Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-280
268 Az országgyűlés képviselőházának denütt a világon minden parlamentben. Mindig veszedelmesebb az a párt, amely felelős helyen nem tud megszólalni, az kívül a maga elveit szélsőségesebb formákban szokta terjeszteni, mint ahogyan azt teszi a Képviselőházban, vagy teszi a városházán, vagy fogja tenni a megyeházán. Én tehát az ország érdekében és^ a haladás érdekében, az ideális cél megközelítése érdekében tartanám szükségesnek, hogy Petrovácz Gyula t. képviselőtársamnak ehhez a szakaszhoz beadott pótlása elfogadtassék, vagyis az, hogy a szavazás itt is a lajstromos szavazás alapján történjék és a kisebbségi képviselet érvényesítésével. En tehát az ő javaslatát fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feliratkozva, kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy úgy Haller István, mint Csik József t. képviselőtársaim akkor, amikor erről a lajstromos szavazásról mondottam el beszédemet, nem méltóztattak itt lenni. En éppen a felhozott indokokkal és azzal a téves beállítással szemben, amely ebben a kérdésben az itteni felszólalásokban elhangzott, az egész világra nézve — már a számottevő országokra nézve — megállapítottam, hogy ez a kérdés még abszolúte • nincs sem a teóriában, sem a praxisban tisztázva. A tendencia éppen az ellenkező, mint amit képviselőtársaim állítanak. A legkevesebb országban van ez a lajstromos választás behozva és még ott is, ahol be van hozva, a municipiális választásnál még ninös meg a lajstromos választás holott ezekben az országokban az általános, egyenlő és titkos választás már régebben érvényesült, mint nálunk. Hivatkoztam Amerikára, ahol a lajstromos választást egyáltalában nem hozták be. Franciaország 1925-ben megkísérelte, de visszatért a többségi elvre. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. De koncedálta Petrovácz Gyula t. képviselőtársam is, hogy ahol kisszámú megválasztandóról van szó, az nem is esik a lajstrom fogalma alá és természetesen csak növeli azokat az aránytalanságokat, amelyek kisebb választók számánál jelentkezhetnek, ö hatnyolcnál, én tíz-tizenkettőnél látom ezeket az aránytalanságokat valamiképpen kiegyenlíthetŐknek. A municipiális választásoknál e számok között mozog; maximális volna a vármegyékben, ha 12-t kellene' választani, mi^ a legtöbb helyen kisebb számról volna szó. Már maga ez is az ellen szól, hogy áttérjünk a lajstromos szavazásra. Most áttérek a többi kifogásolt részekre. Itt két téma körül csoportosult a vita. Az egyik az volt, hogy törvényhatósági városokban csak jelölés alapján lehet választani. (Reisinger Ferenc: Az ajánlás!) Igen, az ajánlás kérdése, törvényhatósági jogú városokban csak ajánlottakat lehet választani. — A másik pedig a bizalmiférfiak kérdése. Itt, azt hiszem, éppen Farkas István t. képviselőtársam volt az, aki azt mondotta, hogy ez a többségnek sincs hasznára, a kormányzatnak sincs előnyére és reméli, hogy én ezt a kérdést ennél az oknál fogva is el fogom ejteni. Éppen azt akarom bebizonyítani, hogy nem az volt az intencióm, amikor ezt a közigazgatási bizottságban a törvényjavaslatba bevettük, mert nem azt néztük, hogy ez a kormányzatnak vagy a többségnek van hasznára, a kisebbségnek pedig ártalmára. De nagyon örülök, hogy ő azt konstatálta, 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. hogy ez a többségnek ártalmára van. Ennek ellenére fenntartani kérem ezt a rendelkezést, mert ez, csak célszerűségi szempont. A városoknál, ahol jelölteiknek egész tömege lehet, a dolog annyira szétforgácsolódnék, hogy ezt korlátozni csak akkor lehet, ha ajánlási rendszert hozunk be. Maguk szociáldemokrata képviselőtársaink sem kifogásolták, ezt az ajánlást, csak maximált számban kívánták volna megállapítani, amit azután visszavontak, hogy ez ne legyen a választók arányszámaihoz kötve, hanem 100-ban legyen megállapítva. Én mindenesetre helyesebbnek tartom, ha ez a választók számához arányítva legyen megszorítva, így 50-tő 100-ig történhetik ajánlás. Ha pedig ez már ajánlás, akkor azt a minimumra kell redukálni. Miért 100-at követelni ott, ahol 50 is elegendő 1 ? Itt tehát 'éppen azokat a szempontokat honoráltuk, amelyek hiányát kifogásolták. Ez városokban könnyen is eszközölhető. Kifogásolták az aláírások hitelesítését is. A hitelesítést illetőleg én készséggel vennék be egy rendelkezést a végrehajtási" utasításba, minthogy egyes nagyobb városok területén vannak már közigazgatási kirendeltségek hogy ezeknek a hatóságoknak is megadassék az a jog, hogy a hitelesítéseket eszközölthessék. (Hegymegi Kiss Pál: Csak lesznek ilyenek!) Több helyen vannak már ilyenek, több városról tudok, ahol ilyen expozitúrák vannak már, amelyek járlatleveleket írnak és hasonló átírásokat tudnak eszközölni. Esetleg ezekre a férfiakra is kiterjeszteném azt a jogot, hogy a hitélesítést eszközölhessék. Ezzel is dokumentálni akarom, hogy semmi tekintetben sem akartam nehézségeket gördíteni ezekből a szempontokból a választók elé, csak éppen korlátozni akartam az ajánlási lehetőséget, illetve az önjelöltek számát, amennyiben mindenesetre érdek, hogy a választásoknál ne forgácsolódjanak el nagyon a szavazatok., A másik felvetett kérdés a bizalmiférfiak kérdése. Én bármely honorálható javaslathoz készséggel hozzájárultam. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársunk adott be erre vonatkozólag egy indítványt, ehhez én a magam részéről készséggel {hozzájárultam. De tisztázni kívánom ebben a kérdésben a fogalmakat. A régi törvény szerint és a jelen javaslat szerint is a választóknak megmarad az a jogosultságuk, hogy bizalmiférfit jelöljenek (Hegymegi Kiss Pál: Ügy van!) és ha ezt a jelölést eszközlik, akkor a választási elnök tartozik azt akceptálni. Itt csak kötelezővé válik ez abban az esetben, ha ötven jelenlévő választópolgár jelentkezik, hogy annak a jelöltjét kell kijelölni; négynél több bizalmiférfit pedig kijelölni nem lehet. Ami a többi indítványokat illeti, Fábián Béla t. képviselőtársam azt mondja, hogy pártok szerint történjék ez a bizalmiférfijelölés. Ez teljesen elképzelhetetlen. Ha ezeket a gondolatokat szélsőségbe visszük, lehet tíz párt, lehet 30 párt. A párt fogalma megállapítva nincsen. Egy jelölt maga állíthatja, hogy van egy nagy pártja és így esetleg 30 bizalmiférfi is lesz egy községben, ahol hely sincsen arra, hogy magukat a bizalmiférfiakat el lehessen helyezni. Mondom, korlátozva van ez és ez a szisztéma teljes mértékben be is vált. A bizalmiférfiak ellenőrzésre vannak hivatva, amennyiben pedig evvel a jogukkal nem élnek, maga a választási elnök jelöl ki bizalmi férfit. Ha életbelép ez ebben a törvényjavaslatban az előadó úr két variációjának formájában, akkor maguk a választók jelölhetik ki ezeket a bizalmiférfiakat. Más elfogadhatóbb javaslatot nem terjesztettek
