Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

20 Az országgyűlés képviselőházának ziciók ellen. Csak eventualitást, lehetőséget jelent abban a tekintetben, hogy ahol szükség van a karitatív gondolatokra és érzésekre, oda a nemzet tagjai közül a nők is bevonulhassanak, ha arra szüksé^ és alkalom mutatkozik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha szükség van!) De a belügyminiszter úr ezt a szükségességet akarja kizárni. (Bródy Ernő: Akkor ide miért engedik be őket?) Ez a legnagyszerűbb, hogy akkor zárjuk ezt ki, (Bródy Ernő: Tessék Angliába kirándulni! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék Franciaországba kirándulni! — Jánossy Gábor: Maradjunk itthon! — Zaj.) amikor az együttműködésre éppen legnagyobb a szükségesség. Amikor a társadalom összefogásának és a nép gazdasági emelésének legnagyobb szüksége van, akkor mi nem adjuk meg a nőknek azt a szerepet, amelynek mi íérfiak nem tudunk eleget tenni, amelyhez a női szív és lélek feltétlenül szükséges. (Zaj. — Rassay Károly: Mára Franciaország példája van kitűzve, holnap pedig más ország példáját hozzák ide! — Bródy Ernő: Országgyűlési képviselő lehet a nő!) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: Ha nem is tudtam a szónoklatokat mind meghallgatni, de végigolvastam őket, mert engem érdekel, szakember vagyok és én is megállapítom azt, hogy a vita igen tartalmas volt. Nagyon sajnálom azonban, hogy a vita hosszúra nyúlt és ez alatt a hoszszúra nyúlt vita alatt a kardinális kérdés, amelyen ennek a törvényjavaslatnak sorsa nyugszik, a nézőszempontból elterelődött. Ez a törvényjavaslat megnyirbálja az autonómiát. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez kétségtelen. Nem vitatkozom arról, hogy erre szükség van-e, sőt állítom, hogy bizonyos tekintetben szükség van, szükség van viszont kiterjesztésre is. De állítom azt, hogyha ez megtörténik, csak egy a fontos, hogy a törvényjavaslat olyan legyen, hogy a lakosság magáénak tudja tekinteni, hogv a magyar nemzet különböző társadalmi rétegeinek meg legyen az az érzésük úgy a vármegyében, mint a városokban: ez az autonómia, ez a szervezet az enyém, és e szerint igyekszem a magam önkormányzati életét élni. Az autonómia ne legyen olyan, amelyet a lakosság maga részéről teljesen idegennek tekint, az ne zárassék ki abból. Mert abban az esetben, ha ez így történik, akkor helyesebb a centralizáció gondolata, amely legalább jó közigazgatást igyekszik teremteni. Inkább ezt, mint egy olyan autonómiát, amelyben van egy közület, de annak a közületnek az autonómiában semmi joga nincs, tehát egy pictus masculus autonómia; csak azért, hogy nesze semmi, fogd meg jól, lásd, hogy ilyen is van. Abban az esetben sokkal jobb, ha őszinte álláspontra helyezkednek és centralizációt csinálnak. (Rassay Károly: Akkor mehetünk mi is haza, ha őszinte álláspontra helyezkednek! — Zaj.) Ügy van, teljesen ugyanaz az eset a törvényhozásban is. (Zaj.) Az igen t egyséfrespárti szónoklatok közül engem különösen kettő ragadott meg, amelyekkel külön is foglalkozni kívánok. Az egyik Neubauer Ferenc t. képviselőtársam beszéde. Neubauer Ferenc most az egyszer hozta Nagyatádi Szabó István Programm ját. Azok a módosítások, amelyeket előadott, s amelyek ezzel a javaslattal szöges ellentétben vannak, i Nagyatádi-féle kisgazdapárt programmjából valók. Tudom, hogy van egy leszerelési akció a módosítások körül. Nem tudom, hogy Neubauer Ferenc azokat a javaslatokat, amelyeket Nagyatádi szellemé273. ülése 1929 április 9-én, kedden. ben adott be és amelyek a gazdatársadalom érdekeit lennének hivatva védeni, visszavonta-e. Attól teszem függővé, vájjon ezek a javaslatok a már amúey is kihalófélben levő kisgazdapárt hattyúdala voltak-e, avagy a kormány, amely egyszer ezt a kisgazdatársadalmat sziklának nevezte, mérlegelni fogja ennek a kisgazdapártnak a kívánságait. (Zaj. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem lehet már őket ugratni, ez hiábavaló dolog! Már nem ugranak! — Felkiáltások a baloldalon: Már nincsenek! — Rassay Károly: Már kiugratta a miniszterelnök úr! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ugyanannyian vannak, mint voltak! — Kun Béla: A régi kisgazdákat a programmjukkal együtt kitették! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Az ugratás nem sikerül! — Rassay Károly: A kiugratás sikerült a miniszterelnök úrnak! — Zaj és felkiáltások a baloldalon: Hol vannak? Nincs itt

r egy sem!) A másik gróf Szapáry Lajos és gróf Károlyi József igen t. képviselőtársaimnak beszéde, akik egészen más álláspontból és szempontból nézik sok tekintetben a kérdést,^ mint amely álláspontból és szempontból mi nézzük. De feltétlenül egyben találkozunk, és ez az egy az, hoffy mindnyájan az erkölcsi értéket, a múlt erkölcsi értékét s ebből a szempontból a jövő bázisát látjuk a magyar autonómiában. Ebben a helyzetben — én elismerem — nagy pártfegyelem és önmérséklet volt ahhoz szükséges, hogy ezt a javaslatot magukévá tegyék és nagyon szeretném, ha azokat a gondolatokat, amelyeket a közigazgatási bizottság részletes tárgyalásai során érvényesítettek, ilyen általános felülemelkedett szempontból is a maguk részéről érvényesítenék. Három nagy kérdés az, amely ennél a reformnál szóba jöhet és amelyen a javaslat részletes tárgyalásánál az én nézetem szerint feltétlenül változtatni kell. Ez a három kérdés a következő: először biztosítsa a törvény az autonómiában a választott elem túlsúlyát; (Helyeslés a bal- és a szésőbaloldalon. — Kun Béla: Nagyatádi is ezt akarta, ezt hirdette!) másodszor biztosítsa a tisztviselők lelki függetlenségét, (Helyeslés a bál- és szélsőbaloldalon.) ami ebben a törvényben megodva nincs; harmadszor tegye olyanná az autonómia szervezetét, hogv az a haladás szolgálatában állhasson s ne kelljen mindig újabb és újabb módosításokat és alkotásokat létesíteni, hanem olyanok legyenek a keretek, hogy oda egy fejlődő, haladó, a nemzeti állam gondolata alapján álló társadalom a maga újításait, amelyek szükségesek, s amelyek szociális téren különösen mutatkoznak, beilleszthesse. A legfontosabb kérdés, amely itt alapja mindennek, IIOÍTV megvan-e a választott elem túlsúlya? Ebben a tekintetben tessék megnézni a kétötöd választott, a kétötöd virilis és az egyötöd érdekeltségi irányt, s akkor meg kell állapítnunk azt, hogy egyáltalában nincs meg ez a túlsúly, sőt ellenkezőleg, az 1886 : XXI. tc-kel szemben a helyzet a választott elem rovására mesterségesen rosszabbá tétetik. (Bródy Ernő: Ezt akarták!) Mivel pedig a kérdés lényege egyedül ez és ezen fordul meg, ennélfogva mi ezt a javaslatot az 1886 : XXI. tc-kel szemben haladásnak nem tekinthetjük. En az érdekeltség gondolatát a magam részéről respektálom, — a virilizmusét azonban nem tudom respektálni — hogy tudniillik ilyen címen is jöjjenek be az autonómiába bizottsági tagok. Ha valóban egy pluszt jelentenek a törvényhatóság közigazgatási bizottságában azoknak a hivatalos érdekeltségi testületeknek a kiküldöttei, — nem a pénzügyigazgatókat ér-