Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-279
• 216 Az országgyűlés képviselőházának lenlegi házszabályok alapján az előadó úr vagy a miniszter úr olyan értelmű indítványt tesz, mint amilyen Hegymegi Kiss Pál előadásában bennfoglaltatik. (Hegymegi Kiss Pál: És ami a miniszter úr eredeti javaslata is volt!) Szóval a technikai kérdés elintézhető és egy technikai kérdés ürügyén nem szabad a kérdés lényege elöl elzárkózni, mert itt nagy kérdésről van szó. A közéleti tisztesség és tisztaság megóvásáról van szó, ami egykép érdeke a kormányzatnak és az ellenzéknek. Itt nem lehet köztünk pártkülönbség. (Jánossy Gábor: Nincs is! — Hegymegi Kiss Pál: Egységespárti bizottsági tagok is megmondják!) Akik a jövő törvényhatóságait tiszta, feladatuknak megtermett testületeknek akarják, azoknak előre kell gondoskodniuk arról, hogy a közéleti tisztesség ott minden oldalon megőriztessék, hogy oda ne üzérkedők, ne spekulánsok kerüljenek be, akik a közéletet fel akarják használni anyagi előnyszerzésre. Tudják meg azok, hogy oda nem lehet belépni azért, hogy valaki ellenszolgáltatásért közéleti tisztességét feláldozza. (Jánossy Gábor: Mind aláírjuk!) Mert ez a dolog lényege. Utóvégre emberek vagyunk, kérnek bennünket mindenféle szívességekre, baráti dolgokra. Megteszi az ember, de ott van az elválasztó pont: anyagi előnyért, pénzért nem szabad eljárni. (Egy hang a jobboldalon: Ez a tilalomfa!) Itt dől el a kérdés lényege. Az életben élünk és sokszor nem tudjuk kivonni magunkat a kérések, a protekció elől. Hiszen emberek vagyunk. Nincs is baj, ha én egy névjegyet adok valakinek egy üzemvezetőhöz azért, hogy segélyt kapjon; ezért nem lehet nekem szemrehányást tenni. De ha anyagi előnyért járok el, ha visszaélés módjára járok el valahol, akkor ki kell engem kergetni a közéletből, mert a közéletben nincs helye annak, aki a maga állását anyagi előnyök szerzésére használja fel. Nagyon fontos tehát, hogy amikor az ország törvényhatóságai is átalakulás előtt állanak, mindazok, akik szennyes gondolatokkal akarnak oda bemenni, már előre kapjanak figyelmeztetést és intést, hogy ott nincs helyük, maradjanak kívül, engedjék át a helyet azoknak, akik a közérdekért dolgoznak, akik polgártársaik kiküldötteiként akarnak oda jönni és azoknak nevében és megbízásából akarnak eljárni, akik nem tévesztik össze a közügyet a maguk személyével, a maguk magánérdekeivel, aminek sajnos, nagyon gyakran látjuk példáit. Ez az ügy nagyon fontos, nagyon súlyos. Nagyon jól ismerem a miniszter úr felfogását, gyakorlatát ebben a kérdésben, tudom, hogy a miniszter úr egy nézeten van velünk a közéleti tisztesség kérdésében. A fővárosi törvény kodifikálta ezt a kérdést, úgy látszik, nem egészen kimerítően, de mindenesetre helyes gondolatokból indul ki és így semmi ok sincs arra, hogy a kizáró okoknak azt a komplexusát ebbe a törvényjavaslatba is fel ne vegyük, legalábbis úgy, ahogy ott van, vagy ha kell, még tágabban, még megrakva olyan újabb tapasztalatok és gondolatok eredményeivel, amelyek ennek a kérdésnek kiszélesítését jelentik. De semmiesetre sincs ok arra, hogy ezt a kérdést nyitvahagyjuk, tisztázatlanul hagyjuk és hogy, amikor az egész ország törvényhatóságai átalakulnak, amikor új élet kezdődik, akkor ne kezdődjék ez ilyen nevelőhatással, amely azután alkalmas arra, hogy az egész kérdést így alakítsuk. Még egyszer igen kérem a miniszter urat, hogy a felhozott súlyos indokokra való tekintettel adja meg annak módját és lehetőségét, hogy ezt a kérdést úgy lehessen elintézni, mint ?9. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. ahogy eredetileg szándékozták. Hiszen hallottam az előadó urat, aki a maga közéleti tapasztalatait és tisztességét hozta ide, hallottam Östör igen t. barátomat, aki szintén ebből a szempontból fogta fel a kérdést, hallottam Hegymegi Kiss Pál képviselőtársamat, Buday Dezső és Petrovácz képviselőtársaimat, akik mind más-más világnézetű táborok képviseletében ülnek itt s mégis valamennyien egyek voltunk abban, hogy a közéleti tisztesség kérdésében a magyar törvényhozásnak példát kell adnia az egész országnak, (Helyeslés.) példát kell mutatnia, hogy itt abban a korszakban, amikor olyan sok az esendő ember, amikor a gazdasági válság sok elmét elborít, a magyar törvényhozás megmutatja, hogy a közéleti tisztesség és összeférhetlenség dolgában miképpen kell eljárni. Eze'ket ajánlom a 1 Ház figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: T. Képviselőház! Nem is szólaltam volna fel ehhez a szakaszhoz, ha Petrovácz képviselőtársunk nem említette volna azt a vádat ellenünk, hogy mi ebben a kérdésben kétszínű játékot folytatunk. Telje sen igaza van Györki képviselőtársamnak abban, hogy Petrovácz képviselő úr összezavarja a fogalmakat és nem tudja, mi az elvi álláspont, amelyet mi képviselünk, nem tudja elválasztani ezt az elvi álláspontot attól az állásponttól, amelyet ő ebben a kérdésben képvisel. Mi sem személyekkel, sem világnézeti felfogásokkal nem azonosítjuk magunkat ebben az állásfoglalásban, hanem valamivel, amivel minden embernek azonosítania kell magát: a közszabadságokkal, a polgári szabadságokkal azonosítjuk magunkat ebben a kérdésben és követelünk minden világnézet számára megfelelő megnyilatkozási lehetőséget. Nem tudom, hogy a szakasz szerkesztői hogy gondolták el a dolgot, mennyi időre akarják tulajdonképpen kizárni azokat, akik ebben a bizonyos esetben részesek voltak. A szakasz nyers szövegezése folytán az első olvasásra úgy látszik, hogy ad infinitum, a kihalásig, amíg ilyen ember «1 a világon, ez a szakasz arra az időre szól, azután automatikusan megszűnnék. Ezt én nemcsak a közszabadságok ellen való merényletnek minősítem, hanem impolitikusnak: és felette célszerűtlennek, mert végtére is a bosszúállás politikáját örökre és állandóan folytatni nem lehet: nem lehet állandósítani egy bosszúálló politikát és valakit, aki valamiben benne volt, nem lehet örökre kizárni a közjogi jogosítványokból és a közélet teréről. Hiszen 1919-ben abban a szerencsétlen esetben nemcsak munkások és forradalmárok voltak benne. Ha megnézzük» a nomenklatúráját a cselekvő részeseknek, bizony találunk ott grófokat, bárókat, gyárosokat, és bankvezéreket is, akik saját üzemeikben és birtokaikon termelő-biztosok voltak, és csakí az döntötte el különbözőképpen a sorsukat, hogy azelőtt ki milyen társadalmi állásban volt. Ha valaki azelőtt proletár volt és ha talán kevesebbet tett is, mint valaki, aki mágnás volt, annak nem néztek el semmit, hanem becsukták. A magasabb társadalmi osztályú egyéneknél azonban feltételezték, vélelmezték és elfogadták! tőlük azt a magyarázatot, hogy ők vagy kényszerűségből, vagy pedig: éppen azért kerültek bele abba a hullámverésbe, hogy belülről igyekezzenek szétfeszíteni és ellenforradalmi tevékenységet fejtsenek ki a forradalom keretein belül. Ez roppant igazságtalan, méltóztassék ezt