Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-279
224 Az országgyűlés képviselőházának J mány a maga hatalmi érdekeit érvényesülésre juttatni. Amint tegnap Jánossy Gábor i képviselőtársam mondotta, könnyebben lehet így adott esetekben a főispánok szempillantása szerint szavazni. Mi pedig ezzel szemben azt akarjuk, hogyha csakugyan igaz az, amit a belügyminiszter úr hangsúlyozni szokott, hogy a virilis kérdés elintézésénél nála nincs politika, hogy a virilis névsor összeállítása csakugyan statisztikai művelet, akkor engedje azt, járuljon hozzá a t. belügyminiszter úr ahhoz, hogy a virilis névjegyzékbe belevegyük vármegyékben legalább négyszer annyiját, törvényhatósági jogú városokban pedig tízszer annyiját a viszonylag legtöbb adótfizetőknek, mint amennyi városatya közülök ki fog kerülni Hiszen ez lenne a demokratizmus és ha mind lejjebb és lejjebb mennénk a viszonylag legtöbb adótfizetők sorában azokhoz, akik a kisgazdatársadalmat képviselik; azt a kisgazdatársadalmat, amelyre az egységespárt unos-untalan mindig hivatkozik, amely létét voltaképpen Nagyatádi Szabó István programmja állítólagos megtartásának köszöni. De akkor miért nem cselekszik a belügyminiszter úr úgy, ahogyan a természetes következmények szerint cselekednie kellene? Miért jön ellentétbe a t. belügyminiszter úr saját miniszterelnökével és miért jön ellentétbe a miniszterelnök úr saját magával a virilizmusról tett kijelentéseivel? Azt mondotta ugyanis a t. miniszterelnök úr a minap a Képviselőházban, hogy ki képviseli a vármegye régi szellemének folytonosságát, ha nem a virilisták, akik évszázadokon át fenntartották ebben a nemzeti szellemet, a nemzeti tradíciókat. Ha ezt az elemet, amelyre biztosan lehet számítani — mondja a miniszterelnök úr — a magyar jövendő kialakításánál mellőznénk, sötétbeugrást követnénk el. En, t. Képviselőház, teljes elismeréssel vagyok a magyar középosztálynak a múltban teljesített missziója iránt, de tagadásba veszem azt, hogy ők azért lettek volna a nemzeti szellem szempontjából olyan erőtényezők, kiknek érdemét ma is el kell ismerni, mert virilisták voltak. Nem azért, hanem azért, mert a hazának szent szerelmét szívükben hordozták. De kérdezem ezek után, hol vannak a jelenlegi virilisek között azok, akik régen a középosztályt mint virilisek képviselték a vármegyében? Hiszen megfogyatkozott soraik száma. Hiszen a virilisek a vármegyékben most egészen más elemekből is rekrutálódnak. Es ha tovább megyek, azt mondja a miniszterelnök úr, hogy az új elemekkel szemben kell a virilizmus, mert ha a sötétbeugrást nem követjük el és a virilizmust tovább is fenntartjuk, akkor ezek az új elemek majd asszimilálódni fognak a nemzeti szellemhez. Hát kik lennének azok az új elemek, kérdezem, a törvényhatósági bizottságban, akik a virilis névsornak tágabb körzetre való kiterjesztése folytán bejönnének? Mint előbb is említem, a kisgazdák, 50—100 holdas kisgazdák, vagy kisiparosok, akiknek van házuk, van egy kis földjük, akik azonban már, ha a javaslat szerint például hatszázból vagy nyolcszázból állana a virilisek névsora, amelyből városatyákat vagy megyei bizottsági tagokat választani kellene, mégis benn lennének a virilisek névsorában. Mint virilisek, ezek tényleg új elemet alkotnak, de nem új elemek a nemzeti jogok védelmében, a nemzeti érzéshez való ragaszkodásban, a nemzeti szellem ápolása tekintetében, mert ez eddig is egész egyéniségükhöz, szívükhöz, lelkükhöz oda volt nőve. Hiszen maga a miniszter9. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. elnök úr azt mondotta a Jász-Nagvkun-Szolnok megyei küldöttségnek adott válaszában, amikor a minap kérték a tiszavidéki búza jóhírnevének megőrzését és a Tiszavidéknek zárt termelő területté való alakítását, hogy akik a mezőgazdaságból élnek, azok alkotják a nemzet gerincét. Előző kijelentésében azt mondta az igen t. miniszterelnök úr, hogy a középosztály a nemzetfentartó elem, azután azt mondotta, hogy a gazdálkodó elem — amelyben tagadhatatlanul nagyobb számban vannak kisgazdák — ez a nemzet gerince. Ami a nemzet gerince, az a nemzetfenntartó elem. A t. miniszterelnök úr maga is elismerte tehát, amire unosúntalan mindig hivatkozni szokott az egységespárt, (Propper Sándor: Kortesfogás volt!) hogy a kisgazdatársadalmat tartja a nemzet gerincének. Hát akkor miért akadályozzák meg a t. belügyminiszter úrék azt, hogy a virilis névsornak tágabb mezőkre való kiterjesztésével éppen a kisgazdaelem vonuljon be a virilisek közé, amely mindig a konzervativizmust képviseli, ha a nemzeti hagyományokhoz ragaszkodni kell, de egyúttal a haladó idők szellemét sem zárja el magától, s amellyel szemben csak egyet hozhat fel, mint ellenvetést a t. belügyminiszter úr, hogy nemcsak a nemzet gerincét képezi, hanem egyúttal gerince v s tud lenni a hatalommal szemben és zömét alkotja annak a polgári ellenzéknek, amelynek csakugyan ki kell alakulnia úgy a megyében, mint a városi törvényhatósági életben, ha azt akarjuk, hogy egészséges közszellem áradjon ki a törvényhatóságok terméből az egész országra és az egész nemzeti társadalomra. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr a miniszterelnök úr azon felfogásával szemben, hogy a virilizmus arra kell, mint eszköz, hogy a nemzeti szellemet fenntartsa, egy elszólás folytán, Vagy pedig, nem tudom, majd felelni fog rá — meggyőződése folytán olyan kijelentést tett, amelyet a magam részéről nem írhatok alá és amelyen végtelenül csodálkoznom kell. A miniszter úr ugyanis azt mondta a Képviselőházban április 17-én és azután április 22-én a virilistákra nézve, hogy ennek az érdekképviseletnek, — mert érdekképviseleti alapon állnak azok, akik a legnagyobb áldozattal kénytelenek vagyoni helyzetüknél fogva a törvényhatóság fenntartásához hozzájárulni — helyük van a törvényhatósági teremben. Azt mondotta azután, hogy a virilisták maguk közül válaszszák ki azokat, akiket maguk érdekének képviseletére a legmegfelelőbbeknek tartanak. A miniszterelnök úr a virilizmust, mint eszközt, a polgári társadalommal ellentétben állókkal szemben kivívandó túlsúly érdekében, nemzeti szempontból akarja belevinni a törvényhatóság termébe. A tisztelt belügyminiszter úr pedig megállapítja azt, hogy a virilisták, tehát a vagyonosak menjenek be a saját érdekeik képviseletére, tehát a belügyminiszter úr szerint öncél a virilizmus. Kimondotta a miniszter úr, hogy a saját érdekük képviseletére válasszák ki azokat, akiket leginkább arravalóknak tartanak, hogy a saját érdekeiket ott képviseljék, ha pedig nem szólta el magát a t. belügyminiszter úr, akkor milyen sivár kép az^ hogy a Nagyatádi Szabó István programmja alapján itt ülő cgységespártnak, kisgazda-, földmíves- és polgáripártnak belügyminisztere a virilizmust, tehát a vagyonnak érvényesülését, mint öncélúságot glorifikálja a magyar parlamentben. T. Ház! Ezek után én csakugyan nem mondhatok mást, mint azt, hogy a t. miniszterelnök
