Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

258 • Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. nyék között az ellenzéki pártok nem indulhatnak. Érdeke ez a kormánynak! A kormánynak lehet érdeke, de az országnak nem érdeke

1

, hogy elzárják az embereket, nem érdeke, hogy elégedetlenséget szítsanak, nem érdeke az országnak, hogy az emberek azt lássák, hogy ez az egész választási rendszer és eljárás az ajánlással és egyebekkel együtt nem ér semmit, hogy mindenütt csak drótakadályokat, drótsövényeket állítanak fel, )hogy ezeken a választópolgárok valahogy keresztül ne tudjanak menni, ha pedig valaki mégis elindul, akkor azt a drótsövények megfogják, megkötözik és _ lehetetlenné teszik, hogy mozogni tudjon. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet agitálni; mert az baj; baj, ha felvilágosítják az embereket. Nem lehet plakátot, röpiratot kiadni. S az, ajánlási rendszerűtől sem bíznak a polgárokban, hanem név szerint kell hitelesíteni aláírásukat. Kijelenthetem itt önöknek, hogy a szociáldemokratapárt akármilyen választásiban indult is, a biztosoktól mindenhol dicséretet kapott azért, hogy milyen nagyszerűen és pedánsan bonyolította le az ajánlást. Az azonban bizonyos, hogy ilyen rendszer mellett, elhihetik, a szociáldemokratapárt nem fog indulni. Elérhetik esetleg azt, hogy a szociáldemokratapárt nem fog részt venni a választáson, mert kizárják, egyenesen lehetetlenné teszik. (Bródy Ernő: Azt akarják!) Örüljenek az urak. De akkor a föld alá kényszerítik a mozgalmakat és ez jobb lesz, mintha azok a felszínen maradnak? Akkor a népet, a nép vágyait, kívánságait a mélybe, a föld alá kényszerítik. Jobb lesz ez az uraknak? Ez nem előny, nem haszon, ez nem jelenti a fejlődést, a konszolidációt, hanem egyebet jelent, olyan dolgokat amelyek nem kívánatosak azok számára, akik a demokrácia módszereivel akarnak dolgozni, érvényesülni és eszméiket, ideáljaikat meg valósítani. Nagyon kérem tehát a Képviselőházat, gondolja meg a dolgot, s ne csinálja így, mert ennek nincs értelme. A kormány szempontjából sincs ennek értelme. Ez a fölényes berendezkedés nem más, mint tyúkszemtaposás, amelyre pedig nincs szüksége a kormánynak, mert hiszen úgy is azt csinál, amit akar, a választásokon olyan többséget kap, amilyent akar, ezek a törvényhatóságok úgy szuperálnak, ahogy a kormány akarja, olyan kezesbárányok lesznek, hogy a miniszter úrnak csak meg kell majd nyomnia egy gombot itt a központban, a, belügyminisztériumban, s mindenki a szerint fog táncolni. Mégis, e mellett is csinálják ezt a tyúkszemtaposást, amelyet nem tudok másnak mondani, mint annak, hogy az urak kéjelegnek abban, hogy minél jolb'ban bántsák és bosszantsák a polgárságot és minél inkább azt a látszatot keltsék, hogy minden körülmények között csak kellemetlenséget akarnak okozni a választóközönségnek. (Esztergályos János: A régi időben egyszerűbben csinálták: egyszerűen lefejezték az ellenzéket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Éppen ezért javaslom a t. Képviselőháznak... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: ...hogy a hetedik bekezdés első mondatának három utolsó sora töröltessék és helyettük a következő szöveg iktattassák be: «kerület választói közül 100 ajánl.» Untig elég 100 is, nem kell 500. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem is lehet több, mint 100! 50 és 100 között lehet, mert 1000—2000 lehet a választók száma! Tessék a 12. §-t megnézni!) Benne vagyok, ejtsük el egészen. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt nem lehet! — Bródy Ernő: Felesleges zaklatás!) Töröljük az egész szakaszt. Indítványomnak a második részét visszavonom, az elsőt fenntartom, amely az említett rész törlésére vonatkozik. (Kun Béla közbeszól.) Ami pedig a bizalmi rendszert illeti, Hegymegi Kiss Pál képviselő úr felhozta azt a példát, hogy a törvényhatóságok bizonyos helyeken azt sem engedték meg, hogy bizalmiférfiak szerepeljenek. Erre vonatkozólag a választójogi törvényben is van rendelkezés, de ezt ki lehetne bővíteni azzal, hogy az elnök köteles elfogadni a bizalmiférfiakat. (Fábián Béla: Erre van nekem indítványom! — Kun Béla közbeszól!) Természetes dolog, hogy abban a pillanatban, amikor van ajánlat, ha tehát lista van — mert a bizalmiférfi csak az ajánlat után jön, amikor már a lista és az ajánlat megvan — mondjuk, amikor már van három ajánlási lista, akkor már meg lehet fogni a dolgot, az már pártirányzat, ha nem is annak nevezi magát, egy csoport, amely már ajánlatot tett, amely már megvan organizálva, amely közületet alkot a maga területén és azt tessék felszólítani, hogy a bizalmiférfiakat nevezze meg. Ez sokkal egyszerűbb megoldás. A törvényjavaslat fogalmazása azonban nem jó, mert bele kellene tenni, hogy az elnök köteles elfogadni. (Kun Béla közbeszól. — Zaj.) Elnök: Kun Béla képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Állandó közbeszólásaival lehetetlenné teszi a tanácskozást. Farkas István: Méltóztassék az én indítványomat úgy értelmezni, hogy az ajánlás hitelesítésére vonatkozó utolsó sor, a 7. bekezdés utolsó rendelkezése töröltessék. Elnök: Ha jól értettem a képviselő urat, indítványát csak abban a részben kívánja fenntartani, amely arra vonatkozik, hogy a 7. bekezdés utolsó mondata töröltessék. Egyéb részében pedig visszavonja. (Farkas István: Igen! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem. lehet! Többen írták alá! — Malasits Géza: Azok is elfogadják!) Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Ház! Ennél a szakasznál két indítványt terjesztettem elő. Egyilk indítványom azt kívánja, hogy a szavazás megkezdése előtt minden pártnak joga legyen a szavazatszedő küldöttség elnöke előtt két bizaimiférfit megjelölni a választói jogosultsággal bírók közül; másik indítványom pedig azt kívánja, hogy az egész ajánlási rendszer töröltessék. Az, amit én indítványozok, hogy tudniillik minden jpárt jelölhesse meg a maga bizalmiférfiát, a választás megkezdése előtt és a szavazatszedő küldöttség elnöke köiteles legyen a pártoík bizalmiférfiait elfogadni, az ugyanaz a rendszer, amely megvan nálunk az országgyűlési választások alkalmával : is és Budapesten is a törvényihatósági választások alkalmával. Mert ahhoz, hogy valamelyik pártnak bizalmiférfia legyen, nincs szükség semmi külön szavazóra és külön ajánlóra, hanem a bizálmiférfiakat a választási elnök elfogadni köteles. Ez volna a legegyszerűbb. Tudom nagyon jól, hogy a belügyminiszter úr irtóizik még a gondolatától is annak, hogy ebbe a törvényjavaslatba a «párt» szó vagy annak csak halvány árnyalata is felvétessék. Nem tudom, miért irtózik ettől a belügyminiszter úr és miként képzeli <• el a választásokat? A választások alkalmával lesz a vármegyékben egy hatalmas, nagy, a főispá-