Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
294 Az országgyűlés képviselőházának gát Őrffy Imre t. képviselőtársunk, azok után, hogy az ő házszabály-gondolatkörét így átplántálták a vármegyei törvényjvaslatba is. Ez, az egész klotűrszellem, amely itt minden szakaszban kifejezésre jut, megcsúfolása minden sza bad', őszinte és komoly tárgyalási lehetőségnek, amely a vármegyékben minden időkben jelentette a nemzeti szellem érvényesülését, jelentette a nemzeti gerincnek erejét, épségét, mindazokkal a centralisztikus és esetleg idegen törekvésekkel szemben, amelyek Magyarországon gyakran uralkodtak a nemzeti érdekek felett. Csodálom a t. miniszter urat, hogy ily lehetetlen, ily gyilkos szakaszt belevett és belevétetett a törvénytervezetbe. Elvégre arra kellene gondolnia, hogy a vármegyék, a törvényhatóságok feladatai sokkal nagyobhak lehetnek még ebben az országban, sokkal sorsdöntőbbek, mint ahogy azt talán ma ítéli meg a t. miniszúr. Lehet, hogy oly szomorú éls tragikus idők következnek be, amikor még nagyon szüksége lesz az egész nemzetnek a vármegyék igazmondására, a vármegyék véleménynyilvánítására, és ezt a véleményt így fojtja el, így öli meg, így szorítja vissza a lelkekbe ez a törvénytervezet. A klotürnek ez a formája és ez az átvitele a törvénytervezetbe szédítően érthetetlen. Mitől félnek így? Miért félnek a nemes vármegyének megnyilatkozásától? Hiszen Önök is, t. többség, azon az állásponton vannak, amelyben magam is oisztozom, hogy a nemzeti életnek, a nemzeti gondolatnak őrhelyei azok a törvényhatóságok, amelyek hosszú időn keresztül valamikor tisztára az egész magyar államiságot fejezték ki. a magyar államiságnak feladatait végezték. Ha széttagoltan is, die mindig egységesen egy nagy gondolatot, egy nagy érzést melengettek: a magyar állameszmét. Amikor ez a nemzet szét volt tagolva, amikor különböző idegen eszmék, idegen törekvések és idegen hatalmak széttörték a nemzetet, akkor az ősi vármegyékben élt az az egységes szellem, amely biztosította minden időkre a jobb idők kialakulását és lehetőségét. Valósággal őrizői voltak a nemzeti gondolatnak, a nemzeti törekvésnek, a becsületes, önérzetes állásfoglalásnak, és íme, ezt öli mleg ez a törvénytervezet. Éhből a szempontból kárhoztatom, hogy ezt a mesterséges, ezt a lealacsonyító, ezt a kelletlen és kellemetlen módszert alkalmazzák a törvényhatóságok véleménynyilvánításával szemben. Tisztelettel kérem a t. miniszter urat, gondolja meg,Jhogy a klotürnek ilyen alkalmazása lealacsonyító a vármegyékkel szemben, a törvényhatóságokkal szemben, a városok és vármegyék közönségével szemben. Ne méltóztassék arra gondolni,; hogy ez csak előszobája lehet a fővárosi törvény megalkotásának, mert nem lehet majd megismételni ezt a játékot, nem fogjuk tűrni, hogy a főváros közönségének akaratából és rendelkezéséből ott ülő bizottsági tagokba így fojtsák bele a szót. Gyalázatos és szégyenletes a magyar parlamentarizmus szempontjából is, hogy nem tudunk itt úgy beszélni, ahogy kellene. (Zaj a jobboldalon,) Elnök: A képviselő urat a használt kifejezésért, amely sértő és parlamenti illembe is beleütközik, kénytelen vagyok rendreutasítani. Pakots József: A rendreutasítást tisztelettel tudomásul veszem, de még élénk emlékezetemben vannak azok a szégyenletes és sajnálatos esetek, amikor törvényjavaslatok tárgyalása közben nem lehetett régi, kiváló törvényhozóknak amaguk véleményét nyilvánítaniuk kellően, mert ezt a klotűr nem engedte meg, és például gróf Apponyi Albert nem áldhatott be módosítást, mert ez képtelenség volt, mivel a módosí281. ülése 1929 április 23-án, kedden. tást nem nyújtotta be kellő időben. Mindezek a házszabályrendelkezések veszedelmesek a parlamentarizmus szempontjából, a^ szabad véleménynyilvánítás szempontjából, és hogy most itt kísértenek ezek a rémek, az feltétlenül felháborító, és azért kérem a t. miniszter urat, hogy méltóztassék ezekre nézve korrektívumot keresni. Módosítást nyújtottam be a 28. § 8. bekezdéséhez. Ez a 8. bekezdés így szól (olvassa): «Interpellációkat csak a tárgysorozatba felvett ügyek letárgyalása után lehet előterjeszteni. Ilyen ügyekben a felszólalás — a közgyűlés engedélye nélkül — tizenöt percnél tovább nem tarthat. A törvényhatóság első tisztviselőjének joga van a válaszadást a legközelebbi rendes közgyűlésre elhalasztani». Módosításomban azt kérem, hogy az interpellációkat a napirend két órai tárgyalása után, annak megszakításával lehessen eltőerjeszteni. Indokom ennél a módosításnál az, hogy az interpellációs jognak fontosságát akarom itt leszegezni benne. Az interpellációkban az elet nagy kérdései szoktak a közgyűlések, a törvényhatóságok elé kerülni. (Petrovácz Gyula: Nem mindig!) Igen t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy a főváros közgyűlésében éppen azok az interpellációs kérdések szokták dominálni a közérdeklődést, amelyek a dolgozó, a verejtétékező, a szenvedő városnak napiproblémáit adják. (Petrovácz Gyula: Vagy feltűnési viszketegségből hozatnak elő!) Amikor ezek nem kerülhetnek a közgyűlés elé 1 , mert ott egy egész más munkaterv alapján sorakoznak egymás után a napirendi kérdések, akkor az időszerű, a közönséget leginkább érdeklő problémákat interpellációk formájában próbálják a törvényhatósági bizottsági tagok a közgyűlés, a nyilvánosság elé vinni azért, hogy a közgyűlést megszólaltassák azokban, és hogy valamilyen intézkedés történjék a jogorvoslások és egyéb gazdasági orvoslások terén. Most mi történik? A hoszszú napirend után elmondandó interpellációk olyan időben kerülnek a közgyűlés elé, amikor már kimerült érdeklődés mellett érdemlegesen figyelni azokra az interpellációkra, azokkal érdemlegesen foglalkozni nem lehet. Ennélfogva feltétlenül kívánatos minden törvényhatóság közönsége érdekéből, hogy ezek az interpellációk, amelyek a legvitálisabb, a legidőszerűbb kérdésekkel foglalkoznak, olyan időben kerüljenek a közgyűlés, a nyilvánosság elé, amikor még egészen friss szellemmel tudnak foglalkozni ezekkel a kérdésekkel a törvényhatósági bizottság tagjai, amikor a megfelelő intézkedések megtörténhetnek még, s amikor az interpellációra adandó válaszban már körvonalaztatnak azok a kezdeményezések, amelyek az interpellációk célját jelentik. Ennélfogva azt indítványozom, hogy — amint a fővárosnál is van — két órai tárgyalás után szakíttassék meg a napirend tárgyalása és akkor következzenek az interpellációk, s azok befejeztével folytattassék a napirend tárgyalása. Kérem, méltóztassék ezt a módosító javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell : T. Képviselőház! En teljesen megértem és átérzem azt a szenvedélyességét, amellyel előttem szóló igen t. képviselőtársaim támadták ennek a szakasznak azokat az intézkedéseit, amelyek a szólásszabadság korlátozását jelentik. Valóban, ez az intézkedés egyik sorozat, egyik szem abban a láncban, amellyel a közvéleményt, a szabad bírálatot
