Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. ségének, ártanak annak az összehasonlításnak, amely Nyugat-Európában mégis csak azt nézi, hogy itt hogyan konszolidálódnak a dolgok, nemcsak magunk között, hanem kifelé való értékes vonatkozásban is és ha a haladásnak vagyunk hívei, akkor ne ragaszkodjunk ilyen reakciós ízű és szellemű kitételhez, mint amilyenek ebben a szakaszban megnyilvánulnak. Én annak sem vagyok híve, hogy valakinek adóját duplán számítsák. En itt is az egyenlőség híve vagyok. Hogyan jön valaki ahhoz, ho°r azért mert ügyvédi diplomát szerzett magának, az ő adótétele ennek alapján többet jelentsen? Ez semmi egyéb,^ mint amit a plurális választójognál annakidején legkiválóbb erőink, jogászi tekintélyeink kifejtettek: nem lehet az egyéni emberi értéket megszorozni jog szempontjából. A jog szempontjából és a közjogi jogosítványok szempontjából minél inkább azonos és egyenlő mértékben kell tekintetbevenni azt, aki adót fizet. Nem lehet ezeket a számításokat megtartani, mert ha ilyen bifurkációk vannak, ha az egyiknek kétszeresen számít az adója, akkor — bocsánatot kérek jelenlevő gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamtól — én azt mondhatnám, hogy például egy olyan nagy egyéniségnek adóját, mint Apponyi Albert, százszorosan kell számítani, mert egyéni értéke százszor akkora, mint akármelyikünké. Ezek veszedelmes irányzatok és kísérletek arra, hogv az adózók közt megkülönböztetéseket tegyünk a pénz szempontjából, az adótétel szempontjából. Hiszen ha már itt tartunk, kritika tárgyává lehetne tenni azt is, hogy melyik adó az, amelyet munka és verejték utján teremtett jövedelemből fizet valaki, és melyik adó az, amelyet kényelmesen, öröklés alapján, örökölt vagyonok alapján fizet. Ha valakinek diplomája is van és abban a szerencsés helyzetben is^ van, hogy őseitől örökölt vagyona is van, hány címen érdemli meg e szerint a felfogás szerint ezt a többszörözést, amelyet méltóztattak itt a törvényjavaslatban ajánlani? En azt gondolom, hogy mindezeket a komplikációkat és deklasszifikáló erőket ki lehetne küszöbölni evvel az egy tollvonással: ne legyen virilizmus és akkor nincs szükség ezekre a fejtegetésekre, ha pedig már ezt a szükségtelen rosszat kénytelenek vagyunk elszenvedni, legalább méltóztassék helyreállítani ebben a nőkre vonatkozólag azt a korrektívumot, amely az ősi magyar jogban megvan. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Az előadó úr kíván szólni ! Csák Károly előadó: T. Házi Gróf Szapáry Lajos igen t. képviselőtársam indítványt adott be a 9. § 2. bekezdése utolsó sorának módosítása tárgyában. r

Az eredeti szöveg szerint törvényhatósági választójoga van annak, aki harmincadik életévét betöltötte. A módosítás ezt tartalmazná: «aki a választás évében harmincadik életévét betölti». A magam részéről teljes mértékben honorálni kívánnám a javaslatot és kérem elfogadását is, tekintettel azonban arra, hogy gróf Szapáry Lajos nem indítványozza azt, hogy az előző szövegrész, amelyet ennek folytán ki kellene hagyni, kihagyassék, tisztán csak formai kiegészítés céljából bátor vagyok beadni ezt a javaslatot. A 9. § 4. bekezdése akként rendelkezik, hogy a legtöbb adót fizetőkről készített kimutatásokban a törvényhatóság területén kivetett földadót, házadót^ az ezek után kivetett községi pótadót s az általános keresetiadót kell számításba venni. Tekintettel arra, hogy a keresetiKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XIX. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 223 adóra vonatkozólag a pénzügyminiszteri össze; állítás különbséget tesz az általános keresetiadó és az alkalmazottak keresetiadója közt, ezért, hogy ez a szakasz félreértésekre alkalmat ne adjon, bátor vagyok indítványozni, méltóztassék ebbe a szakaszba beiktatni ezt: «beleértve az alkalmazottak keresetiadóját is». Ez tisztára csak deklaratív szabály, de félreértéseknek veheti ez elejét. (Propper Sándor: Keresetiadó alapján egy sem lesz virilista, megnyugtatom.) A 9. § 5. bekezdésének b. pontja aképen rendelkezik, hogy kétszeresen kell számítani azoknak adóját, akiknek valamely főiskolán szerzett és a magyar államban érvényes oklevelük vagy államvizsgálati bizonyítványuk van. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt még a következőkkel kiegészíteni: (olvassa): «Akinek valamely főiskolán vagy azzal tanértékre nézve egyenlő iskolán szerzett és a magyar államban érvényes oklevele vagy államvizsgálati bizonyítványa van, vagy aki a főiskolával tanértékre egyenlő értékű katonai iskolát végzett.» Erre vonatkozólag van ugyan kultuszminiszteri rendelet, amely megállapítja ezeknek egyenlő értékét. Az ebben foglalt jogszabályok azonban elavultak, méltóztassanak tehát indítványom elfogadásával ezt a deklarációt ebbe a szakaszba is felvenni. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Neubauer Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Patay Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Frey Vilmos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Ház! A virilizmus intézménye elleni érvek felsorolását mellőzöm, miután a t. belügyminiszter urat úgysem tudnám ósdi felfogása helytelenségéről meggyőzni. Káhelyezkedem tehát arra az alapra, hogy a virilizmus csakugyan jogcímet fog képezni a törvényhatósági bizottságba való bejutásnál és rá akarok mutatni arra, hogy miképpen lehetne a virilizmuist úgy ahogy mégis a demokratizmusnak, a népakaratnak szolgálatába beállítani. A t. belügyminiszter urat egészen más vezeti, mint ami az én elgondolásom, ö a virilizmust a kormány hatalmi érdekének szolgálatába akarja beállítani és azt akarja, hogy a törvényhatósági virilisták a kormány tartalékolt segédcsapatát képezzék a jövőben is, amint erről eddig is sok kirivó esetben kénytelenek voltunk meggyőződni. Ha nem így lenne, akkor a t. belügyminiszter úr belemenne abba, hogy vármegyékben legalább négyszer annyi és törvényhatósági jogú városokban tízszer annyi legyen a virilis választók közé felvettek száma, mint amennyi városatyát a virilisták közül választani fognak. Tudom, hogy ez indítványt, amely a törvényhatósági városokban a virilis névjegyzékre vonatkozik, Szabó Iván t. képviselőtársam visszavonta. Ügy gondolom azonban, hogy ez azért történt, mert a t. belügyminiszter úr akarja magáévá tenni az indítványt és maga akar előállani ezzel az indítvánnyal, belátván azon álláspontjának helytelenségét, amely az alaptörvényjavaslatban kifejezésre jutott. A kormánynak eddig az volt az álláspontja, — a belügyminiszter úr is ezt képviseli — hogy a virilis névjegyzék szűk legyen, mert szűk névjegyzékben, amelyet különböző kategóriák szerint elhatárolnak, könnyebben tudja a kor32