Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. gad ni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget fogadja el s így Hegymegi Kiss Pál, továbbá Farkas István és társai indítványát elvetette. A 3. és 4. bekezdéssel szemben Farkas István és társai törlési indítványt adtak be. A két bekezdést együttesen teszem fel szavazásra. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 10. § 3. és 4. bekezdését eredeti szövegezésében, szemben Farkas István és társainak indítványával, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) A Ház a 3. és 4. bekezdést, eredeti szövegezésében fo~ gadta el. Ezzel a 10. §-t letárgyaltuk. Következik a 11. §. Kérem annak felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa a 11. 8-t). Elnök : Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T Képviselőház ! A 11. §-hoz Farkas István képviselőtársam és jómagam is olyan módosítást terjesztettünk be, amely a szakasz 4., illetőleg 5. bekezdését akarja megváltoztatni olyképpen, hogy a választók névjegyzékébe való jogosulatlan felvétel vagy abból való kihagyás miatt bármelyik választó felszólalhasson és a véghatározat ellen a felszólaló panasszal is élhessen a közigazgatási bírósághoz. Ennek a szakasznak rendelkezése szerint ugyanis úgy a kihagyás, mint a jogosulatlan felvétel ellen csak maga az érdekelt szólalhat fel, ellenben a szakasz harmadik személy részére ezt a jogosítványt nem adja meg. Tekintettel azonban arra, hogy itt tulajdonképpen nem egyéni jog alkalmazásáról van szó, hanem — amint a belügyminiszter úr ismételten kifejtette — közjogi jogosítványok megszerzéséről, illetőleg megvonásáról, (Baraes Marcell: Popularis actio-ról!) ennek természetes, logikus következménye az lenne, hogy necsak a kihagyottnak, vagy pedig az érdekeltnek adják meg a felszólalási, illetőleg panaszjogosultságot, hanem mindenkinek, minden állampolgárnak, akinek akár érdeke fűződik ahhoz, hogy valaki bent legyen a névjegyzékben, akár nem. Ismétlem, itt közjogi jogosítványok megitéléséről van szó. A magam részéről teljes egészében magamévá tudom tenni azt az indítványt, amelyet Pakots József t. képviselőtársam terjesztett elő, akinek indítványa — < legalább annak első része — ugyanazt íoglalja magában, amit Farkas István képviselőtársam indítványoz, míg indítványának második része nem tesz egyebet, mint átveszi a választói törvénynek azt a rendelkezését, hogy a választójogosultak névjegyzékét a házak kapuin ki kell függeszteni, hogy ezzel megint nagyobb nyilvánosság elé bocsássa a választók névjegyzékét és így módot és alkalmat adjon arra, hogy az adatokat ellenőrizni lehessen, és ne legyünk kitéve azoknak a visszaéléseknek, amelyeknek ki voltunk téve éppen a székesfőváros törvényhatóságában, amikor az országgyűlési választók közé tízezrével vettek fel olyanokat', akiket nem illetett volna meg a választói jogosultság, viszont 30—40 ezerre tehető azoknak száma, akiknek a törvény értelmében meg lett volna a jogosultságuk, hogy a választói névjegyzékekbe felvétessenek, azonban a legkülönfélébb machinációkkal ezeket kihagyták. (Jánossy Gábor : Ez ellen volt jogorvoslat!) A belügyminiszter úr iménti felszólalásában azt mondotta, hogy a virilisek választásánál azt a rendszert választották, amely a legpraktikusabbnak bizonyult. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy nem azt a módszert választották, amely a legpraktikusabb, hanem azt, amely a pártérdekeknek leginkább megfelel. Ezért válaszülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 237 tották külön^ a virilisek választását a városi törvényhatóságokban és a megyei törvényhatóságokban. A választói névjegyzékek összeállítása körül nem látjuk azokat a szigorú rendelkezéseket, amelyeket pedig fel kellene venni azért, hogy el ne kövessenek olyan mulasztásokat, kihagyásokat, törvénytelenségeket, amilyeneket elkövettek a múltban, mint amilyen történt legutóbb éppen az én választókerületemben, Debrecenben- Arról folytatott komoly^ vitát az^ összeíróküldöttség, — már az igazoló-választmányban is vita volt erről — hogy vájjon azokat a szerencsétlen munkásokat, akik a télen a munkahiány miatt teljesen lerongyolódva állottak és akik részére a város úgynevezett gyorssegélyt szavazott meg, melynek összege egyébként 6 pengőt tett ki, bennhagyják-e a választói névjegyzékekben vagy nem. Ezt a körülményt akarta felhasználni a város igazoló-választmánya arra, hogy ráhúzza ezekre a szerencsétlenekre, hogy közsegélyből élnek, mert ezeket a 6 pengőket munkanélküli segély címén felvették. Ezeket az embereket ki akarták hagyni a választói névjegyzékből — mint mondottam — azon a címen, hogy közsegélyből élnek. Amikor ilyen eseteknek van kitéve a választók igen tekintélyes része, akkor teljesen lehetetlen, hogy a miniszter úr meghagyja a javaslatban azt az intézkedést, amely ezen szakasz 4., illetőleg 5. bekezdésében van. Éppen ezért a magam részéről kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz a módosításhoz, amelyet Farkas Jstván t. képviselőtársam terjesztett be. Egyébként készséggel hozzájárulok ahhoz a módosításhoz is,. amelyet Pakots József t. képviselőtársam terjesztett elő. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A 11. §-hoz két indítványt terjesztettem elő. Ezek egyike az első bekezdésre vonatkozik, amely szerint a törvényhatósági választók névjegyzékét az igazoló-választmány 5 évenként, a választás évében május hó 31-éig állítja össze. Nem tudom, mi történhetett a közigazgatási bizottság tárgyalásán, de az eredeti javaslatban ez a bekezdés úgy hangzik, hogv három évenként állítja össze az igazoló-választmány a névjegyzéket. (Györki Imre: Felemelték tízre !) Felemelték 5-re. (Györki Imre: De a mandátumok időtartamát is felemelték !) Éppen a mandátumoknál is lesz egy módosító indítványom, ugyanabból az elvi felfogásból indulva ki, mint amely vezetett akkor, amikor tovább megyek a leszállításban és évenként kívánom a névjegyzék összeállítását. Ennek indokolását pedig igen egyszerűen abban találom, hogy a választók jogosultságát biztosítani kell. Ez olyan köz jogosítvány, amelynek élvezetében mindenkit részesíteni kell. Ha a választói névjegyzék csak öt évenként, vagy három évenként állíttatik össze, közben megtörténhet, hogy jönnek a választói jogosultság korhatárát elérő új választók, akik nem kerülnek be a névjegyzékbe, vagy pedig a helybenlakás szempontja bekövetkezik abban a periódusban, amikor ők választójoggal rendelkezhetnek. Ennélfogva tehát állandóan változik a választók száma és a választók maguk is egyedenként mások és mások lesznek, kimaradnak belőlük és újak kerülnek be közéjük, azt kérem tehát, hogy állandó nyilvántartása legyen azoknak, akiknek javára én azt javaslom, hogy évenként történjék a választói névjegyzék összeállítása. Ez nem jelent nagy technikai fáradságot és költséget akkor, ha kartoték-rendszer szerint vezetik a dolgot. Azt hiszem, hogy a minisz-