Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

292 Az országgyűlés képviselőházának jól van kumulálva a tanácskozás szabadságának biztosítása, hogy szinte feleslegessé teszi az ügyrendet s olyan jól van összeállítva, hogy megítélésem szerint ezeknek a bekezdéseknek alkalmazása módot nyújt arra, hogy a közgyűlést békében és csendben le lehessen folytatni, mégis volnék bátor, az első és a 11. bekezdéssel kapcsolatban két indítványt előterjeszteni. Egyik indítványom azokra vonatkozik, akik valamely kérdésben Önálló indítványt terjesztettek elő. Ezeket a paragrafus első bekezdése szerint zárszó jogán nem illeti meg a felszólalási jog. Megítélésem szerint akkor, ha figyelembevesszük a szakasznak azt a részét, hogy a közgyűlés és a főispán engedélyével egyeseknek nem egyszer, hanem többször mód adódik a felszólalásra, semmi akadályát ,nem látom annak, hogy az indítványtevők a^ zárszó jogán a szó meg nem illesse, s éppen azért volnék bátor e szakaszhoz folytatásképpen azt indítványozni, hogy az indítványtevőt a felszólalás joga másodszor is megilleti. Belemegyek abba, hogy a beszédidő körlátoztassék 10 percre és amennyiben 15 perces felszólalási lehetőség van kikötve általában az indítványtevőkre, zárszó jogán 10 percig szólalhasson fel az illető, de lehetetlennek tartom, hogy az indítványtevő az előadások, referenciák után ne tehesse meg a maga észrevételeit. Éppen azért kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék hozzájárulni, hogy az indítványtevőt a zárszó jogán a felszólalás megillesse. A 11

% bekezdéssel kapcsolatban változtatást volnék bátor proponálni. A 11. bekezdés ugyanis azt mondja, hogy a névszerinti szavazás kötelező akkor, ha szabályrendeletalkotás körébe tartozó ügyekről van szó és a továbbiakban, — ami a törvénybe eddig is benne volt — ha új adók behozataláról van szó. En ezt nem tartom szerencsés dolognak, mert magát a szabályrendeletet nem tartom olyannak, amely okvetlenül névszerinti szavazást igényelne. Tegyük fel, hogy egy 30, vagy 100 pontból álló szabályrendeletről van szó. Ha ennek minden egyes szakaszánál kötelezővé tétetik a névszerinti szavazás, ez olyan nagy nehézség a szabályrendelet megalkotásában, amelyet nem tartok szükségesnek, az adott esetben pedig feleslegesnek is, úgyhogy azt volnék bátor javasolni, hogy méltóztassék a 11. bekezdést — amint indítványom is szól — a következőképpen átalakítani: a «Kötelező névszerinti szavazás olyan kérdésben, amely szabályrendeletalkotás körébe tartozik, vagy» elmarad és következnék: «Kötelező a névszerinti szavazás új adók megállapítására...» stb. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt ilyen értelemben elfogadni vagy pedig valamiképpen magyarázni, hogy az a névszerinti szavazás miként értelmezendő, hogy ki terjed-e a szabályrendelet minden szakaszára, amely esetben a szabályrendelet tárgyalása nem áll egyébből, mint csupa névszerinti szavazásból. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt az indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Az előadó úr kíván szólani. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! Buday Dezső t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok, illetőleg azt a magam részéről is helyesnek tartom, bátor vagyok azonban egy nagyon csekély stiláris módosítást kérni. Tudniillik a 28. § első bekezdése a következő rendelkezéssel egészíttessék ki

f (olvassa): «Az indítványozó zárszó jogán másodszor is felszólalhat, amely esetben a felszólalás tíz percnél tovább 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. nem tarthat.» (Helyeslés balfelől. — Buday Dezső: Helyes!) Továbbá azt indítványozom, hogy a 28. § 11. bekezdésének tizedik sorában a «vonatkozik» szó helyett a következő szavak vétessenek fel: «vagy arra vonatkozik, hogy alkottassék-e valamely kérdésben szabályrendelet». (Buday Dezső: Az más, mert ott egy szavazással eldől!) Hogy alkottassék-e valamely kérdésben szabályrendelet, így eldől a kérdés egy szöveggel és precíz is lesz. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen indítványa töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Ki következik? Urbanics Kálmán jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, indítványa töröltetik. Kii a következő szónok? Urbanics Kálmán jegyző: Rothetostein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 28. §-nál a harmadik, negyedik és Ötödlik bekezdés az, amely a klotűrt kívánja a törvényhatósági 'bizottságokba bevezetni. Ha visszaemlékezünk arra az időre, amikor a törvényhatósági bizottsági tagok a niemzeti ellenállásra akciót indították és ezt jaz egész országiban * eredményesien végigvezették, s ha tudjuk, hogy ezt a nemzeti ellenállást jórészt azok csinálták

1 és (hajtották végre, akik ma hatalmon vannak, akkor különösnek tűnik fel. hogy éppen azoknak a tapasztalatoknak ellenére, amelyekéit ők annak ideién merítették, kívánnak ők most leihetetlenné tenni olyasmit, ami talánl valamikor hasonlóképen előfordulhat; Máskülönben ezt a harmadik' bekezdést nem lelhetne megérteni. Ebben a 28-ik szakaszban az az intézkedés van, hogyha valamely kérdésben egy vita már két óra hosszat folyik és már négy bizottsági tag hozzászólt a kérdéshez, akkor a vitát már be lehet rekeszteni, az a két óra legyen az a maximum, ameddig a törvényhatósági bizottságban egy kérdés felett tanácskozni, eszmecserét folytani, vitatkozni lehet, s már négy bizottsági tag hozzászólása után egészenl tisztán áll a kérdés, ott már nincs hátra semmiféle tisztázni való dolog, akkor a vitát már be is lehet rekeszteni. (Petrovácz Gyula: Már mind a négy párt beszélt!) Az ilyen törvényhatósági bizottságban nemcsak választott tagok

1 vannak, hanem érdekképviiseletek, szakszerű képviseletek st!b. is. Ha ezeket! is — miután ezek is bizottsági tagok — hozzászámítják ahhoz a négyhez, akkor nagyon könnyen megtörténhetik, hogy egy [megválasztott bizottsági tag valamely kérdésben még egyáltalában hozzá sem jut ahhoz, hogy hozzászólhasson a tárgyhoz. En nem látom be annak helyességét, miért kell ilyen intézkedéseket,^ ilyen rendelkezéseket a törvénybe iktatni és már itt eleve kizárni azt, hogy a törvényhatósági bizottságokban valamely kérdésben alapos vita folyjék. Es ha mégis ezt kívánják tenni, akkor ez annak bizonyítéka, hogy minden körülmények között biztosítani