Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-280
280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 262 Az országgyűlés képviselőházának ott mindjárt ad oculos demonstrandum hitelesítse a választók névaláírását. Nem mondja azt, (hogy talán a királyi törvényszék bírájánák, a törvényhatóság első tisztviselőjének, vagy talán a főszolgabírónak kell házról-házra menve hitelesíteni; vagy talán össze kell gyűjteni az aláírókat és el kell menni abba a hivatalba és azt mondani: «íme, ezek volnának az ajánlók, ezek most aláírják az ívet.» Hogyan képzelik ezt az urak? Itt semmiféle nyoma nines a praktikusságnak, hanem ördögi raífinériával van ez megcsinálva a választók megzavarására és aláírásuk lehetetlenné tételére. (Úgy van! a szélsőbaloldalion.) Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Malasits Géza: T. Ház! Sokkal célszerűbb lett volna azt mondani, amit egy pesti szellemes újságíró is megírt az újságban, hogy ebben a törvénytervezetben nem fasizmus van, hanem urasági szellem: igaz, hogy az embernek azért van lába, hogy járjon vele, de hogy hova menjen, azt az uraság parancsolja meg. Itt is azt, hogy hová menjen a választó, az uraság parancsolja meg: gróf Bethleni István és a mögötte ülo párt és az a közigazgatás, amely ennek a pártnak rendelkezésére áll úgy, amint ahogyan egyetlenegy országban sem áll rendelkezésre. Nekem nem hivatásom, hogy az urakat védjem azoktól a veszedelmektői, amelyek itt be fognak következni, nekem egy hivatásom van: rámutatni arra, hogy az elkepzehető legnagyobb jogfosztás az, amely itt ebben a szakaszban tervezve van. S itt újból kénytelen vagyok visszatérni a legutóbbi választásnál szerzett tapasztalatomra. Az ellenzéki jelölt csak az est homályában mehetett ajánlásokat gyűjteni. (Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Jánossy Gábor: Miért?) Azért, mert boldog volt az olyan aláírásgyűjtő, akit csak letartóztattak és nem vertek véresre. Elleniben az egységespárti aláírásgyűjtő a főszolgabírói hajdú kíséretében mient aláírásokat gyűjteni, s merte vojria ott egyetlen ember megtagadni ettől az aláírását. Itt azonban a helyzet még súlyosabb, mert ha még sikerűi is abban a választókerületben az aláíróknak 5%-át összegyűjteni, ha sikerül is az embereket rávenni azzal, hogy: «Ne féljetek semmit, legyen hitetek, legyen merszetek aláírni», akkor sem számít, akkor sem perfekt a dolog, mert az aláírásokat hitelesíteni kell. Az azonban, hogy ezt hogyan, miként és ki fogja végezni, nincs itt kétséget kizárólag megírva, (Rothenstein Mór: Lehet a kauus is! — Jánossy Gábor: Benne van! Az elöljáróság!) A megyékben az alispán, a városban a polgármester. Hát pl. a vármegyében 20 kilométerről Fekete István fel fog kerekedni és elfog merni az alispánhoz azzal, hogy: Kérem, én & 48-as párti listát aláírom . . . (Jánossy Gábor: De csak városokban van ajánlás! — Hegymegi Kiss Pál: Hát a városoknak nincs tanyája?) A városokban is lehet ilyen eset, a városoknak is vannak perifériái. Vagy a királyi bíróság? Hol, melyik király^ bíróság? Kir. bíróság a tábla, kir. bíróság a járásbíróság, kir. bíróság a törvényszék. Hát melyik kir. bíróság? Melyik elnökhöz kell menni: a törvényszéki elnökhöz, a járásbírósági elnökhöz? Vagy a járásbíróság kit nevez ki erre a célra? Azt mondja továbbá a rendelkezés: «a járási főszolgabíró». Ha a varosokban van csak hitelesítés, akkor kérdem, minek ide a járási főszolgabíró? Akkor miért kell elmenni a járási főszolgabíróhoz? Éppen jó helyre mennek odá az aláírók! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó helyre mennek oda!) Azután itt van ez a szó «hitelesítheti». Mi az, hogy «hitelesítheti»? Semmiféle világos rendelkezés nincsen itt erre vonatkozólag. Ez arra való, hogyha még előmerne valahol egy kis ellenzéki megmozdulás fordulni, ezzel lehetetlenné teszik azt, egyszerűen nem hitelesítik. «Nem ein hitelesítem, a bíróság hitelesíti» — ezt fogja mondani a törvényhatóság első tisztviselője, az pedig azt, hogy: «Nem én, hanem az elöljáróság». (Jánossy Gábor: Nem tagadhatja meg!) Mehet az illető Pontiustól Pilátusig. Arra való ez, hogy a konszolidáció nagyobb Idlicsőségére az a pár ember^ akinek még megvan a bátorsága, hogy véleményének kifejezést adjon, a szavazásig el ne jusson, önök annyira naivnak tartják Európát, hogyha itt titkos szavazást csinálnak, ami egyébként a régi törvényben is megvolt és azt hirdetik, ihogy a választói jogosultság egyúttal jogosultság arra is, hogy a törvényhatósági választásban részt vegyen az illető, ha ezt mint demokratikus vívmányt kürtölik világgá, (Jánossy Gábor: Nem kürtöli senki!) azt hiszik, hogy Európa népei nem néznek bele ebbe a dologba és nem mosolyognak? (Jánossy Gábor: Azoknak más dolguk van!) Van ember, akinek nincsen más dolga, mint ezt nézni. Nem tetszik gondolni, hogy a miniszterelnök úr tegnapi szavai és e kötsött a törvényjavaslat között mekkora szakadék tátong? A miniszterelnök: úr azt mondotta: igen, meg lehet buktatni kormányt nyilt szavazás mellett is. Lehetne, de nem ezzel a közigazgatási apparátussal. És ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor ez a közigazgatási apparátus még merészebb lesz a választások alkalmával. (Jánossy Gábor: Nem ; lehet, mert a törvény kötelezi. — Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Jánossy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza: Miért ez az óriási felvonulás, miért a tankok robogása, a lángszóróknak fúvása és gépífegyvereknek kattogása? Azért, hogy száz, mondd és írd száz bizottsági tag közül 24-et megválasszanak. Ez a félelem a választóiktól, ez a félelem • a szabad választóktól, a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a miniszterelnök úr állítása és a valóság között mekkora ellentét van. Én hiába figyelmeztetem azi jegységeslpáírtot^ hogy bizony egy szakadék szélén méltóztatik kocsizni. Ilyenkor, mikor felmerül a kérdés, hogy mi lesz, azt szokták mondani: Semmisem lesz, hunyd be a szemeidet. Ügy látszik a miniszterelnök úr is behunyt szemmel vezeti az országot a szakadék szélén és az urak nem tesznek mást, mint behunyják a szemüket, mást mit csináljanak? Majd, ha lenn lesznek a gödörben, akkor fognak ráeszmélni arra, hogy ez és az ehhez hasonló szakaszok az ország életében miit jelentenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha már egyebet nem, annyit mégis csak illett volna tenni, hogy világosan, kétségbevonhatatlan nyíltsággal írták volna meg, hogy mit is kell hitelesíteni. Az aláírók személyazonosságát? Erre rábólint Jánossy t. képviselőtársam. Szíveskedjék megmutatni ezt a szakaszban. Én is megtanultam olvasni, habár nem koptattam az egyetem padjait, de ezt a szakaszból nem olvasom ki. Mit kell hitelesíteni? A személyazonosságot, vagy az illető hitéles aláírását? Miért nem mondják meg - ezt kétségbevonhatatlan nyiltsággal?
