Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-273
Âz országgyűlés képviselőháza na : ~ Hogy ezeket a nemes értékeket mi nem fejtjük ki, nem segítjük elő kifejlődésüket és nem engedjük azt, hogy ide a törvényhozás házába, éppúgy, mint az autonómia házába a közvélemény ereje . teljes mértékben bevonulhasson, azért ne népünket és népünk tulajdonságait méltóztassék hibáztani. A belügyminiszter úrnak azt méltóztatott mondani, hogy 42 esztendő volt szükséges ennek a javaslatnak kitermeléséhez. Valóban — mint mondotta — 24—25 reformjavaslat volt, de ezeket a reformjavaslatokat az 1886. évi törvényalkotás óta nem tudták tárgyalás anyagául itt a plénumban előhozni. Ebben a belügyminiszter úr egyrészt sikert lát. Méltóztassék megengedni, én ezt egészen más szempontból fogom fel. Ha áttekintünk azokon a közigazgatási reformjavaslatokon, amelyek 1886tól kezdve készültek, — nem értem a koaliciót és az Eszterházy-kormány idejét, amikor nem lehetett ezekkel foglalkozni egyrészt az akkor feltörő nemzetiségi politika miatt, másrészt a világháború miatt — azoknak a javaslatoknak mind egy közös hibájuk volt, amely közös hibára gróf Apponyi Albert is rámutatott; azok a javaslatok mind a politika, a pártpolitika szolgálatában állottak. Viszont az akkor fejlődő szabadelvű rendszer alatt erős volt a parlamentarizmus, erős volt a közvélemény ereje, úgyhogy azokat a javaslatokat még a Tiszák sem tudták tető alá hozni, olyan volt a közvélemény ereje és felfogása ezen védett kincs, az autonómia mellett. Ma ellenben más a helyzet. Ne méltóztassék azt hinni, hogy én, aki ismerem azokat az előzetes reformokat, nem találok azok között sok olyat, amely sokkal jobb, sokkal megfelelőbb, mint ez a reform. Mégis ez a reform ide tud jönni a parlamentbe. Erre nézve megint azt kell megállapításként kijelentenem, hogy ennek oka az, hogy ma ebben a parlamentben nem olyan erős a közvélemény ereje, (Ügy/ van! a szélsőbaloldalon,) hogy az ilyen javaslatokat visszavethetné. (Kun Béla: Az ellenzéket kiirtották!) Ez kétségtelenül siker a kormány szempontjából, a kormány politikája szempontjából, de a javaslátnak előnyére egyáltalában nem mutat. Elismerem, hogy mi itt voltaképpen Don Quijote-harcot vívunk a mai párturalmi rendszer mellett, hogy ezen a javaslaton változtassunk, hogy ennek a javaslatnak szakaszain enyhíthessünk. Általános elvi kérdéseknek felvetése és azoknak a javaslatba való beproponálása igazán szélmalom ellen való harc, mert mi ebiben a tekintetben engedményeket nem kapunk. Mégis megpróbáljuk, mert ha ideküldtek bennünket a törvényhozásba, kötelességünk ezt megpróbálni. S én örülök annak, hogy ezzel a törvényjavaslattal szemben annyi és annyi módosítást adtak be, mert ebből látom azt, hogy itt pártkülönbség nélkül igenis akarnak és próbálkoznak még az utolsó pillanatban is ezen a javaslaton segíteni. Ha a belügyminiszter úr a részletes tárgyalásnál bölcs mérsékletet tanúsít ezekben a kérdésekben és ha elfogadja azt, ami jó, ami szükségszerűnek látszik, akkor az én nézetem szerint még lehet ezen a javaslaton segíteni, amely iránt — igaza van az előadó úrnak — népünk nem érdeklődik. De amikor a gyakorlatban ennek következményeit látja, akkor nagyon is érdeklődni fog, és mi ezeknek a következményeknek súlyos hátrányaitól félünk. Méltóztassanak megengedni, ha én azt mondom, hogy viszont a belügyminiszter úr is és az élőadó úr is don quijote-i harcot folytatnak 273. ülése 1929 április 9-én, kedden. 19 akkor, amikor á inai időkben egy ily^en javaslatot méltóztatnak a törvényhozás elé hozni és elfogadásra ajánlani. Akkor is azt méltóztatnak folytatni, ha a Ház bölcsesége ezt magáévá teszi és ez törvényerőre emelkedik. Ez a javaslat nem fejlődés az 1886 : XXI. t.-cikkel szemben sem. Sőt mi, akik a haladás gondolatának szolgálatában állunk, szívesen belemegyünk ma is abba: méltóztassanak a régi törvény alapján választani, mert akkor igenis a lakosságnak és a társadalmi elemeknek ereje és súlya az autonómiában a régi törvény szerint is sokkal erősebben és sokkal jobban fog jelentkezni, mint jelentkezik ebben a törvényben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen szélmalom ellen való harcnak tartom az előadó úr részéről azt a kijelentést, amelyben az előadó úr a demokráciáról beszélvén, hivatkozik arra, hogy Amerikában a Rockefellerek hogy csinálták meg a demokrata pártot és hogy nyomják el. Én ebben a tekintetben szívesen elfogadnám az amerikai eredményeket és a szegényebb néposztálynak Amerikában való helyzetét. De mi nem amerikai demokráciát akarunk, sem olyan demokráciát, amelyről legutóbb az egyik kormányexponens azt mondta, hogy bab- és tökkáposztaevésből áll. Tessék csak megmaradni a Kossuth Lajos utján, tessék az 1848-as törvényekben elfogadott elveket megalapozni, nekünk elég lesz ennyi a demokráciából, és tessék ennek alapján szabadon érvényesülni hagyni a nemzet és a nép erőit. Meg vagyok róla győződve, hogy ez itt mindnyájunknak tökéletesen elég, egyetlenegy nemes intézmény sem fog elpusztulni és elveszni, megmaradnak a régi értékek, de ezzel szemben meglesz a haladás lehetősége is és békesség áll be a nemzet között. Éppilyen szélmalom ellen való harcnak kell kijelentenem az előadó úrnak azt a megállapítását, amelyben a virilizmust védi. Legyünk tisztában egymással. En magam is óhajtom, hogy a vármegyének birtokososztálya bekerüljön a törvényhatóságba. E felett lehet beszélni, hogy az teljesítse ott a maga vezető szerepét és hivatását, de a virilizmust, mint nemzeti faktort odaállítani és erre tenni, erre bazirozni az autonómiát s azután azt mondani, hogy nemzeti állam virilizmus nélkül el sem képzelhető, hát kérem, ez egy kissé furcsa. (Rassay Károly: 1920-ban mást mondottak itten!) 1920-ban egészen más volt az első nemzetgyűlés álláspontja, mert az általános titkos választójog alapján jött létre % A virilizmusnak és nemzeti államnak egymáshoz valami nagy köze nincsen. A nemzeti állam gondolata nem a^ vagyonon nyugszik, hanem a szívek benső érzésén, a lelkekben nyugszik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A virilizmus gondolata lehet égy plutokratikus állam alapelve, egy párturalmi rendszerhez való szükségesség, de a nemzeti állam gondolatával egyáltalában nincs olyan kapcsolatban, hogy azt a magunk részéről olyan nagyon dicsŐiteni kellene. : Ilyen szélmalom ellen való harc — hiába, akármit mondanak is itt a parlamentben, ezt már elintézte a világtársadalom — a nők paszszív választójogának kérdése. Ma már csak mulatnak rajtunk, hogy mi még ma is disztingválunk ezekben a kérdésekben. Ez el van intézve, és a nőnek igenis megvan a szerepe. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiába, nevetségesek vagyunk, ha ilyen kérdéseket itt tárgyalunk. Nem kell tőle félni, mert egyáltalában nem azt jelenti, hogy a nők hadjáratot indítanak a belügyminiszteri szék és a vármegyei pes'
