Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279 hogy a szakasz teljes egészében töröltessék, és pedig azért, mert most, amikor már a részletes vita során eljutottunk a 10. §-hoz, meg lehet állapítani, hogyrnég mindig csak a korrektívumokról van szó és nem jutottunk el ahhoz a szakaszhoz, amelyben majd tulajdonképpen a választók jogáról lehet valamit olvasni. Itt a 10, §-ban is és az eddigi összes szakaszokban megvannak mindazok a feltételek, amelyekről a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy korrektívumok azzal a joggal szemben, amelyeket majd ez a javaslat valamelyik szakaszában fel fog sorolni. Ilyen szakaszt azonban eddig még nem tudtunk találni s eddig még mindig csak korlátozásokról, mindig csak a kivételekről, a kiváltságokról és szabadalmakról volt szó. Ebben a 10. §-ban is a legtöbb adótfizetőkről van megint szó, úgy mint az előző 9. §-ban. Megint csak azt tapasztaljuk, hogy az egyik rossz a másik rosszat egészen természetesen maga után vonja. Kérdem az igen t. belügyminiszter urat, hogy miért van ez ? Talán már kipróbálta azt a jogot, amelyet ez a javaslat a választóknak, a nagyközönségnek, a széles néprétegeknek hozni akar % Talán már láttuk vagy látta a miniszter úr ezt gyakorlatban, vagy talán a kormány tapasztalta, hogy azt a jogot, amelyet adni készül, nem lehet megadni, mert ilyen és ilyen természetű tapasztalatok vannak, amelyek azt igazolják, hogy a magyar nép, a nép szélesebb rétegei még nem érettek, még nem tudnak ezzel a joggal élni % Ezért van szükség korrektívumra, ellensúlyozásra ezzel a joggal szemben, és hogy kiválasztottak legyenek azok, akik erre az ellensúlyozásra hivatottak. Az egyik ilyen kategóriája a kiválasztottaknak legyen a legtöbb adótfizetők kategóriája. Kérdem, hogy érdem lehet-e az, ha valakinek nagy vagyona van? Ez csak arra mutat, hogy biztosan alkalma nyílt az illetőnek arra, hogy ilyen vagyonra szert tegyen- Ez mindenesetre szerencse. Létrejöhetett az a vagyon vagy öröklés útján, vagy pedig olyan vállalat révén, amelyben a munkások neki azt a vagyont meghozták, amelyre ilyen segítség mellett szert tudott tenni. Nos, azért mert ő ehhez a vagyonhoz tudott jutni, — ami a legjobb esetet véve, minden körülmények között jóhiszeműséget feltételezve, mégis csak szerencsés véletlen a legtöbb esetben vagy az egész helyzetnek olyan kialakulása, hogy valaki vagyonhoz tud jutni és ennek alapján több adót fizet és természetesen nem is progresszív alapon, ha '• mégis fizet nagy vagy legnagyobb adót, — azért mi jogokat készülünk adni neki, viszont azoknak, akik nem rendelkeznek ilyen vagyon felett — elég baj az illetőknek, pláne azért, mert a nagyobb tömeg az és csak elenyésző része az országnak az, amely ilyen helyzetben van — nem adunk jogokat. Miért indokolt ezeknél a többszörös jog? Azt mondják az urak, hogy azért, mert ezek függetlenek, mert ezek megbízhatóak stb. Ehhez hasonló érveket hoznak fel a kormány táján. És mit látunk a gyakorlatban 1 Tényleg így van ez ? Tényleg azok, akik a legtöbb adót fizetik, azok a legmegbízhatóbbak vagy legf üggetlenebbek ? Nem minden esetben. Vannak ilyenek, de lagalább is ugyanolyan arányban vannak a nép többi kategóriáiban is. Nem felel meg a valóságnak az, hogy ezek a legfüggetlenebbek és legmegbízhatóbbak. Éppen azért, mert ez nem így van a mi elgondolásunk szerint, azt látjuk, hogy a legtöbb adót fizetők, a legnagyobb vagyonnal rendelkezők inkább a kormány táborában vannak ; inkább azok között találjuk ezeket, akik függő viszonyban vannak. Űgy mondom, mint ahogy van, hogy találhatunk e kategóriák között olyanokat, akik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 231 függetlenek. Természetes, hogy én most nem akarok kirohanást intézni azok ellen, akik törvény alapján ilyen kategóriába esnek, csak az ellen a rendszer ellen kívánok kifogásaimmal élni, amely rendszer a mai idők közepette nem haladást jelent, hanem ellenkezőleg maradi intézmény. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez ellen kell felszólalniuk mindazoknak, akik ezt megállapítják. Nem mondom, ha igen t. belügyminiszter űr ezzel a javaslattal a háború előtt jött volna, — az egész javaslattal — akkor kalapot kellett volna emelnünk és azt kellett volna mondanunk, hogy igenis ez a haladás jegyében történik. De a világháború után, amikor a német birodalomban egy nyergeslegény lehetett a köztársaság elnöke, egy szegény ember, akkor itt mi olyan szakaszokat kívánunk egy törvényjavaslatba beékelni, hogy a legtöbb adót fizetőknek, tehát a gazdagoknak akarunk kiváltságokat adni, többszörös, plurális jogokat biztosítani azon néprétegekkel szemben, amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy ők fizetnék a legtöbb adót. Legyen olyan szíves a belügyminiszter úr és bármelyik szegény embert kérdezze meg, hogy vájjon nem szívesen fizetné-e meg a legmagasabb adót. Természetesen fizetné, mert akkor a napi gondoktól menekülhetne ; biztosítva volna a megélhetése. Nem lehet érdem tehát, ha ez így van ; örüljön az illető annak, hogy ilyen boldog ember ezekben a nyomorult időkben, de hogy ez kitüntetésre, több jbgok elnyerésére szolgálhasson igen t. belügyminiszter úr, erre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ez a haladás felé vezet. Ezt nem lehet annak minősíteni, hogy mi fokozatosan haladunk, meg akarjuk mutatni azt, hogy ami itt történik, az demokrácia, az a haladás jegyében történik és hogy egészében és nagyjában a népnek hozunk közszabadságokat. (Esztergályos János : Vitéz Kovács János nem kerül be, de a papírbakancsszállító, hadseregszállító bekerül a törvényhatósági bizottságba ! Ezt nevezik demokráciának!) A tárgyalás alatt lévő szakasz arról szól, hogyan lehet szorítani, korlátozni a jogot, hogyan lehet óvatosan, a látszat kedvéért jogot nyújtani a népnek a nélkül, — az urak úgy hiszik, hogy a nélkül — hogy itt valami baj történnék. A törvény nincs kipróbálva, itt a belföldön még nincsenek tapasztalatok e tekintetben a vármegye és a város területén, — mert az ország területén már látjuk a tapasztalatokat — és én nem tudom, hogy vájjon ez az országgyűlés nem szolgálhat-e például arra nézve, hogy viszont ez az annyira gúzsbakötött választójog, amely ott, ahol jól esik a kormánynak, lajstromos, ott, ahol jól esik a kormánynak, egyéni, a legkülönbözőbb az országban is... Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy rendelkezésére álló ideje lejárt. Rothenstein Mór : Rögtön befejezem. Ez a példa nem igen hozhatja a miniszter urat abba a helyzetbe, hogy hivatkozhatnék arra, hogy azok a rossz tapasztalatok késztetik őt a törvény óvatosabb előkészítésére, mert a másik bizony sok kárt hozott az országra. A további szakaszoknál még alkalmam lesz erről a lajstromos választásról szólnom, egyelőre csak annyit mondok, hogy Farkas István és társainak a törlést célzó indítványát elfogadom. Elnök : Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző : Neubauer Ferenc! Elnök : A képviselő úr nincs itt. Töröltetik. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Kun Béla ! Kun Béla: T. Ház! Olyan fegyelmezett agyú férfiútól, mint a belügyminiszter úr, ha csakugyan elszólás volt a múltkor az, hogy a virilisek mint 33