Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-273
Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 1929 április 9-én, kedden. 21 tem, hanem a kamarák kiküldötteit — akkor azt tudom akceptálni, de csak úgy, ha a főszervezési faktor mindig a választás lesz. (Kun Béla: Maga a nép legyen a főfaktor!) A nép küldje be a törvényhatósági bizottságba túlsúlyban a kiküldötteit, az érdekeltség pedig csak egy kisegítő szervezési faktorként szerepeljen, amennyiben ezt valahol szükségesnek látjuk. (Kassa y Károly: Franciaországban hogyan van? — Malasits Géza: Itt nem kell a francia példa, a választójognál!) Ahol a szervezési faktorok úgy vannak összeállítva, hogy semmi sem biztos, de az az egy kétségtelen, hogy a választott elem túlsúlya leszorítódik, én azt a reformot szerencsésnek nem tartom. Hiába hallgattuk itt gróf Apponyi Albertnek nagyszerű beszédét, aki erre a kérdésre a leghatározottabban rámutatott, ami mindenesetre intő példa lehetne a t. túloldal és a kormány számára, (Rassay Károly: Túlradikális !) nem vonta le a tanúiságot a maga részéről ő sem, mert mégis elfogadta ezt a javaslatot a tárgyalás alapjául, holott, ha a választott elem túlsúlya biztosítva nem lesz, — és ez a főkérdés — akkor ennek a javaslatnak a sorsa az én meggyőződésem szerint a jövő szempontjából megdől. (Gr. Hunyady Ferenc: A Buday-féle javaslat elfogadásával lehetne javítani a törvényjavaslaton. Ezekkel a feltételekkel fogadta el Apponyi is!) Már most felvetik azt a kérdést, hogy mennyire nagyszerű vívmány az, ha a nyers virilizmus helyett most már választott virilisek kerülnek be a törvényhatóságokba. (Úgy van! a jobboldalon.) Eddig az volt, hogy a virilis-listába az emberek bekerültek úgy, ahogy sorra jöttek, tekintet nélkül politikai pártállásukra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most azonban ezek az igen t. legtöbb adót fizetők választani fognak és lesznek hivatalos listák. Akármit méltóztatnak nekem mondani a vagyon függetlenségéről, ezzel szemben azt kell megállapítanom, hogy a mai időkben a vagyon egyáltalán nem független. (Rassay Károly: Sőt!) És míg állítom, hogy választások során a hivatalos vezetőségi listákkal szemben egyes vármegyékben, vagy városokban lesznek ellenzéki listák, ezzel szemben nem hiszem, hogy — : városokat is beleértve — a viriliseknél a hivatalos listán kívül más lista egyáltalán lehetséges legyen. Hiszen nem is tudnak annyit összeszedni, ahányan vállaljak az önállóságot. (F. Szabó Géza: Majd meglátjuk!) A helyzet még inkább súlyossá válik, különösen a törvényhatósági városokban. A vármegyei városoknak jó a soruk, mert ott megmarad az 1886 : XXII. te, tehát a vármegyei városokban és községekben a választott elemnek erősebb lesz a súlya, mint a törvényhatósági városokban, ahol fele helyett csak kétötödöt állítanak be. Ez a törvényhatósági városokban rendkívül súlyos dolog, éppen azért, mert a törvényhatósági várost és a vármegyét ebből a szempontból, különösen háztartási tekintetekben nagyon is meg kell egymástól különböztetni. A vármegye költségeit ma már nagyobb részében voltaképpen az állam fedezi. A törvényhatósági város költségeit ellenben a lakosság fedezi, amelynek még külön is hozzá kell járulnia az állami kiadásokhoz, rendőrség fenntartása és egyéb címeken. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most már mi történik? A belügyminiszter úr beilleszt a törvényhatósági városokban egy kisszámú választott elemet, akikkel szemben a pénzügyigazgató, stb., az érdekeltségek és a virilisek határoznak, amely virilisek törvényhatósági városokban az adóknak egy ezredrészét sem fizetik, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tekintettel arra, hogy ott nincsenek olyan óriási vagyonok. Ezek határoznak a város beruházásai felett, a városok üzemei felett, sőt tovább megyek, nemcsak ezek felett, mert a pótadó még nem is annyira fontos, hanem határoznak a hozzájárulások felett is, amelyek a városfejlesztési politikával^ kapcsolatosak; például egy utcát köveznek, ellátnak közművekkel. Hogy a lakosság ehhez milyen aranyban járuljon hozzá, azt ezek az urak állapítják meg, akik egy takarékpénztár közgyűlésén sem jelenhetnének meg számbavehető súllyal. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a választások három évről most már öt évre tolódnak el, mert a választott elem ciklusa tízéves lesz, akkor itt egy megmerevedés is jelentkezik, klikkszerűvé válik az egész törvényhatóság élete és súlyos viták, összeütközések támadnak a választott elem és a virilis elem között. Ebben a tekintetben példa a saját törvényhatóságom, ahol ezt nap-nap mellett látom; így legutóbb is láttam, hogy ott a választott elem kisebbségben van, és egy-egy kérdésnél, — amelyeket most nem akarok idehozni — elől látom az üzemigazgatókat, akik mindig tüntetőleg helyeselnek, azután a városi bérlőket, azután a tisztviselőket, így lehetetlen egy autonómiát összeállítani (Kun Béla: így van Debrecenben!) és így lehetetlen egyes kérdéseket elintézni a köz javára. Nézetem és meggyőződésem szerint ezen feltétlenül változtatni kell, mert ennek következménye a magyar városok anyagi helyzetének rövid időn belül való tönkremenetele lesz, hiszen így az autonóm szervezet egyáltalán nem érzi a felelősséget a lakossággal szemben, amelyre a terhet hárítja. Ne méltóztassék az előadó úrnak azt gondolni, hogy majd nem fogják a gyakorlatban ennek a törvénynek hátrányait a polgárok érezni, akkor jelentkezni fog egyes városoknál — mert jelentkeznie kell — a csőd, mert a belügyi kormány akármilyen intenzíven igyekszik is a felügyeletet, gyakorolni, a közvetlen, helyes felügyeletet csakis azok a választottak tudják gyakorolni, akiket a lakosság küldött ki. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A másik fontos kérdés, amellyel röviden foglalkozni kívánok, a tisztviselők lelki függetlenítésének kérdése. Ezt meg kell oldani, mert addig pártatlan, objektív és jó közigazgatást teremteni nem lehet, amíg ez a kérdés megoldva nincsen. Szolgálati pragmatika nélkül jó közigazgatási reformot biztosítani nem lehet. Ez vonatkozik úgy az illetménykérdésekre, mint a fegyelemre és a kötelességtudásra is. Ne méltóztassék azt mondani, hogy a fegyelmi bíráskodás terén haladás fog beállani a múlthoz képest. Visszafejlődés fog beállani, mert az a vegyes bíráskodási rendszer csak arra alkalmas, hogy a miniszter a politikai felelősség alól kibújhasson, ellenben nem biztosíthatja a tisztviselőt arról, hogy ha kötelességét pontosan teljesíti, akár tetszik a hatalomnak, akár nem tetszik a hatalomnak, akkor ő meg lesz védve minden üldözési lehetőségtől. Ha ez biztosítva a törvényben nincs, ebben az esetben hiába szépek a fegyelmi szabályok többi intézkedései, ez a kérdés megoldva nincsen. Menjünk csak tovább. Itt van a tisztviselői szavazatok kérdése. Itt ellentmondásba esik a t. előadó úr. Azt mondja, azért veszik el a községi jegyzőktől a passzív választójogot, mert nem függetlenek. (Csák Károly : Ezt én nem mondtam !) Mondjuk meg egészen őszintén, a közigazgatási bizottságban bentülő egységespárti autonómiai emberek azért igyekeztek az ő passzív választójogukat megszüntetni, mert a régi időben tapasztalták, hogy a községi jegyzőket a főispánok