját növeljük azzal, hogy a vármegye szolgálatában résztvehet" mint tiszteletbeli tisztviselő, azonban nem találom szerencsésnek e kérdés elintézését. Egy hónapnál hosszabb időt az ügyészek kivételével senki sem tölthet tiszteletbeli pozícióban. Majdnem azt merem mondani, hogy egy hónapra alig érdemes valakit behívni. Ha megkérdeznék a főispán urakat, hogy miként vélekednek ebben a kérdésben, meg vagyok győződve róla, hogy ők már előre berendezkednek arra, hogy minden hónapra kiállítják a behívócédulát, úgyhogy itt nem egy hónapról, hanem az egy hónapok sorozatáról lesz szó, Amennyiben ez így van, — méltóztassék elhinni, hogy így is van, mert pl. Pest megyében el sem tudom képzelni az adminisztrációt a nélkül, hogy az ingyenes tisztviselői kart állandóan igénybevennék; Pest vármegyében a tiszteletbeli tisztviselők egész serege érdemi és igen értékés ingyenes munkát végez — kérdezem a mélyen t. belügyminiszter úrtól: miért akarja megfosztani azt a törekvő és a megyei szolgálatra magát előkészíteni akaró fiatalembert attól, hogy ha ilyen sorozatos berendelések folytán egy-két esztendőt már eltöltött megyei szolgálatban s annak idején beválasztatik, ez az idő a szolgálati idejébe beszámíttassék ? Hiszen ez nem prejudikál semminek, mert nem nevezik ki, hanem megválasztják, a megválasztás tekintetében pedig nincs kötelezettség. Ha megválasztják az illetőt, akkor elemi igazság az, hogy a vármegye szolgálatában töltött hosszú szolgálati idejével számolhasson is. Az elemi igazsággal ellenkezik az, hogy valakinek a szolgálatát nehéz helyzetben igénybevegyük, az illető jó tanácsait elfogadjuk, s akkor, amikor a vármegye törvényhatósága megválasztja, minden ellenértéktől elüssük. Nekem most nincs