Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 2 nyújtaná be az ajánlást, az iránt, hogy kit akar bizalmiférfinak a szavazatszedő küldöttségbe kijelölni. Meg vagyok arról győződve, hogy a belügyminiszter úr belátja ennek a^ rendelkezésnek tarthatatlanságát és úgy fog intézkedni, hogy ne ilyen módon, hanem — ismétlem — írásban nyujtassék be ennek az 50 választónak részéről, hogy kit óhajt bizalmiférfinak beküldeni a szavazatszedő küldöttségbe. Rendkívül fontos, — amint az előbb is említettem — hogy & választásnál a legigazságosabb módszer érvényesüljön. A legigazságosabb módszernek nem tartom azt a módszert, amelyen ez a törvényjavaslat épül fel, nevezetesen a többségi elvnek módszerét. Már az általános vita során voltam bátor megjegyezni azt, hogy úgy ennél a választásnál, mint más választásnál is egyedül a lajstromosrendszert tartom a legigazságosabb választási módszernek. Rendkívül fontos az, hogy a Képviselőházban ne csak a többségnek, hanem a kisebbségnek emberei is itt legyenek, nehogy rá lehessen fogni a mostani kormányra és bármikori kormányokra azt, hogy csak a többségi elv alapján összehozott Képviselőházzal kormányozzák az országot, hanem egy olyan Képviselőházzal, aemlyben minden rend, minden) osztály, tehát a kisebbség is kellő képviseletet nyer. Külföldön már mindinkább ez a választási rend kezd érvényesülni és a magam részéről nem látom be, miért nem iparkodunk a külföldnek haladottabb felfogásához igazodni és miért nem ezt a választói rendszert honosítjuk meg ebben a törvényjavaslatban is. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban még csak egy mozzanatra hívom fel a belügyminiszter úr figyelmét. A törvényjavaslat 16. §-ának 1. bekezdésében bent van, hogy minden választónak csak egy szavazati joga van. Ez a megállapítás nagyon illuzórius, mert ha az egész törvény szerkezetét fontolóra vesszük, azt látjuk, hogy lesznek választók, akiknek nem egy, hanem három szavazati joguk lesz e törvény értelmében. Lesznek gazdag ügyvédek, akik fognak szavazni, mint választópolgárok, fognak szavazni mint virilisták és akik fognak szavazni az Ügyvédi Kamara kiküldötteire. Meg Vagyok arról győződve, hogy a belügyminiszter urat MZ (VA intenció vezette, hogy minden választópolgár csupán egyszer érvényesítse a maga szavazatát, aimdnthogy az osztó igazságosság is ezt követeli. Kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy ennek a felfogásnak adjon helyet a törvényjavaslatban olyanformán, hogy az ezzel ellentétes rendelkezéseket korrigálni szíveskedjék. Ezeket voltam bátor a törvényjavaslat Jelen szakaszára vonatkozólag megjegyezni, fflfelyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Haller István! Haller István: T. Képviselőház! Azzal, hogy ez a javaslat a titkos szavazást vezeti be a törvényhatósági választásoknál, kétségkívül el tudjuk érni azt, hogy a választó mea-győződése szabadabban és őszintébben nyilatkozhassak meg, mintha esetleg a nyiltszavazást állították volna vissza. Az tehát természetes, hogy itt titkos szavazás van, mert hiszen a ré^i választás is titkosan történt. Mégis örülök neki, hogy a titkos szavazás megmaradt ebben & törvényjavaslatban, mert hiszen már történtek bizonyos visszacsinálások is a magyar politikai életben. Titkos szavazás volt már országosan a képviselőválasztásnál is és ezt — legalább részben — visszacsinálták; a nők szavazati jogánál is történt efajta retrograd lépés. Örülök tehát I; ülése 1929 április 19-én, pénteken. 267 neki, hogy itt megmaradt a titkos szavazás az egész vonalon, mert ez kétségkívül előnyére fog válni a törvényhatósági közvélemény kialakulásának. Ha azonban, ebben a tekintetben elfoglaltunk a mai időknek megfelelő modern álláspontot, akkor nem értem, hogy a matematikával miért rontunk mégis azon a kénen, amely itt kialakulhat. Mert az egészen bizonyos dolog, hogy a többségi elv érvényesítésével olyan állapotok fognak előállni, hogy néhol kétteljesen egyforma pártból az egyik 100%-ban érvényesül, a másik pedig sehogyan sem. Hiszen elképzelhető az is, hogy egy lajstrom 100 szavazatot kap, a másik pedig csak 101-et és így az egyiknek egyáltalában nincs képviselete, míg a másiknak 100% erejéig van képviselete. Az bizonyos, hogy a matematika érvényesítése ezen a téren a kép hűségét fogja rontani, mert-hűségesen és tökéletesen^ csak akkor érvényesülhetne a választók felfogása és meggyőződése, ha lehetőség szerint minden felfogás képviselete bejut a törvényhatósági testületbe. Ezt pedig a mai technika mellett tényleg csak a lajstromos szavazásnak, a kisebbségi, az arányos rendszernek alkalmazásával lehet elérni. Nem szereztünk semmiféle különös rossz tapasztalatokat ezen a téren, eltekintve attól az egy-két groteszk esettől, amelyre nézve Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam eléggé elfogadhatónak és plausibilis magyarázatot adott. De ott, ahol a lajstromban legalább 5—6 ember és ettől felfelé szerepel, az ilyen esetek, amilyeneket felemlített, mint a debreceni eset elő nem fordulhatnak. Viszont a többségi rendszer mellett kétségkívül meg fog történni az, hogy a választók ipren jelentékeny kontingensében megmarad az az érzés, hogy dacára annak, hogv leszavazott, dacára annak, hogy majdnem eléri tömegében a győztes párt számát, abszolút képviselet nélkül marad. Azt hiszem, hogy az igazságtalanságnak ezt az érzését nem szükséges meghagyni a választók egy nagy tömegében. Ha mi akceptáljuk az arányos választást, a lajstromos^ szavazást, akkor ki tudjuk kerülni, hogy ilyenféle érzés maradjon meg a választás után a választók tömegében, másrészről el tudjuk érni, hogy az a tükör sokkal hívebb lesz, mint lenne e nélkül. Végeredményében minden választási rendszernek az az ideális célja, hogy azt a meggyőződést hozza ki a választókból, ami bennük van, hogy az a törvényhatósági testület, vagy az a képviselőház csakugyan lehetőleg hű tükre legyen a választók felfogásának és politikai akaratának. Ezért is találták ki és hozták be a lajstromos szavazást és javították meg ezt még a kisebbségi rendszer bevezetésével. Ha már azt határoztuk, hogy legalább foko zatosan, de iparkodunk a legmodernebb választójog felé haladni és az ideális állapotot megközelíteni, nem látom be, miért nem tesszük meg itt is egészen azt a lépést, amelyet féligmeddig már megtettünk, mert Budapesten akceptáltuk a lajstromos és arányos választást és semmiféle különös kárát ennek nem láttuk. Ez megnyugvásul szolgál minden politikai pártnak, mert a saját ereje szerint még is fog valamiképpen érvényesülni és így nem kénytelen az illető testületen kívül érvényesíteni a maga politikai felfogását, ami rendszerint rosszabb szokott lenni, mintha ott benn tudja azt érvényesíteni. Méltóztatnak azt tapasztalásból tudni, hogy a legszélsőségesebb pártok is bizonyos fokig megszelídültek, ha egyszer a nyilvánosság előtt a megfelelő helyen kellett a maguk politikájának hangot adni. Ez így volt eddig min38*