Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
Az országgyűlés hépviselöházánah 281. ülése 1929 április 23-án, hedden. 293 akarják azt, hogy a hivatalosan előterjesztett kérdésben minden úgy menjen, úgy alakuljon, ahogy azt a hivatalos tényezők kívánják. Es ha e bekezdések alapján a korlátozott időtartam, amely 10 percnél rövidebb nem lehet, a klotür mégis életbe lépett már, de még nern^ tartanak ott, hogy a vitát teljesen berekesszék, akkor nagy kegyesen megengedik azt, hogy valaki 10 percig szóljon egy tárgyhoz. Ha — nem tudom — valamely kérdés részletes tárgyalásánál egy rövidebb időt, 15 percet vagy — mondjuk — 10 percet megszabnak, azt megértem, de^ kérdem, helyes-e, hogy valamely kérdés általános vitájában ne legyen szabad többet mondani, mint amit 10 perc alatt el lehet mondani 1 ? Helyes-e, hogy egy nagy, messzekiható és fontos kérdésben csak 10 percig lehessen beszélni? Ha ez nem klotür, akkor nem tudom, mi más ; Éppen ezekből a szempontokból ez a három bekezdés a legfontosabb. Sokkal messzebbmenő, mint azok az indítványok, amelyeket itt Buday igen t. képviselőtársam felhozott s amelyeket az előadó úr egy kis stiláris módosítással rögtön akceptált, mert ezzel valamilyen nagy dolgot nem kívánnak. Ezek nem fontosak. A fontos az volna, hogy ezt & három bekezdést ebből a szakaszból kihagyják, ami azután annak a lehetőségét biztosítaná, hogy valamely kérdés felett alapos vita alakulhasson ki. Ez így lehetetlenné van téve. Azért ismételten ajánlom a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István és társai indítványát, amely ennek a három bekezdésnek törlését célozza, fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a szakasz a nagyzási hóbort törvénybeiktatása. (Ellenmondások a jobboldalon.) Engedelmet kérek, azt gondolni, hogy a vármegye vagy a város úgy tárgyal, mint a parlament, ugyanazokat a szabályokat behozni, mint amelyek a parlamentben vannak, ezt nein tudom másnak minősíteni. Nem a városok és vármegyék, hanem a törvényalkotók nagyzási hóbortja az, hogy ezt a patriarchális vármegye^ közgyűlést öt perces felszólalásokra és félórás beszédekre rendezik be, s hogy ott mindenki felszólalhat, kivéve a megválasztott bizottsági tagokat, akiket ki kell tömni, vagy múzeumba zárni, mert azoknak lesz ott a legkevesebb joguk. Mert mi van a törvényjavaslat szövegében? A törvényjavaslat szövegében az van, hogy (olvassa): «A törvényhatóság első tisztviselője, helyettese, a tiszti főügyész és az előadók bármikor és akárhányszor, a yita^berekesztése után is felszólalhatnak, és felszólalásuk a megszabott időnél tovább is tarthat.» Itt a mélyen t. előadó úr egy indítványt terjesztett be, amely szakszerűség címén szintén órán- és időn túli beszédeket enged meg az oszszes, tizenegy ott jelenlevő szakszerűségi bizottsági tagnak. Ennélfogva hivatalból és szakszerűség címén bármikor fel lehet szólalni bármennyi ideig. Jönnek azután a tilalmak, a szegény megválasztott bizottsági tagra, aki fogadja ezúton is részvétemet, azért, hogy él, megválasztották, hogy ott van, hogy megjelent, mert itt kezdődik az akasztófák és a tilalmak egész láncolata, amely Őt a jelenlegi házszabályok alapján kezeli. De hányszor jön össze egy ilyen vármegyei vagy városi közgyűlés?. Havonként, vagy két havonként egyszer. Összefüggésben van a magyar nyíltsággal, a magyar temperamentummal és a magyar jellemmel az, hogy ott mindenkinek torkára forrasztják a szót és hogy talán már a vidéki törvényhatóságokban is gyorsan be kell szerezni a klotürlámpákat? A klotűrlámpa divatja kezdődik, a klotűrlámpaipar fellendül. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a szakasznál maradni! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam a szakaszra, amely ezt mondja (olvassa): «A hozzászólás időtartama rendszerint nem lehet hosszabb félóránál, amelyet a felszólaló kérelmére a közgyűlés legfeljebb egyóráig meghosszabbíthat. Ha a vita kétórán túl terjed és a tárgyhoz már legalább négy bizottsági tag hozzászólt, a törvényhatósági bizottság az egyes hozzászólások időtartamát korlátozhatja. Személyes megtámadtatás kérdésében rendszerint azonnal fel lehet szólalni, az elnök azonban a felszólalást a napirend letárgyalása utáni időre halaszthatja. Az ilyen, valamint az ügyrendhez kért felszólalás öt percnél tovább csak az elnök engedélyével tarthat.» Ilyen körülmények között, ha valaki öt percnél tovább beszél személyes megtámadtatás címén, az elnök őt leültetheti. Ez tehát, mondom, teljesen a parlamentig házszabályok átültetése oda nem való helyre és nem megfelelő viszonyok közé. Nem is volt eddig példa arra, nem is volt rá eset, semmiféle előzmény, semmiféle tapasztalat nincs arról, hogy a vidéki, városi vagy megyei törvényhatóságokban valami viszszaélés történt volna a beszédidővel. Most ellenben mindenkinek szabad lesz ott beszélni egészen a végtelenségig, aki nem választott tag, a választott tagnak azonban minden oldalon és minden módon meg van kötve a beszédideje és előadási módja. Engedelmet kérek, igen t. Képviselőház, nem hiszem, hogy ezt méltóztatott volna célozni, de a gyakorlatban ilyen nevetséges módon és alakban fog ez jelentkezni. A miniszterelnök úr beszédében itt azt mondotta, hogy a szakszerűség címén interpellálási jog lesz. Ez is torz dolog, mert semmiféle következményt nem lehet^ abból levonni. Ha az interpelláció meg is történik és ha nem is veszik tudomásul a választ, mi történik avval a hivatalnokkal? Semmisem történik. Ennélfogva nincs helye itt ennek az egész reformnak. Az egész dolog, ami itt ilyen módon kialakul, torz fércmunka; csak mindenáron meg akarják indokolni azt, hogy a szakszerűség címén és hivatalból bekerülő, nein választott elemek majorizálhassák a közgyűlést. Én ilyen körülmények között az egész szakaszt feleslegesnek tartom, mert hiszen ezt az egész kérdést ügyrend alkotásával meg lehet valósítani. Csináljanak a vármegyei és városi törvényhatóságokban ügyrendet, amelyben szabályozzák a kérdéseket; csináljanak egy szabályrendeletet, amelyben a magyar józan ész szerint megállapítják a szabályokat, hogy ne lehessen visszaélni a közgyűlés türelmével. A visszaélések megakadályozása helyes, de hogy parlamenti modorban akarják átültetni ezeket a szabályokat a vármegyei és városi törvényhatóságok közgyűlésébe, annak semmiféle célja, semmiféle éírtelime, semmiféle gyökere nincs a magyar fejlődésben. Ez teljesen érthetetlen intézkedés és mondom, nem tudom másnak magyarázni, mint^ nagyzási hóbortnak, amely a parlament szabályzatait átülteti a vármegyei és városi törvényhatóságokba. Még egyszer kérem, méltóztassék ezt a szakaszt teljes terjedelmében törölni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots József! Pakots József: T. KépvisellŐlhiáz! Képzelem, hogy most milyen okos embernek tarthatja ma42*
