Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 2 lút igazságot biztosító számítási mód, mert a belga D'Hondt-rendszer, amely közelebb áll az igazsághoz, a nagy pártoknak kedvez, ez a svájci rendszer, amit mi használunk, a kisebbségi pártoknak kedvez a többségi pártok rovására. Úgyhogy az a rendszer, amelyet a környező államokban, az utódállamokban használnak, a percentuális rendszer, sokkal közelebb áll aránylag, de csakis nagy lajstromok esetén, ha 'egy lajstromon 40—50 név szerepel, és ha legalább is nagy választókerületeket csinálnak, és ezek a nagy kerületek szavaznak lajstromok szerint. A pártok azután a választás után jelölik ki delegált tagjaikat, míg magán a választáson csak a párt szerepel, az egyéneket csak utólag nevezik be. Percentuális számítással ez a legigazságosabb módszer. Azt az elvet, amit az arányos választás ki akar fejezni, először azt, hogy a kisebbség is kap képviseletet, másodszor azt, hogy ez a kénviselet arányosan történjék, legjobban ez közelíti meg s a választók akaratának ezidőszerinti legtökéletesebb és leghűségesebb megnyilvánulását- is ez jelenti. Így minden legkisebb, de számottevő kottéria is megkapja a maga arányát a mandátumból. Mélyen t. Képviselőház! A törvényhatóságoknál, ahol mi már a titkos szavazás alapján állunk és ahol természetszerűen nem efves embereket választanak, hanem lajstromokat választanak, hiszen a törvény azt mondja, hogy a hivatalosan összeállított szavazólapokon fel kell sorolni a választandók lajstromát, a választásoknál a többségi elvnek semmi, de semmi jogosultsága nincs. Előre fiffvelmeztetem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy itt is fog torzeredményekkel találkozni. Be fog az következni, hogy egy-egy városban, egy-egy kültelki kerületben egy pár szavazattöbbséggel a szociáldemokratapárt fogja elvinni az összes mandátumokat és be fog következni az is, hogy a városi kerületek belső gócpontjában pedig a polgári ellenzék fogja elvinni az összes szavazatokat, amiből azután majd arra fognak következtetni, hogy ez a számítási mód tényleg helytelen. Az arányosságot, az igazságosságot csak akkor lehet keresztülvinni, hogyha nagy lajstromokat és ezen belül arányos képviseletet biztosítunk. Azért én mégegyszer — ezúttal már e javaslatnál utoljára, hiszen többször nincs rá mód — mély tisztelettel indítványozom, méltóztassék ebbe a szakaszba belevenni azt, hogy a szavazás nemcsak titkosan és nemcsak szavazólapokkal, hanem a lajstromos és kisebbségi képviseletet biztosító választási eljárás szerint történik, mert ez az egyedüli modern, az egyedüli igazságos, az egyedüli hűséges tükre a választók akaratának. Ezenkívül kész örömmel hozzájárulok ahhoz a módosításhoz, amelyet Buday Dezső t. képviselőtársam jelentett be és amelyet az előadó úr az előbb előterjeszteni szíves volt, amely szerint ezek a választási ajánlások kizárólag csak a szabadon választott törvényhatósági bizottsági tagok választására érvényesek. Kérem ezen módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr tegnap tartott beszédéből olyan önbizalom csendül ki, hogy az ember szinte elámul rajta. Ha igaz volna az, hogy az ország az egységespárt mögött áll, s az egész ország az egységespártért rajong, akkor kérdem, mi szükség van azokra a drótakadályokra és azokra a spanyol lovasokra, amelyeket ez a szakasz tartalmaz. Ha igaz az, hogy az ország nem kíván rendszerváltozást, ha igaz az, hogy mindenki '. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 261 meg van elégedve a Bethlen-kormány működésével, kérdem, mi szükség van az ajánlási rendszernek erre a módjára, amely ebben a szakaszban megnyilvánul. (Bródy Ernő: Zaklatás!) Mert ez a szakasz semmi egyebet nem tartalmaz, mint azt, hogy lehetetlenné tegye az ellenzéki érzelmű választóknak a választásban, vagy az ajánlásban való részvételét. Láttuk gyakorlatban a legutóbbi képviselői választásoknál, hogy mi az ajánlási rendszer. A választó^ aláírta az ajánlási ívet, azt benyújtották, a választási biztos átnézte, helybenhagyta, s a választás lezajlása után megkezdődött azután a szekatúra azok ellen, akik a jelölő listát aláírták. Magyarországban az alkotmányos éra helyreállítása óta, tehát 1867 óta, a legutóbbi választásokig olyan rengeteg tömege jött ki a miniszteri rendeleteknek, hogy nincs az a fényesen kipallérozott jogászi koponya, aki ebben a rengetegben kiismerje magát. Tehát megvan az ajánlók névjegyzéke. Érthetetlen okoból azonban ez a névjegyzék rendesen el szokott vándorolni a főszolgabírói hivatalba, a rendőrkapitányságihoz, és az aláírók, amennyiben önálló kisiparosok, vagy kiskereskedők, kiteszik magukat a legvéresebb szekatúráknak. így, mert nem volt tiszta a kilincs, megbüntetik közegészségügyi kihágás címén, vagy bemennek az üzletébe s mivel a mérleg nem játszik olyan pontosan, mint az orvosi vagy az ékszerészi mérleg, megbüntetik azon a címen, hogy a mérlege nem volt rendben. Vagy ha például a hordója egy kis vizet ereszt, megbüntetik, mert üzlete tisztátalan volt. Ezer mód van arra, hogy a hatóságok ezeket az aláírókat vérig szekírozzák. Természetesen ezt mindenki tudja és irtózik attól, hogy az íveket aláírja. Ez az ajánlási rendszer tehát semmi egyéb, mint egy kifejezett lelki terror, a választók véleménynyilvánításának befolyásolása. Ügy látszik azonban, a t. egységespárt egy kissé rossz tapasztalatokat szerzett a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával az ajánlásokkal, mert dacára az igen fejlett választási technikának, dacára annak a kifejlett választási rendszernek, amely itt meghonosodott, mégis tessék-lássék, mutatóba, hogy európai színezete légyen a parlamentnek, egypár ellenzéki képviselő is bejutott. Nehogy tehát a jövőben a törvényhatóságok termeibe, pláne az ezeréves vármegyébe véletlenül is egy friss hang csendüljön meg, már itt az ajánlásnál gondoskodik a t. kormány és a mögötte ülő párt, hogy más, mint tizenhárompróbás egységespárti oda be ne jölhessen. Mert mi mindent is kéli kimutatni? A szavazók személyazonosságának megállapítása céljából a községi bírák és jegyzők, illetőleg a hatóság közegei hivatalból kötelesek jelen lenni. Már ez egy drótakadály. (Jánossy Gábor: Eddig is így volt! — Bródy Ernő: Nem volt ajánlás!) Egy nagyon súlyos drótakadály az, hogy: «Az ajánlók névaláírásának hitelesítésére a 23. § 2. bekezdésében a törvényhatósági bizottság öszszehívását kérelmezők aláírásának hitejlesítésére megállapított rendelkezések irányadók.» Most jön a spanyolló, most jön az az akadály amelyen alig lehet áthágnL Azt mondja a 23. § 2. bekezdése (oldassa): «A kérelmezők» — ebben az esetben az ajánlók — «kötelesek aláírásaikat a törvényhatóság első tisztviselője, a királyi bíróság, a királyi közjegyző, a járási főszolgabíró, vagy a községi elöljáróság által hitelesíttetni.» Arra nézve, hogy miként hitelesíttessék, a törvénytervezet semmiféle intézkedést nem tartalmaz. Nem mondja meg világosan, hogy a közjegyzőt kell-e házról-házra vinnie annak, aki az aláírásokat gyűjti, hogy