Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

260 Az országgyűlés képviselőházának Magayrországon egyetlenegy nyilt kerületben sem tudott bejutni egy ellenzéki képviselő sem. Ez a politikai rendszer, s ennek választási módszere teljes mértékben a kormány kizárólagos eszközeivé akarja tenni az autonómiákat is és meg akarja akadályozni azt, hogy a vármegyékbe egyetlen egy ellenzéki bizottsági tag is bekerülhessen, sőt teljes mértékben meg akarja akadályozni azt is, hogy a pártoknak — néhány vármegyét, talán Pest vármegyét kivéve — módjuk legyen egyáltalán arra, hogy a választási küzdelembe belebocsátkozhassanak. Itt van az ajánlási rendszer. Ez az ajánlási rendszer, amely nagyon jól tudom, csak a városokra vonatkozik, az országos választások alkalmával már megérte a maga teljes csődjét, (Bródy Ernő: Megbukott!) teljes mértékben megbukott, nem jelentett egyebet az országos választásoknál még a városokban^ sem, mint töméntelen adminisztrációs munkát, töméntelen kiadást, izgalmat és lehetőséget a vidéken arra, hogy az egyhangú szavazások rendszere az országban olyan mértékben vitessék keresztül, mint amilyen mértékben keresztülvitetett. A helyzett, hogy — amint a miniszterelnök úr mindig mondja — fokról-fokra mennénk előre a demokrácia útján, fokról-fokra megyünk vissza; még azokat a demokratikus berendezke; déseket is, amelyek a régi időkből, mint a régi szabad magyar gondolkozás csökevényei ittmaradtak, visszafejlesztik s az ajánlási rendszert most behozzák az autonómiai választásoknál is. Ezt én teljes mértékben helytelenítem, mert az a párt, amelynek nincsenek szavazói, meg fog bukni a választásokon, de igenis, minden egyes pártnak legyen joga arra, hogy a választási versenyben felvegye a küzdelmet. Minthogy ez a szakasz meggyőződésem szerint — mint előbb mondottam — a spanyollovasok szakasza, amely lehetetlenné fogja tenni azt, hogy a választók a maguk akaratát keresztülvigyék és azokat válasszák be az autonómiába, akiket akarnak, a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Neubauer Ferenc! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! En nem osztozom azokban az aggodalmakban, amelyeket a mélyen t. ellenzék ezzel a szakasszal szemben táplál. Sem az ajánlási rendszer, sem a bizalmiférfiak tekintetében nem tartok semmitől sem. Az ajánlási rendszert én elvben szintén szükségesnek tartom abból a szempontból, hogy a szavazatok szétforgácsolódására ne vezethessen olyan lajstromoknak beajánlása, amelyek még a csoport mellett személyesen kiálló ötven választót sem tudnak felmutatni. En tehát ebből a szempontból a szakasznak ezeket a rendelkezéseit feltétlenül helyeslem. Amiért pedig én felszólalok, az az, hogy ezúttal van utoljára módunkban a szavazás módszerére, illetőleg a választás rendszerére nézve dönteni a fölött, vájjon többségi elv szerint történjék-e a döntés a leadott szavazatok fölött, vagy pedig az arányos és kisebbségi képviseletet biztosító rendszer szerint? Nem áltatom magam azzal, hogy a belügyminiszter urat meg tudom ebben a kérdésben győzni, mert hiszen a mai ülés folyamán e tekintetben Ő már kifejtette álláspontját, sőt azzal sem biztatom magamat, hogy ez az állandó határozatképtelenségben szenvedő Ház megszavazza az én módosítá280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. saimat. Meg vagyok róla győződve, hogy módosításomat el fogják vetni. Mindamellett ez nem jelenti azt, hogy ennek a módosításnak nincs meg a jogosultsága. En csak ezt az arányos képviseleti rendszert, amelyet én az egész választási eljárás minden fázisában helyesnek és megvalósítandónak tartok, akarom megvédeni, a többségi elv alapján állókkal szemben. Mert, amint az egyéni választásnál nem lehet más rendszer, mint a többségi rendszer, ugyanúgy a lajstromos választásnál nem lehet más, mint az arányos rendszer. A lajstromos választásnál a többségi elv éppen olyan fából-vaskarika, mint egyéni választásnál az arányos képviselet. Az, hogy az arányos rendszer torzeredményeket mutat, amikor nem helyesen alkalmazzák, nem azt jelenti, hogy a rendszer a hibás, hanem azt jelenti, hogy nem helyesen volt alkalmazva. Itt van például a híres debreceni eset, ahol az egységespárt és a Keresztény Gazdaságipárt közös listája a szavazatok abszolút többségét kapta meg és ennek ellenére csak egyharmad mandátumot vitt el; ez annak az eredménye egyrészt, hogy a két, vagy három névből álló lajstromok nem lajstromok. Ezek annyira közelállanak a határértékhez, az egyéni választás határértékéhez, hogy itt nem is adhat egy rendszer helyes eredményt. Egy lajstrom alatt tehát nem lehet kevesebbet érteni, mint hat-nyolc nevet. Hat-nyolc névnél már lehet két-három párt közötti arányról beszélni, de két-három névnél ez lehetetlen. Itt tehát helytelen az, hogy ezek a vidéki törvényhatósági városok a választásnál csak két mandátumra, vagy csak három mandátumra; lajstromost rendszert alkalmaznak. De meg fordítom a kérdést. Abban a bizonyos debreceni esetben akkor is torz eredmény képződött volna, ha ez a lajstrom többségi elv szerint bíráltatik el, mert akkor az következett volna, hogy mind a három mandátumra, a szavazatok majoritásának alig néhány szavazattal többséget nyert lajstroma választatott volna meg. Szerintem az még torzabb eredmény lett volna, ha ezt a három névből álló lajstromot többségi elv szerint döntötték volna el. Az ilyen esetek tehát csak azt bizonyítják, hogy a rendszer megválasztásának összes következményeit le kell vonni. A rendszer megválasztásából az következik, hogy tényleg lajstromokat kell a választóközönség elé állítani, nem pedig két-három nevet, ami inkább az egyéni választáshoz áll közel. Mélyen t. Képviselőház! Az én megítélésem szerint sokkal helyesebb volna ha például a képviselőválasztás is vármegyei lajstromos rendszer szerint történnék. Ez feltétlenül növeli a kvalitást is. Minden párt a lajstrom élére a maga legkiválóbb kvalitású embereit emeli és a demagógiának gátat vetnek azzal, hogy a demagógok egyéni választással többé nem tudnak a kerületben prosperálni. A párt mindig megválogatja embereit és minden lajstroma élére kvalitásos embereket tesz. Ezzel az arányos választás úgy a parlamentnek, mint a törvényhatósági bizottságnak színvonalát emeli. (Meskó Zoltán: Személyekre szavaznak az emberek!) Nem, mélyen t. képviselő úr, csak egyéni választásnál. (Meskó Zoltán: Megnézem én azt, kire szavazok.) A választók azt nézik meg, hogy melyik pártról van szó. Nem hiszem és nem állítom, hogy a lajstromos, kisebbségi képviseletet biztosítandó választói rendszer dekadenciában van, sőt az én megítélésem szerint emelkedőben van. Ma már minden minket körülvevő állam ezt a rendszert hozta be. Elisme| rem, hogy a szavazatok kiszámításának módszere tekintetében még nincs meg az az abszo-