Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

232 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. érdekképviselet jönnek be a törvényhatóságba és a virilisták a saját érdeküket fogják ott képvi­selni, (Scitovszky Béla belügyminiszter : Saját érdeküket is!) ba a t. belügyminiszter úr ezzel ellentétben lényegileg azon az állásponton van, hogy a virilizmus csak korrektívumnak kell más világnézeten lévőkkel szemben, arra, hogy a pol­gárság túlsúlya a törvényhatósági bizottságban biztosíttassék, — mert erről van szó — akkor já­ruljon hozzá a t. miniszter úr a szakasszal ellen­tétben Petrovácz Gyula t. képviselőtársam indít­ványához, hogy a virilisek névjegyzékébe felvet­tek közül a virilis bizottsági tagokat az összes törvényhatósági választók válasszák. így Hód­mezővásárhelyen ne 360 virilis egyén válasszon 60-at, hanem 18.000 választó és Szegeden ne 420 virilis választó válasszon 78 városatyát, hanem 30 000 választó. Ezen a módon a virilizmust össze lehetne valamikép egyeztetni — mint előző rövid felszólalásomban is kerestem már az < sszeegyez­tetési módozatokat — a demokráciával, úgy — ahogy. És miért félnek a túloldalon a néptől, kérdez­hetem én is Apponyi Albert t. képviselőtársam­nak egy régebbi kijelentését citálva ? Tegnap egy ellenzéki képviselőtársam ugyanezt a kérdést vetette fel és a túloldalon, mint a méhkasban a méhek, elkezdtek dongani, zsongani, sőt tilta­kozva zúgtak. Ha nem félnek a néptől, akkor fogadják el Petrovácz képviselőtársam indítvá­nyát, hiszen az összes törvényhatósági válasz­tók közül még a szocialista szavazók is kény­telenek a virilista névjegyzékbe felvettekre sza­vazni, ha virilis városatyát ktll választani. A virilis névjegyzékbe felvettek között pedig egyetlen egy szocialista nincsen, nem lehet tehát félni attól, hogy a virilizmus révén szélsőséges elemek kerülnek be a törvényhatósági bizottságba, hanem igenis, bizonyos az, hogy ha az egész nép, illetőleg az összes törvényhatósági választók fog­ják gyakorolni a választójogot a virilisek név­jegyzékével szemben, akkor azokat fogják meg­választani, akik nemcsak vagyonos emberek, hanem a vagyon mellett közbizalomnak örvende­nek, lelki kontaktust tartanak fenn a néppel, akik azt tartják, hogy a nagyobb vagyon nagyobb kötelezettséggel is jár, nagyobb honpolgári teen­dőknek a teljesítésére indít és kötelez. ^ Hiszen Nagyatádi Szabó István miért alakí­totta a kisgazdapártot, sőt előzőleg a kisgazda szervezkedés társadalmi alakulata, a Kisbirtokos Szövetség érdekében miért küzdöttem vele sze­rény magam, Csizmadia András, Csontos Imre és Neubauer Ferenc képviselőtársammal ? Azért is, hogy beyigyük a magyar közéletbe, köztudattá, közérzületté tegyük azt, hogy a vagyon minden sérthetetlenség mellett is nem jogcím a hivalko­dásra, a r vagyon nem jogcím a pöffeszkedésre, nem jogcím a kiváltságokra, nem jogcím a haza­fiasság fogalmának és a közügyek intézésének kisajátítására, hanem a nagyobb vagyonnal nagyobb kötelezettségek is járnak. A t. egységes­pártnak is a neve Keresztény-, Keresztyén , Kis­gazda-, Földműves-és Polgári-Párt! (Rothenstein Mór : Csak a neve ! — Pakots József : Van ott még egy hosszú programmis!) Hogy a Programm most hol maradt, nem kérdezem. A belügyminisz­ter úr hívei jobban tudnának erről számot adni, hogy hova tették. Mindenesetre, ha a névből levonjuk a konzekvenciát lelki, tartalmi tekin­tetben is, akkor azt kell^ mondanom, hogy az egy­ségespártnak a keresztény és keresztyén erkölcs alapján kellene állnia, a keresztény erkölcs pedig a bibliai egyszerűségen, a bibliai testvériségen, a népjogok tiszteletén és nem a plutokrácia, nem az aranyborjú imádatán és hamis bálványoknak való áldozáson épül fel. A kisgazdapárt voltaképpen a kisemberek pártja lenne, Nagyatádi Szabó István annak te­remtette egykoron, a kispolgárok pártjának. Ha tehát így van, akkor miért nem engedi a t. bel­ügyminiszter úr, hogy ezek a kisemberek, ezek a kispolgárok, akiknek egész létét köszöni a kor­mány, — at. belügyminiszter úr is azért ül je­lenleg abban a bársonyszékben, amelyben ül, mert a kisgazdapárthoz tartozónak, tehát Nagyatádi Szabó István régi programmât is vallónak tartja magát — miért nem engedi, hogy csakugyan az egész nép, a kisemberek nagy tömege szavaz­hasson a törvényhatósági bizottságokban, akár vármegyékben, akár pedig városokban a virilis­ták csoportjából azokra, mint városatyákra, akiket legméltóbbnak tart arra, hogy ezt a tisztséget csakugyan betölthessék. Hiszen Tisza István gróf volt miniszterelnök úr. akivel szemben ebben a képviselőházban nagyon éles politikai harcokat vívtunk meg, egyenes ember volt. Ö a népjogokat bizonyos vonatkozásban akarta, bizonyos vonat­kozásban nem akarta. De megmondotta nyíltan, meddig megy el, kétlaki politikát sohasem űzött. Ö nem mondta, hogy demokrata vagyok, amikor nem volt demokrata, ő nem tette azt, hogyha voltak is választási visszaélések — mert a szuronynak akkor is volt bizonyos köze a válasz­tásokhoz -, hogy már papiroson, ajánlási ívekkel intézze el a képviselőjelölteket, amint a mostani rendszer elintézi a főispánok és főszolgabírák által, hogy az ellenzéki képviselőjelöltek szavazói még az urnákhoz sem jutnak el, mert már papí­roson, az ajánlási íveken kisemmizte, elintézte őket, és elküldte őket a hatalom a Nirvánába, Pia Tisza István erélyesen is, de mindig egye­nesen cselekedett. Cselekedjenek így a t. belügy­miniszter úrék is. Mondják meg, hogy nem akar­ják a demokratizmust és csináljanak nyilt abszolu­tizmust, nyilt diktatúrát, de mondani azt, hogy én a demokratizmus jegyében csináltam meg ezt a törvényjavaslatot és akkor megtaposni magát a demokratizmust, ez nem egyenes eljárás, ez politika értelemben véve kétlaki eljárás. Mi fog ugyanis bekövetkezni? Hiszen már hallunk, róla t. Képviselőház és t. belügyminiszter úr, hogy hivatalos listák lesznek a virilis bizott­sági tagok választásánál, tehát papiroson akarják elintézni — olyan papiroson, amelyen titokban előzetesen rajta van a főispán és belügyminiszter úr láttamozása — a virilisbizottsági tagok meg­választását, ahelyett, hogy az egész nagy népre, az összes törvényhatósági választókra biznák ezt. Kérdezem, hogy miért akarnak a virilistáknak kétszeres privilégiumot adni ? Már az egy privi­légium, hogy valaki benne van a virilis névjegy­zékben, de hogy önmaguk választják ki maguk közül a bizottsági tagokat, nem mindig a leg­érdemesebbeket közéleti tevékenység szempont­jából, hanem a szerint a legérdemesebbeket, amint a kormánynak is tetszik az, amint a kormánynak teljesítettek szolgálatot, miért kell ezt a második privilégiumot is megadni a virilistáknak, akik között nagyon sok függő elem van a mindenkori kormányhatalomtól ? Miért akar továbbra is a t. belügyminiszter úr egy élő tilalomfa lenni a népakarat nyilvánu­lásával szemben? És hogyha megcselekszi ezt a vármegyéknél, mert úgy gondolja, hogyha nem így cselekszik, akkor az új törvényhatósági bizottságokból esetleg bizalmatlanságot jelentő határozatok fognak érkezni a kormányhoz, akkor engedje azt a tiz szabad királyi és törvényható­sági jogú várost szabadjára ; legalább itt adja meg azt a jogot az összes választóknak, hogy maguk választhassák ki a virilis névjegyzékből azokat, akiket csakugyan városatyákká óhajta­nak tenni. Hiszen ebben nincs semmi veszedelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom