Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés MpviselöházánaTc 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 357 genkedik a magyar közigazgatás attól, hogy magas nívóra emelje a számvevőségi^tisztviselők képzettségét. Amikor erről szólok, nem a közvélemény, mert nem úgy ismernek, hanem egyesek a Házban azt a törekvést, olvassák ki a felszólalásomból, hogy emelni akarom a számvevőségi tisztviselők egyéni tekintélyét. Tényleg emelni akarom, de közérdekből; emelni akarom azért, hogy a mai lehetetlen munkamegosztást elvethessük és egészen más fundamentumon építsük fel. Ezt meg is kellene csinálni és remélem is, hogy igen rövid idő választ el attól, hogy az új munkamegosztást keresztülvigyük; remélem, hogy Klebelsberg kultuszminiszter úr a mostani egyetemi tanítási és vizsgarend átszervezésénél erre a nagyfontosságú kérdésre gondolni fog és a jogi tárgyak között az államháztartástannak megfelelő helyet fog biztosítani a vizsgák fokozataiban. Ki kell emelnem, — nehogy beszédemet félreértsék — én nem becsülöm le a jogi képzettséget, de ez teljes a közigazgatási szolgálatban csak akkor lesz, ha az államháztartás tudománnyal párosul. Hozhatnék fel az életből példákat arra, miként érvényesültek számvevőségi tisztviselők, akik a fogalmazói szakra mentek át a számvevőségtől, magukkal vitt ismeretekkel mint superplus-szal. A legelső pozíciókba kerültek az illető minisztériumokban mindenütt. (F. Szabó Géza: Mindenkinek ott kellene kezdeni: a számvevőségen!) Aki a pénzügyminisztérium budgetosztályába került, ahol módjában van ezt a szakot minden részletében elsajátítani, eddig pénzügyminiszter vagy legalább államtitkár lett mindegyik. Ez így van; méltóztassék végignézni a beosztásokat és az előmeneteleket. (F. Szabó Géza: Ajánlom, hogy mindenki legyen előbb egy hónapig pénzügyminiszter!) Ha a t. belügyminiszter úr helyén ülnék, — nem kívánkozom oda — nem mellőzném a kezelési tisztviselők minősítésének szabályozását sem. A kezelés rendkívül nagy szerepet játszik a közigazgatásban; ebben a Házban nem is kell erről képet festenem; mindenki ismeri. Ismerjük különösen mi képviselők, akiknek minden minisztériumban dolgunk akad. Tudjuk, hogy ma ahány minisztérium, annyi irodakezelési rendszer van. Ki kell emelnem, hogy a belügyminisztérium irodakezelési rendszere és irattározása olyan módon szerveződött meg, hogy azt például vehetnék a többi minisztériumok. A kezelési személyzet minősítésének emelésére azonban^ mindenütt feltétlenül szükség van. Az iktatási és irattározási rendszer a különböző államokban ma már egészén más, mint a mienkben. A kezelési rendszereket külön tanulmány tárgyává kell tennünk és a mi viszonyaink szempontjából azt recipiálnunk kell. Az első helyen kellett volna említenem, t. Ház, a jegyzőket. A jegyzőktől nem azt a kvalifikációt, nem azt a képesítést kívánnám, amelyre az igen t. miniszter úr alludált az általános vitát lezáró beszédében. Ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy az abszolutórium birtokában lévő jogászokat fog majd a jegyzői állásokra megválasztatni a minősítési törvény megváltoztatása alapján. Olyanokat fognak tehát felvenni, akiknek nincs vizsgájuk, hanem csak a tudományegyetem jogi fakultásán négy évet elvégeztek. Tudjuk, az ily jogászok^ milyen képzettek, milyen a szorgalmuk és milyen a megbízhatóságuk. A félbemaradt abszolutóriumos jogászokról sokat tudnék beszélni, főleg arról, hogy botorkálnak az élet nagy területén a kenyér, de nem egyszersmind

1 a munkák után. Ilyen jegyzőkre nekünk nincs szükségünk. Teljes jogi kvalifikáció kell, mert csakis a teljes jogi kvalifikáció alapján foglalhatják el a jegyzők a közigazgatási munka értékfokozatában azt a helyet, amelyet munkájuk használhatóságánál és fontosságánál fogva megérdemelnek. A kiváló jegyzőknek — erre különben célzott is záróbeszédében az igen t. miniszter úr — biztosítani kell a közigazgatási státusban a legmagasabb állást, a miniszteri tanácsosig. Ma a jegyzők teljesen el vannak zárva az előmeneteltől, egészen el vannak zárva attól, hogy kiváló munkájuknak egyénileg is hasznát vegyék. De én nem a jegyzők egyéni érdekében beszélek, hanem beszélek a köz és beszélek elsősorban a nép érdekében, mert aki, mint a jegyző, megismerkedik a nép viszonyaival és szükségleteivel, abból legelsőrangú tisztviselő lehet ott, ahol a közigazgatási ügyeket a legmagasabb fokon intézik. Ezekre kívántam a miniszter- úr figyelmét felhívni, hogy necsak a fogalmazói szakbeli, hanem a számvevőségi és a kezelői tisztviselők, valamint a községi és körjegyzők képesítésének emelésére is gondoljon és ennek nyomában gondoljon szebb jövőjük kimunkálására is. Elnök: Az előadó úr óhajt szólani* .Csák Károly előadó: T. Képviselőház! Két kis stiláris módosítást vagyok bátor előterjeszteni, mert a szakaszban tautológia van, felesleges kifejezések vannak. A 65. § 1. bekezdésének 9. sorában nevezetesen, ahol az «alkalmazható» szónál kezdődik a szöveg, azt hiszem sokkal helyesebb szöveg lenne a következő (olvassa): «alkalmazható, akinek a tudományegyetemen szerzett jogi vagy államtudományi tudori, vagy a közgazdasági karon szerzett közgazdaságtudományi tudori oklevele van». Mert itt a végzettséget stb. beleviszi, ami természetes és egyáltalában felesleges ennek a kifejezésnek a felvétele, amikor amúgy is a tudori oklevélhez van kötve az alkalmazhatóság. A 65. § 3. pontjának utolsó előtti mondata a következőképpen szól (olvassa): «Szolgálattételre csak azt a tiszteletbeli tisztviselőt lehet berendelni, aki az illető állásra megkívánt elméleti képesítéssel rendelkezik». En tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a szöveget kihagyni — hiszen ugyanennek a szakasznak egy másik mondata akként rendelkezik, hogy tiszteletbeli tisztviselővé csak azt lehet kinevezni, aki az illető állásra megkívánt elméleti képesítéssel rendelkezik és nem tölt be másutt állást — minthogy a kettő egymás mellett felesleges, mert ha csak azt lehet kinevezni, akinek elméleti képesítése van, s akkor nagyon természetes, hogy szolgálatra sem lehet mást berendelni. Ennélfogva tisztelettel kérem, méltóztassék ezt az utolsó előtti mondatot kihagyni. Elnök: Szólásra következik? . Gubicza Ferenc jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ellentétben az előttem felszólaltakkal, nem fogadom el azt az álláspontot, amelyet ők itt képviselnek, amikor még kibővíteni akarják a kvalifikációt és még több nehézséget akarnak gördíteni az elé, hogy valaki közigazgatási tisztviselő legyen. Ma már ott tartunk, hogy nem a kvalifikáció dönti el a rátermettséget, hanem a hozzáértés. A kvalifikáció sokszorozásával, fokozásával csak azt érjük el, amit elértünk itt, hogy Rö ser-féle intézeteket nyitnak (Nagy zaj és ellenmondások. — Jánossy Gábor: Az csak egy szomorú kivétel volt!) és akinek pénze van, az minden körülmények között megszerzi a szükséges bizonyítványt anélkül, hogy elvégezné az iskolákat; egy bizonyítvány tehát az, amely50» •ËÈI