Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. 297 autonómia tárgyalási rendjébe, akkor ez csak olyan apró tűszúrás, amelyet egy-egy hangosabb bizottsági tag adhat az állami igazgatás fejeinek, de ebből a szempontból az valami jelentős vívmánynak az autonómia alaposságát illetőleg nem tekinthető. Helyesebb volna nézetem szerint, ha ennek a szakasznak ezek a részei, amelyek a felvilágosításadás processzusát a kéréstől a megadásig és az a felett való határozathozatal kérdését is részletesen szabályoznák, szóval rendszeresítenék, intézményesítenék, mert ez így csak egy odavetett mondat. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! Engem a felszólalásra a zárszámadások és a költségvetések tárgyalásának a törvényjavaslatban kontemplált vagylagos rendszere indít. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Tényleg a javaslat rendelkezései szerint a költségvetés és a zárszámadás tárgyalására nem kell, hanem csak lehett külön ügyrendet megállapítani. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam véleményének érveit nem kell kiegészítenem, mert kimerítette annak igazolását, hogy nem lehet a zárszámadás és a költségvetés anyagának tárgyalását egy megítélés alá vonni a közgyűlés többi tárgyával. Minden közületben erre a tárgykörre nézve külön tárgyalási rend megállapításáról történik gondoskodás. A t. kormány igyekszik a mi házszabályaink rendelkezéseit az önkormányzati testületek törvényhatósági bizottságaiban is érvényesíteni. Ha ebben a törekvésében következetes a t. kormány, akkor a mi házszabályainkat alapul véve, külön intézkedéseket kell az Önkormányzati költségvetések és zárszámadások tárgyalására fel is vennie. Az nem elég, amit a 32. § e tekintetben mond, hogy ebben a szabályrendeletben a költségvetés és zárszámadás tárgyalásának módját és időtartamát a 28. § rendelkezésétől eltérően is meg lehet állapítani. Feltétlenül kötelezőnek kell kimondani a külön tárgyalási módot és külön kell megállapítani a tárgyalásra szükséges időt is, amint azt itt gyakorlati szempontból az előttem szólott Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam is kifejezésre juttatta. Merem is remélni azt, hogy a t. belügyminiszter úr nem zárkózik el a módosítás szükségessége elől és az előadó úrral egyetértve, megtalálja a reparáció lehetőségére a módot a 32. § tárgyalásánál, amivel a vármegyék és városok életében legelsőrendű anyagi érdekek védelmének fundamentumát veti meg. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki sem feljegyezve. Elnök : Ügy vagyok értesülve, hogy Buday Dezső képviselő úr óhajt kijelentést tenni. Buday Dezső: T. Képviselőház! A zárszó jogára vonatkozólag előterjesztett indítványomat miután az az előadó úr módosításával egyezik, visszavonom. (Helyeslés ) Elnök: A képviselő úr indítványa tehát tárgytalan. Ezzel a vitát befejezettnek nyilvántíom. A belügyminiszter úr óhajt szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Csak röviden kívánom megindokolni a felhozott érvekkel szemben a magam álláspontját, hogy tudniillik a 28. § miért ebben a szövegezésben került a t. Ház elé. A tanácskozások biztosítása a közületek bizottságaiban feltétlenül közérdeket képvisel. Azok a tanulságok, amelyeket a parlamentáris életben szereztünk, teszik indokolttá ebben a tekintetben az előrelátást. Tehát nem nagyzási hóbort az, amikor provideálunk, csak talán abban a vonatkozásban, hogy a nagyzási hóbortokat akarjuk az illető bizottságokból és testületekből kizárni, mert nem azért vannak ezek a testületek, hogy azokkal a közjogokkal, amelyek a polgároknak biztosíttatnak, visszaéíniök lehessen. A parlament is korlátlanul indult a maga munkájára, míg az idők folyamán visszaéléseket nem követtek el ezekkel a jogokkal, amelyek a világ minden parlamentjét arra kényszerítették, hogy a maguk házának ügykörét és tárgyalási módját a multaktól eltérően sokkal szigorúbban szabályozzák. Es mivelhogy talán hiba volt, hogy a múlt nem volt ebben a tekintetben előrelátó, mi nem óhajtunk és kívánunk ebbe a hibába beleesni, és éppen azért előrelátólag kívánjuk ezeket a rendelkezéseket felvenni a törvényhatóságok és bizottságok ügyrendjének szabályozása során. Ami a beszédidő korlátozását illeti, a beszédidő korlátozása nem oly mérvű, hogy azt a beszéd teljes korlátozásával egyenlőnek lehetne mondani. Hisz adódik annyi idő a felszólalásra, amennyi az ügy érdekében megkívántatik. (Pakots József: Ki határozza meg az ügy érdekét!) Le vannak kérem fektetve ezek a korlátok, s az ezektől való eltérés és az időtartam meghosszabbításának lehetősége felett maga az a testület hivatott dönteni, amelynek döntése alá tartozik annak a szükségességnek megállapítása is, hogy akarja-e még jobban igény bevenni a felszólalásokat azon mértéken felül is, mint azt a jelen törvényjavaslat megállapítani kívánja. En tehát ebben semmi kuriózumot és nagyzási hóbortot nem látok, és különösen nem látom azt a kifogást, amelyet t. képviselőtársam már előrevet, hogy tudniillik a főváros tiltakozni fog minden vonatkozásban az ilyen korlátozások ellen. (Pakots József: Ügy, van!) Hiszen itt is meg lehet tenni — de objektív alapon — ezeket a kifogásokat, és én előre kijelentem, hogy a fővárossal szemben is kívánok ilyen rendelkezéseket életbeléptetni, (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes!) mert ezt feltétlenül szükségesnek látom, és ha képviselőtársam objektíve nézi ezt a kérdést, nem kételkedem benne, hogy belső sugallata^ neki is az, hogy kell annakidején a fővárosnál is valamit tenni ezen a téren. A mértékre vonatkozólag nem nyilatkozhatom, mert még magam sem vagyok vele egészen tisztában, de hogy kell tenni valamit,^ az tagadhatatlan, mert erre feltétlenül szükség van, a munka biztosítása érdekében. Ami a költségvetés és zárszámadás kérdését illeti, ebben teljes mértékben osztom felszólaló t. képviseltőársam felfogását — bár ez nem ehhez a szakaszhoz tartozik — s kétségkívül fogok egy olyan módosítást beadatni az előadó úr által, amely ezt a kérdést teljes megnyugvásra fogja rendezni. (Helyeslés bal felől.) Magam is belátom, hogy a költségvetés és a zárszámadás a leglényegesebb része^ az autonómiának, ezeknél ezeket a rendelkezéseket abban az értelemben, amint itt le vannak fektetve, alkalmazni nem lehet; különben is törvényes határidők állanak fenn a költségvetésekkel szemben, ezeket is figyelembe véve kell a törvényhatóságoknak a jogot megadni arra, hogy ezt a maguk legjobb belátása és intenciója szerint rendezzék, ezek a szabályrendeletek természetszerűleg úgy is belügyminiszteri jóváhagyás alá fognak esni. Mármost, éppen azért, mivel ezek az elgondolásaim és ezeket szegeztük le itt ebben a szakaszban, nem fogadhatom el az ezzel ellentétes módosító indítványokat, így Bródy Ernő és Farkas István képviselőtársaimnak idevonat-