Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

)82. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 337 Az országgyűlés képviselőházának 2 polgárság kevesebb adót fizetne, nem tapasztalom azt, hogy kevesebb terhet viselne. A kötelességek terén a városi polgárság teljesen parifikálva és ekviparálva van. Ha tehát a kötelességek terén nem történik megkülönböztetés a városi polgárokra nézve, akkor ne történjék ez a jogok terén sem. Ez feltűnik, s nem mehetünk el szótlanul e különbségtétel mellett. Mit látunk, ha nézzük a törvényjavaslat többi intézkedéseit? Azt mondja a törvényjavaslat 36. §-ának 9. bekezdése, hogy (olvassa): «A törvényhatósági bizottság feloszlatása esetében a kisgyűlés, a közigazgatási bizottság és az igazolóválasztmány régi összetételében működik mindaddig, amíg az új kisgyűlés, közigazgatási bizottság és igazolóválasztmány meg nem alakul.» A 10. bekezdés azt mondja, hogy (olvassa): «Az új törvényhatósági bizottság megalakulásáig, illetőleg a közigazgatási bíróság döntéséig a közgyűlés hatáskörébe tartozó halaszthatatlan ügyeket a kisgyűlés intézi.» Szóval egy megbízható szerv, amelyben ismét a városi törvényhatóságoknál a kinevezett és a virilista elem túlsúlyban van a választott elem felett, az ott tovább fogja folytatni a maga működését, és az fogja a közgyűlés hatáskörét betölteni. Nagyon helytelenítem ezt, mert ennek a törvényjavaslatba való felvétele a kormányt esetleg arra fogja bírni, hogy a feloszlatás jogával könnyelműen éljen. Ha megvan a megfelelő szerve, amely biztosan elvégzi a feladatokat, biztosan megadja a kérdéseket, akkor én nem tartom helyesnek s ha ennek a közgyűlésnek, a törvényhatósági bizottságnak helyére a kisgyűlést, az igazolóválasztmányt és a közigazgatási bizottságot teszik, amely abszolút megbízható, mert kormányhű elemekből van összetéve. En ezt nem tartom helyesnek, mert — ismétlem — alkalmat és módot ad arra, hogy ezzel a kérdéssel könynyelműen éljenek. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Itt van a javaslatnak egy intézkedése, amely azt mondja, hogy a törvényhatósági bizottság feloszlatása esetében a közigazgatási bíróság ítéletének keltétől számított hat hónap alatt kell a választást megtartani. De van még egy súlyosabb intézkedés is, amely azt mondja, hogy: ha azonban a feloszlatás az újabb választástól számított egy év alatt ismét szükségessé vált és azt újból jogerősen kimondották, az új választást — legfeljebb két évre — el lehet halasztani. Megtörténhetik tehát az, hogy a törvényhatósági bizottság működése két évre vagy több évre is felfüggesztetik. Ez lehetetlen dolog! Miért van egyáltalán törvényhatósági bizottság, ha ilyen módon lehet a törvényhatósági bizottság munkáját és működését évekre felfüggeszteni és elhalasztani? En ilyen jogot még törvény útján sem adok a kormánynak, mert hiszen ez tulajdonképpen a kormány kezébe adott jog, amellyel visszaélni is lehet és amelylyel a kormány élni is fog a renitens, neki nem tetsző, nem megbízható városokkal szemben, különösen akkor, amikor a városokra nézve még külön szabályok is vannak felállítva. Ilyen körülmények között a javaslatnak ezt a szakaszát nem fogadhatom el. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Seitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Ismét kifogásoltatott, hogy a város és a vármegye kérdését miért nem rendezzük külön törvényben. Abból, hogy a törvényjavaslatban differenciálódás van, nem az következik, hogy ezeket a kérdéseket külön törvényben kellett volna rendezni s akkor ezt a differenciálódást meg lehetett volna csinálni. Ha azonban a kérdések egy törvényjavaslatban foglaltatnak, akkor differenciálódást nem lehet csinálni. Ez nem törvényalkotási bázis; mi nem a törvények kereteiíhez alkalmazkodunk, hanem az élethez és ahhoz a helyzethez, amelyben törvényeink alapján úgy a vármegye, mint a törvényhatósági város van. Mind a kettő különböző funkciókat végez a maga feladatkörének teljesítésében; hogy a leglényegesebbet említsem, különbözők már gazdasági helyzetüknél fogva is. Területileg is egészen más egy vármegye összetétele, mint egy város összetétele. A lakosság vármegyékben szétszórtan lakik, városokban pedig központosítottam Mindezek adminisztrácionális szempontból lényeges különbségek s a háztartás intézése is egészen más egy vármegyénél, mint a városnál. Egy város sokkal intenzívebb gazdasági életet él és sokkal nagyobb keretű, dúsabb és gazdagabban {honorált költségvetéssel dolgozik, mint egy vármegye. Hiszen ha be méltóztattak pillantani a törvényhatósági városainknak, akár a székesfővárosnak is költségvetésébe,! s a vármegyék költséjgvetésébe, mindenesetre méltóztattak látni, hogy ezeket a kérdéseket egy kalap alatt elintézni és egy elv alapján rendezni alig lesz lehetséges. Maguknak a vármegyéknek egy elv alapján való rendezése is nehézségekbe ütközött, olyan nagy különbségeik vannak gazdasági szempontból, a lakosság száma és a terület nagysága szempontjából. Mégis egységes elvek alapján kellett a kérdéseket megoldani. Az elveket egységesen alkalmaztuk a törvényhatósági városoknál és külön a vármegyéknél. A feloszlatás kérdésében ugyanezeket az elveket kellett szem előtt tartani. Más egy vármegye konstrukciója, gazdasági élete, mint egy városé, tehát itt különbséget kellett tenni. Azokra, amik egységesek, egységesen alkalmaztuk a szabályokat, az eltérő dolgoknál pedig eltérőleg kellett a törvényes rendelkezéseket megállapítani. Két kérdésben láttuk eltérőeknek a törvényhatósági városokat a vármegyéktől, és pedig egyrészt ha állandóan vagy hosszabb időn át munkaképtelenekké válnak, másrészt pedig saját gazdasági helyzetük szempontjából. Egy vármegyei közgyűlésről alig lehet elképzelni — még elméletileg is nehezen, mert hiszen ad" absurdum vive, elméletileg majdnem mindent el lehet ugyan képzelni, de ezt mégsem — hogy mivel negyedévenként vagy félévenként tartanak közgyűlést, tehát egy évben egy-kélt-négy közgyűlést, tehát az állandóan munkaképtelenné válhassék. Ezt legfeljebb csak elméletileg lehet elképzelni. A gazdasági kérdésekben pedig Olyan nagy eltérés van a városi és vármegyei gazdálkodás között, hogy a vármegyékre rámondhatjuk, hogy jóformán nem is gazdálkodnak, mert tulajdonképpen csak a költségvetés öszszeallítáisával és általában a gazdasági irányelvek megadásával foglalkoznak, hiszen gazdasági terrénumuk is alig van, amelyen nagyobb gazdasági munkálkodást tudnának kifejteni, ellenben a fejlőidlésnek és a nagyobb Tialadásnak lehetősége a városokban van meg, ami természetesen nagyobb anyagi áldozatokat kíván, de itt nagyobb anyagi erői is áll rendelkezésre, tehát itt sokkal körültekintőbben! kell ezekben a kérldésekiben eljárni. Nem elvi megkülönböztetésekről van szó, hanem csupán a köziérdek szempontjából van-