Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés Mpviselöházának * gyobb inkonzekvencia a vármegyéknél nem adni lehetőséget a kinevezésre, a városoknál pedig kötelezni a főispánt, hogy a közgyűlésből beküldött tagok mellé a kisgyűlés tagjainak negyedrészét kinevezze. Ismétlem, nem t értem ezt az inkonzekvenciát és szeretném, ha állandó felfogás érvényesülne az egyes szakaszok megkonstruálásánál, mert ez így bizonyos következetlenségre vall. Rendkívül fontosnak tartom azután azt, hogy minden körülmények közt gondoskodjunk arról, hogy a kisgyűlésben, amikor szavazásra kerül a sor, a közgyűlés által beküldött tehát a nem hivatalnok tagok mindig kellő számmal lehessenek jelen az egyes kérdések eldöntésénél. Az egyes városok kisgyűlésének összetétele ugyanis elég szomorú képet mutat ebből a szempontból. Nevezetesen helyet foglal ott a polgármester, a főjegyző, a polgármesterhelyettes, a városi tanácsnok, tehát hat-hét tanácsnok, ez már tíz, a főügyész, ez már tizenegy és ezzel szemben a közgyűlésből beküldött tagok száma mindössze 12. (Zaj a baloldalon.) Ha véletlenül egy vagy kettő nem jelenik meg, előállhat az az eshetőség, hogy teljesen a hivatalnok tagok fognak dönteni egyes kérdésekben és hiába lesz a közgyűlésből beküldött egyik-másik tagnak más véleménye, a hivatalnok tagok véleménye lesz irányadó. Már pedig éppen az összeállításból is kiolvasható, hogy a belügyminiszter úr és azok, akik ezt a törvényjavaslatot csinálták, nem ezt intencionálták, sőt bizonyos befolyást akarnak juttatni azoknak a tagoknak, akiket a közgyűlés küld ki. Ezt a befolyást tehát törvényes formában meg kell védeni és elejét kell venni annak a lehetőségnek, hogy tisztán a hivatalnok tagok szavazata legyen irányadó bizonyos kérdések eldöntésénél. A szakasz 10. bekezdése azt mondj a, ^ hogy «a kisgyűlésnek az a tagja, aki egymásután következő három ülésről igazolatlanul elmarad, elveszti tagságát.» Ezt természetesnek tartom. Elvégre ha valaki nem felel meg hivatalos kötelezettségének, ne vállalja el azt a hivatalt, ha pedig elvállalta, akkor tartsa kötelességének, hogy ott megjelenjék, mert hiszen a kisgyűlés munkaképessége sok tekintetben a tagok megjelenésétől függ. f Mi lesz azonban azzal a taggal, aki nem három egymásután következő ülésről marad el, hanem — mondjuk — minden második ülésről fog elmaradni? Erre nézve nem ad felvilágosítást a törvény. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Igazolatlanul kell elmaradni!) De csak a három egymásután következő ülésről elmaradt tagot éri az a fenyíték, hogy kisgyűlési tagságától megfosszák. Arra nézve nem intézkedik a törvényjavaslat, hogy mi lesz azzal, aki minden második ülésről marad el. Célszerűnek tartanám, ha a törvény itt is bizonyos fenyítéket alkalmazna azzal szemben, aki huzamosabb időn át mulaszt. Ugyancsak ez a szakasz intézkedik arra vonatkozólag is, hogy akit kisgyűlési tagságától megfosztanak, az 15 napon belül a Közigazgatási Bírósághoz fellebbezhessen. Ezt az elvet igen helyesnek és bölcsnek tartom, de itt ismét van egy megjegyzésem: ha itt annyira fontosnak tartotta a t. belügyminiszter úr azt, hogy megadja a lehetőséget a tagságától megfosztott tagnak a Közigazgatási Bírósághoz való fellebbezésre, akkor miért nem adta meg ezt annak a tagnak is, akit a közgyűlés bizonyos sértő kifejezésekért kizárt tagjainak sorából? Ha itt alkalmazta a belügyminiszter úr ezt az elvet, feltétlenül szükségesnek tartottam volna, hogy a közgyűlés tanácskozásai alatt elhangzott sértések miatt kizárt tagokra is hasonlóképpen al12. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 327 kalmazta volna. Általában az a megjegyzésem, hogy egy elvet minden körülmények között iparkodjunk a törvényjavaslatban következetesen keresztülvinni, mert csak az biztosítja az objektivitást és a pártatlanságot, a törvény iránti tiszteletet. Ezekkel a megjegyzésekkel a magam részéről ezt a szakaszt elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán .iegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A kisgyűlés fogalma nem ismeretlen előttünk; akik belemélyedünk a régmúlt időkbe, tudjuk, ^hogy 1848 előtt is meg volt a kisgyűlés fogalmai Abban a törvényjavaslatban, amelyet Szentkirályi Mór készített a városokról és amelyet az 1843/44-iki országgyűlésen tárgyaltak, a kisgyűlés intézményesen is helyet foglalt, úgy, hogy mi, akik szeretettel mélyedünk bele a régi idők okmányaiba, ennek a kisgyűlésnek fogalmát ismerősnek találjuk. Természetes, hogy így, ahogy ma jelentkezik a kisgyűlés gondolata, ez mást jelent, ma más összetételben jelentkezik. Marának a kisgyűlésnek gondolatát helyeslem; egészséges magva van annak a gondolatnak, hogy az autonómia egy kisebb testületben önmaga intézze a maga ügyeit. Maga a gondolat tehát helyes. Most azonban a kivitelt kell tekintenünk, hogy vájjon az ebben a törvényjavasalatban helyesen van-e megoldva? Ebben a tekintetben feltétlenül egyenlőtlenséget tapasztalok a vármegyék és a törvényhatósági városok között, amely egyenlőtlenségnek értelmét . és magyarázatát nem találom. Az eredeti törvényjavaslat ugyanis úgy kontemplálta ezt, hogy a vármegyékben is, a városokban is kinevezett elemek kerüljenek a kisgyűlésbe. A közigazgatási bizottságban ez ellen az intézkedés ellen volt ostrom a vármegye szempontjábóL Az eredeti törvényjavaslat azt mondja, hogy ezeknek a tagoknak a vármegyékben öthatodrészét, a törvényhatósági jogú városokban pedig háromnegyedrészét a törvényhatósági bizottság három évre választja, egyhatod-, illetőleg egynegyedrészét nedig ugyancsak három évre a főispán nevezei ki. Az eredeti törvényjavaslat tehát úgy kontemplálta, hogy a vármegyékben is, a ' városokban . is bizonyos részt kinevez a főispán. Ez megváltozott, mert a közigazgatási bizottságnak előttünk fekvő javaslata szerint a vármegyékben csakis választott elemek lesznek, a városokban ellenben a kisgyűlés tagjainak negyedrészét a főispán nevezi ki. A büntetőtörvény ismeri a durva becsületsértés foglamát. Ennek analógiájára ez durva egyenlőtlenség. Nem mondhatom másképpen. Miért van az, hogy a vármegyékben csak választott elemek vannak, és miért van az, hogy a városokban kinevezett elemeket ültetnek be a kisgyűlésbe, akiket a főispán nevez ki? Miért helyezik a városokat gondnokság alá, miért adnak a városoknak ellenőröket ugyanakkor, amikor a vármegyékben csakis választott elemek vannak? En azt mondottam mindig e törvényjavaslat tárgyalásánál, hogy helytelen az, hogy nincs külön törvény a vármegyékről és külön törvény a városokról. Természetes, hogy ez helytelen. A városellenes hangulat nvilatkozik meg e törvényjavaslatban, megnyilatkozik a városi polgárságnak lebecsülése. (Horváth Mihály: Megyei emberek csinálták! Az a baj. — Hegymegi Kiss Pál: Deferáltak a megyéknek, a városok rovására.) A városi polgárság lebecsülése, a városi polgárságnak másodosztályú polgárokká való minősítése foglaltatik ebben a törvényjavaslatban. Nincs megindokolva a közigazgatási bizottság