Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-273
18 Az országgyűlés képviselőházának azután ki is kapott felülről. Vagy mutassanak példát arra, amit Zala vármegye tett 1844-ben, amikor kimondotta: adózni akarok. Vagy mutassanak példát Bezerédj tettére, aki kiszámította adóját, elment, lefizette azt és azt mondotta: a nemesi szűz vállaknak tovább nincsen jogosultságuk. A vármegye mindig szabadelvű, liberális, emberiesen gondolkodó volt, akármennyire tagadják is ezt a másik oldalon és a vármegyeházában nemcsak börtönök és bilincsek voltak, hanem a népért dolgozó, a népet megértő férfiak is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mit akarunk mi a jövendő közigazgatástól és a közigazgatás jövendő embereitől? A közigazgatás legyen egy érző idegszál, amely lenyúlik a legkisebb kérdésekig, amely lenyúlik a legkisebb kunyhóig is, (Helyeslés jobbfelöl.) legyen szem, amely mindent lát, legyen fül, amely mindent hall, legyen gondolkodó agy, amely tárgyilagosan ítél és bírál, de mindenesetre legyen érző szív, (Helyeslés jobbfelöl.) mert ha érző szívvel és erős kézzel dolgozik^ el fogja érni azt a célt, amelyet mi közigazgatási emberek valamikor magunk elé tűztünk egy szép, egy népet szerető, egy szociális tartalommal telt közigazgatással kapcsolatban. (Helyeslés jobbfelöl.) Természetes dolog, hogy annak a közigazgatásnak erős kézben is kell lennie, amely szükség esetén korlátoz, sőt szükség esetén meg is torol és büntet. De nem ezt kell általánosítani, amikor a közigazgatást bíráljuk, hanem általánosítani kell azokat a nagy szempontokat, amelyek áthatják már a mai generációt is és amelyek remélhetőleg a jövő generáció lelkét még inkább át fogják hatni. Sokat gondolkoztam arról, hogy vájjon ez a kérdés tényleg annyira fontos-e és annyira nagy-e az ország mai helyzetében, mint amilyen fontosnak és nagynak én látom. Be kell vallanom, hogy a nagyközönség, a nép körében nem nagy az érdeklődés. Csak annyit tudnak ott künn, hogy itt valami törvényt csinálunk, amely a vármegvével foglalkozik. Egyébként a gazdasági kérdések foglalják el őket, sok meghiúsult remény, sok vágy, sok nyomorúság. Engem azonban mégis nemcsak ez a vita, hanem éppen ez a hangulat győzött meg arról, hogy ez a kérdés a legfontosabb, amely ma Magyarországon van. Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam mondotta, hogy a közigazgatásnak organizátórius tevékenységnek kell lennie. Bottlik József, a közigazgatási bizottság érdemes elnöke utalt arra, hogy gazdasági vonatkozásokat kell belevinni a közigazgatásba. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennélfogva igenis ez a letargia, ez az érzéketlenség, amely ott kinn mutatkozik, teszi a legsürgősebbé és legnagyobbá ezt a kérdést, hogy meginduljon ez az organizatórius munka és meginduljon a gazdasági vonatkozású munka, hogy végre összefoghassunk minden erőt, amely a legkisebb falutól a legnagyobb városig rendelkezésre áll, (Ügy van a jobboldalon.) és felhasználhassuk ait a nemzeti gondolatnak — hangsúlyozottan mondom — és a kis Magyarország megmentésének és a határok jövendőbeli kitágulásának érdekében. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják, hogy nem szabad érzelmi politikát csinálni, hanem mindig hideg fővel, a mával, a darab kenyérrel számolva kell politizálni és politikai irányokat megszabni. Sohasem fogadtam el ezt a tételt, nem fogadom el ma sem. Azt hiszem, hogy érzések és fantázia nélkül még politika sincs. (Úgy van! a jobboldalon.) Nevezzék azt a politikusok providenciának, az okkültisták telepátiának, a filozófusok tudat alatti megsejtésnek, vagy megértés273. ülése 1929 április 9-én, kedden. nek, de előrelátás, megérzés és megértés nélkül politikai irányok sincsenek. T. Ház! Az imént kigúnyoltak azért, hogy működtetem fantáziámat. Hát én működtetem most is. (Jánossy Gábor: Senki sem gúnyolt ki ezért!) Ennek a kis javaslatnak végén is látok valamit. Ez a javaslat csak novella, ez csak részleges átalakítás, csak egy útjelző, de ennek végén is látok, szeretnék látni egy szép, nagy, boldog Magyarországot, egy áldozatos kis nemzetet, melyben több lesz az áldozatkészség és kevesebb az Önzés, s amelyben több lesz a kötelességtudás és a készség a hazáért való munkára. (Helyeslés.) Ha működtetem a fantáziámat, talán nem kell^ messze mennem, hogy lássak egy tisztult közéletet, egy olyan tisztult közéletet, ahol mindenki áldozatosan annak az álomnak szolgálatába szegődik, hogy valamikor kitágulnak még ennek a szűk országnak határai, (Jánossy Gábor: A régiek!) visszatérnek a magyarok, és akkor majd ráérünk gondolkodni a felett, hogyan csináljunk olyan közigazgatást, amely nekik tetszik. Mert nekünk akkor olyan közigazgatást és olyan reformot kell csinálnunk, amely ő nekik tetszik, nem pedig, olyat, amelyet mi akarunk.- (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Nem mondottam újat, nem is mondottam olyat, amit mások másutt, más alkalommal szebben és okosabban el nem mondottak volna. Bocsánatot is kérek, hogy ilyen sokáig igénybe vettem a t. Ház türelmét. Ez nekem legkedvesebb talán ' egyetlen témám, és ha keresztüldolgozva magamat minden paragrafuson» azt mondom, hogy én a magam lelkiismeretével ezeket összeegyeztethetőknek tartom, akkor tiszta igazat mondok. Tisztelettel kérem, méltóztassanak a javaslatot majd részleteiben is elfogadni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A zárszó jogán megilleti még a szó Hegymegi Kiss Pál képviselő urat, mint a különvélemény előadóját. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A magam részéről a részletkérdésekbe nem megyek bele, mert hiszen ezek á kérdések inkább a részletes vita során dőlnek el, amely részletes vitára a magam részéről rendkívüli nagy súlyt helyezek, mert meggyőződésem, hogy a részletes vita során ezen törvényjavaslaton lehet annyit javítani, hogy majd ezzel a törvénnyel legalább ideig-óráig a magyar önkormányzat élni tudjon. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Jól esett hallanom végre ebben a parlamentben először hét esztendő óta, amióta ebben a parlamentben vagyok, hogy a vármegyének, a régi vármegyének erényenként említették a szabadelvű, liberális gondolatot. Nem osztozom ellenben az előadó úrnak abban az álláspontjában, hogy ennek a magyar népnek, ennek a magyar nemzetnek áldozatkészséghiányát állítja a mai nehézségek egyik indító okául. Ellenkezőleg, ebben a tekintetben tegyünk különbséget, mert a magyar állam széles társadalmi rétegeinek áldozatkészsége és türelme ezekben a nehéz időkben egészen elismerésreméltó, s ha ebben a tekintetben hiba van, az nem az összes társadalmi rétegekre, nem az egész dolgozó magyar társadalomra vonatkozik, hanem legfeljebb csak azokra vonatkozliatik, akik esetleg akár a ? hatalmon, akár a hatalommal szemben nem látják be, hogy a mai időkben elsősorban a hazáért és a haza boldogulásáért kell Önzetlenül dolgozni. (Kun Béla: A nép túl van adóztatva!) Népünket azonban ezzel a váddal ne tessék érinteni, mert népünk igén is túl van adóztatva, türelme is van és bizalma is van a magyar jövőben.
