Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

238 Az országgyűlés képviselőházának 2 ter úr ilyen irányban ezt a javaslatot egészen egyszerűen magáévá teheti. Második indítványom a 11. § 4-ik bekezdésére vonatkozik, amelyről már említést tett előttem szólott t. képviselőtársam. A törvénytervezetben bámulatosan kifejezésre jut az ideges irtózat attól, hogy sok legyen a választó és megnehezíteni akarja a törvény azt, hogy minél több elérje azt a közjogosítványt, hogy ő szavazhasson és élhessen választói jogával. Tisztára arra vonatkozik ez a megszorítás, hogy a jogosulatlan felvétel miatt bármelyik választó felszólalhat, azonban a kihagyás miatt csak maga az érdekelt, vagyis mindenáron el akarja érni a törvénytervezet azt, hogy kevesbbíttessék a választók száma. Mindenki felszólalhat, s esetleg olyan indokolatlan felszólalás is történhetik, amely tisztán személyi jellegű, amely el akarja vitatni valakinek választói jogosultságát. De arra nézve, hogy valaki felvétessék, csak az illető jogosult felszólalni, ehhez másnak nincsen joga szólni. Megállapítom, hogy pártpolitikai érdekek is közrejátszanak abban, hogy minél többen kerüljenek be a választói jogosultságba. Ettől egyetlen pártot sem lehet elütni, nem kívánom elütni a kormánypártot sem, de egyetlen pártot sem, mert elvégre az az érdek, hogy Magyarország képviselete, parlamenti és törvényhatósági képviselete, a legteljesebb módon kifejezésre juttassa a választók akaratát, óhaját, felfogását és a közdolgokban való részvételnek tendenciáit. Miért nehezíti meg tehát az igen t. belügyminiszter úr azt, hogy bárki felszólalhasson a választási kihagyások miatt ? Éppen úgy továbbmenőleg ugyanez a szellem nyilvánul meg a vég határozatok elleni felebbezésnél is és én kérem a miniszter urat, méltóztassék ettől a mostoha, ettől a rideg és a választói jogosultságtól és a választóktól irtózó felfogástól eltekintve lehetővé tenni, hogy az én indítványom alapján hárki felszólalhasson a jogosulatlan felvétellel és a kihagyással szemben is. A 4. bekezdéshez még azt is indítványozom, hogy egy új bekezdést iktassunk be e bekezdés után. Ez legyen az ötödik s ennélfogva a többi bekezdések így módosulnak. Ez a bekezdés úgy hangzanék, hogy : «Minden törvényhatósági választási területen, vármegyei, városi és községi választáson a névjegyzékbe felvettek és kihagyot" tak névsorát a házak kapuin közzé kell tenni.» Ezzel az az intencióm, hogy itt ne történhessenek olyan tévedések és hibák, amelyek megint a városi jogosultakra nézve hátrányosak. Annak idején, amikor itt a parlamentben a választói jogról folytak a tanácskozások, Vázsonyi Vilmos volt az, aki indítványozta a parlamentben, hogy például Budapest törvényhatóságának területén a névjegyzékeket a házak kapuin kifüggesszék. Az akkori belügyminiszter úr honorálta ezt a kívánságot, és mi, akik a főváros törvényhatóságának tagjai vagyunk, megállapíthatjuk, hogy ez nagyon célszerű intézkedés volt és sok minden bajt kiküszöböl, mert így tájékozva van az illető lakó az ő választói jogosultságáról, de a szomszédja is arról, hogy bent van-e vagy nincs a névjegyzékben, mindezt ellenőrizni lehet, úgyhogy semmiféle visszaélésnek és tévedésnek lehetősége nem marad fenn. (Petrovácz Gyula: (Sőt, a nők életkora is nyilvánvalóvá lesz ! — Derültség a baloldalon.) Vannak ilyen kellemetlen appendixei és mellékzöngéi a dolognak, de mégis a leghelyesebb módszer és a legjobban közelíti meg céljainkat, ideáljainkat. Javaslom, hogy ugyanez történjék meg úgy a megyéknél, mint a városokban és a községekben. Ez technikailag nehéz dolog, de meg lehet oldani. 9. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. Tisztelettel kérem tehát, hogy a miniszter úrnak méltóztassék indítványaimhoz hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Neubauer Ferenc! Elnök : A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Vanezák János! Vanczák János: T. Képviselőház! Én abból a feltételezésből indulok ki, hogy a kormányzatnak nem célja elősegíteni a választók számának csökkentését, nem célja lehetőséget adni arra, hogy visszaélések történhessenek a választók összeírásánál. (Györki Imre: Ez az elmélet, azután jön a gyakorlat!) Hozzáteszem még azt is, hogy a miniszterelnök úr is, meg a belügyminiszter úr is ismételten kijelentette itt a képviselőház szine előtt, hogy nem félnek a néptől és nem félnek a nép elhatározásától és akaratától, tehát úgy hiszem, feltételezhetem, hogy lehetővé akarják tenni ebben a vármegyei és törvényhatósági választási eljárásban azt, hogy mindenki, aki jogosult politikai jogainak gyakorlására, odajuthasson az urnához és szavazatával hozzájárulhasson a maga felfogása szerint a közélet fenntartásához és a közéleti kötelességek mikénti teljesítésének meghatározásához. Ha ez az én feltételezésem mind így igaz, és megfelel a valóságnak, akkor azt hiszem, nincs semmi akadálya annak, hogy Pakots József képviselőtársam javaslatai, valamint Farkas István és társai pótlásai elfogadtassanak és a törvénybe bekerülhessenekNincs semmi értelme annak, ha korlátozzák egy közjog biztosítását az egyes egyén részére azzal, hogy amennyiben akármilyen indokból valaki felszólal a választók névjegyzékébe való felvétele ellen, akkor ne lehessen segítségére^ az így megtámadottnak polgártársai. A visszaélések lehetősége ellen éppen egyik legjobban bevált módszer az, ha a választói névjegyzékbe felvettek és kihagyottak névsorát tényleg kiakasztják minden ház kapujába. Ez nálunk Budapesten szerencsére meg volt a legutóbbi összeírásnál, — a külföldön már régi gyakorlat — mert így mód adódik mindenkinek arra, hogy ellenőrizhesse avagy védhesse a maga állampolgári jogait. Elvégre Magyarországnak egy cseppet sem fog az ártani, ha minden polgára, akit megillet törvény szerint a választói jog, bekerül a lajstromba. Ha egyszer arról beszélünk ebben az országban, hogy csak 5% hiányzik a teljes demokráciához, akkor az elől elzárkózni nem lehet, hogy mindenki, aki erre jogosult, bejöhessen az alkotmány sáncaiba és teljesíthesse a maga kötelességét, illetőleg élhessen a maga állampolgári jogaival. Hiánya tehát ennek a törvényjavaslatnak az, hogy Pakots t. képviselőtársam módosítása hiányzik ebből a szakaszból és én nagyon kérem a magam részéről a t. Házat és a mélyen t. belügyminiszter urat, akinek intencióiról meg vagyok győződve, hogy t. i. nem akarja, hogy törvényben megadott jogokkal bárki is visszaélhessen, járuljon hozzá, hogy ez a módosítás ehhez a szakaszhoz hozzácsatoltassék, hogy azt átvihessük az eleven életbe. így lehetővé tennők mindenki számára, akit jogsérelem ér, hogy jogorvoslatot kapjon, az ellen pedig, aki jogtalanul kerül a jogok élvezetébe, érvényesíteni lehet a törvény szigorát. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál nem kívántam felszólalni, de miután Farkas István t. képviselőtársam két rendbeli indítványt terjesztett elő, amelyekkel én nem értek egyet, azért volnék bátor megindokolni a magam álláspontját. A t. képviselő úr ugyanis azokra vonatkozólag, akik valamely névlajstrom-