Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

336 Az országgyűlés képviselőházának nősíti. Nálunk Magyarországon, ugyebár, olyan párt, amely esetleg magában rejtené ezt az es­hetőséget, legális alappal ebben az országban nem bír. így tehát már eleve ki van zárva, hogy a törvényhatósági testületbe oly elemek juthat­nának, amelyek ab ovo azt jelentik az államra nézve, hogy esetleg felforgatják a rendet, cse­lekedetükkel valami hazafiatlanságot, vagy pe­dig nemzetellenes dolgot követnének el. Nem szabad ugyanis összetéveszteni a kormányzati rendszer biztonságát az állammal, a nemzettel és a hazával. Nagyon tág fogalom ez. Mi pél­dául azt mondjuk a magunk cselekedeteiről, hogy azok nemzetiek, hazafiasak is, és az állam­rend fenntartásához is hozzájárulnak, mert a mellett, hogy cselekedeteink nemzetiesek lehet­nek, a mellett fenntarthatjuk nemzetközi össze­köttetésünket éppúgy, mint fenntartja az egy­ház, fenntartja a gazdasági társadalom és amint fenntartja a kapitalizmus maga, amely kapita­lisztikus rendszer az államrendet jelenti. Ki az, aki eldönti a kérdést? A kormány, az uralkodórendszer minősítheti-e valamely legá­lis pártnak magatartását nemzetellenesnek? Csak ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy a kor­mányzati rendszer fenntartását azonosítjuk a nemzettel és a hazával, csak akkor lehet szó ar­ról, hogy itt mindjárt e szakasznál, mindjárt az 1. bekezdésnél a feloszlatás! jogról szólva, eze­ket a minősítéseket törvényben kívánjuk le­fektetni. Éppen ezért a magam részéről csatla­kozom ahhoz a javaslathoz, amelyet Farkas István és társai tesznek ehhez a bekezdéshez. Egy további indítványa Farkas Istvánnak és társainak a 36. § 4. bekezdésénél jelentkezik, ahol szintén az utolsó mondatot törölni kíván­nák. Tudniillik azt, hogy (olvassa): «A pa­naszlók névaláírásának hitelesítésére a 23. § 2. bekezdésének erre vonatkozó rendelkezései irányadók.» Már volt alkalmam ez ellen a tétel ellen felszólalni az előbbi 23. §-nál, ahol elmond­tam, hogy az aláírások hitelesítését szintén csak zaklatásnak lehet minősítenünk. Megnehezíteni minden olyan parányi jogot is, erre van hivatva ez a törvényjavaslat, amennyiben életbeléptetik. A jog korrektívumául szolgál ez a mondat is a 4. bekezdésben, hogy a névaláírások csak akkor érvényesek, ha azokat hitelesítik. Ez csak zak­latás, semmi egyéb, és éppen ezért a magam ré­széről csatlakozom ennek a mondatnak törlé­séhez. A 36. § 13. bekezdését teljes mértékben tö­rölni kívánja Farkas István és társainak in­dítványa, mert ez a bekezdés arról intézkedik, hogy mikor állana be a kormánynak, a belügy­miniszter úrnak felfogása szerint a törvényha­tóság feloszlatásának szüksége. Az első bekez­désben felsorolt eseteken kívül akkor is (ol­vassa): «ha a törvényhatósági bizottság tartó­san munkaképtelenné válik, vagy működése olyan irányt vesz, hogy annak következtében a törvényhatóság gazdasági helyzete válságossá válhatik». Megint csak a belügyminiszterre volna bízva, hogy mikor állapítható meg az az eset, hogy valamely törvényhatóság munkakép­telen. Hiszen az is nagyon tág fogalom, ha an­nak bekövetkezéséről van szó, amikor meg lehet állapítani, hogy valamely törvényhatóság munkaképtelen. Ha valamely törvényhatóság működése olyan lesz, hogy a felső hatóságnak, a belügyminiszter úrnak, a mindenkori belügy­miniszter úrnak más a felfogása, erre is rá lehet azt mondani. Hiszen nem lehet azt mon­dani a mostani belügyminiszterről sem, hogy örökké lesz ezen a helyen. (Propper Sándor: Dehogy nem! Négyezer évig f fog ott ülni! — Petrovácz Gyula: Az ellensége sem kívánja 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. neki!) Bekö vétkezhetik az az eset, hogy más belügyminiszter jön erre a helyre és annak fel­fogása más lesz, mint a mostaninak, úgyhogy ő az illető törvényhatóságnak olyan működését fogja munkaképtelennek tartani, amely ép­pen ellenkező azzal, mint amely a mostani bel­ügyminszter úr felfogása szerint ilyen volna. Éppen ezért, mert nem lehet a mindenkori bel­ügyminiszter úrra bízni annak eldöntését, hogy mikor munkaképtelen egy törvényhatóság, hogy mikor áll be az az eset, hogy a törvényhatóság működése veszélyezteti a törvényhatóság gaz­dasági helyzetét, éppen azért nem lehet hozzá­járulni ehhez a rendelkezéshez és teljesen indo­kolt az, hogy ez a bekezdés teljesen töröltessék. A 36. §-nak van még egy 15. bekezdése is, ahol szintén az utolsó mondat törlését javasol­ják Farkas István és társai. Azt mondja ez a mondat, hogy (olvassa): «A panaszlók névalá­írását« — megint csak így — «a 23. § 2. bekez­dése szerint hitelesíteni kell». Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, csak arra kérem a t. Házat, hogy miután ez zaklatás, teljesen felesleges, és^ csak megnehezí­teni kívánja ezeknek az aláírásoknak alapján az intézkedést, valamely dolognak orvoslását, méltóztassék Farkas István és társai javaslatait elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva senki sincsen. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Bródy Ernő: Szót kérek!) A szó a képviselő urat meg­illeti. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a szakasz ismét különbséget állít fel a vármegye és a vá­ros között. Már előttem szóló t. képviselőtár­saim reámutattak arra, hogy semmiféle magya­rázata nincs ennek a különbségtételnek. (Prop­per Sándor: Dehogy nem! Kakuk-tojás!) E sza­kasz szerint ugyanis a kormány akkor is fel­oszlathatja ezeken az okokon kívül a városi tör­vényhatósági bizottságot, ha az tartósan mun­kaképtelenné válik. Ez nem történhetik meg a vármegyei törvényhatósággal? Ez is megtörtén­hetik, elméletileg nincs kizárva, nem elképzel­hetetlen. Ha megtörténhetik az egyik helyütt, akkor megtörténhetik a másik helyütt is. Itt* megint mutatkozik az a városellenes irányzat, amely klasszifikál és a várost mindig másod­osztályba helyezi el. A megye az elsőosztály, a város a másodosztály; mindig különbséget tesz­nek a polgárok a szervezetek között. (Udvardy János : A megyei polgárság falun lakik és irigylik a várost!) En nem irigylem sem a falut, sem a várost, mindketten nagy bajban vannak; nem irígylésreméltó sem a városi, sem a falusi polgár, mert nagyon keserves kínjai vannak minden polgárnak. En nem akarok különbség­tételt, én nem akarok a megyei polgárnak keve­sebbet, én a városi polgárnak akarok többet: egyenlőséget. Semmiféle értelme és magyará­zata nincs a különbségtételnek. Miért kell ugyanabban a törvényben különbséget tenni megye és város között ilyen kérdésekben, ame­lyekben nem lehet különbség? Mert ha valami fogalmilag megtörténhetik a városnál, ugyanaz megtörténhetik; a megyénél is. Itt ismét jelent­kezik az, ami végigvonul ezen az egész javasla­ton, s aminek itt már kifejezést is adtak. Azt hiszem, éppen Buday t. képviselőtársam is mon­dotta, hogy itt az az érzése támad az embernek, hogy a vármegyei körökkel és tényezőkkel szemben egészen másképpen mér a javaslat, mint a városi tényezőkkel szemben. En ezt a megkülönböztetést a kötelesség terén nem ta­pasztalom. Nem tapasztalom azt, hogy a városi

Next

/
Oldalképek
Tartalom