Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

Az országgyűlés képviselőházának 279, e tekintetben olyan rendelkezésekről van szó, amelyeket elavultaknak kellett tekintenünk már 1925-ben, de még inkább elavultaknak és a bosszúálló szellem törvénybeiktatásának kell tekinteni 1929-ben, az országgyűlési képviselői választásról szóló törvény életbelépése után 4 évvel. Méltóztassék pontosan figyelembe venni, hogy a képviselői választójogi törvénynek, melyek azok a rendelkezései, amelyeket most át kíván venni a közigazgatási reform, s ha figyelembe vesszük, akkor láthatjuk azt, hogy e rendelkezések szerint nem lehet törvényhatósági bizottsági tag sem a vármegyékben, sem a városokban az újabb módosítás alapján az, aki a jelen törvény kihirdetése után elkövetett rágalmazásért, vagy izgatásért tíz éven belül három ízben jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltetett. Amikor mi az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénynek ezt az intézkedését kritika tárgyává tettük, a részletes tárgyalás során maga a Képviselőház is belátta, hogy a választójogi törvény 10. Vának ez a rendelkezése helytelen, helytelen pedig azért, mert visszaható erőt aüiar a törvénybe bevinni és a bosszúállás szellemét kívánja érvénybe iktatni. Ezért a részletes vita során az igen t. belügyminiszter úr a 189. §-ba felvett egy olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy (olvassa): «A jelen törvény 7. és 10. §-ának alkalmazásánál a választójogból vagy a választhatóságból kizáró okként csak az olyan rágalmazás vagy izgatás miatt történt elítéltetés jöhet tekintetbe, amelyet a jelen törvény hatálybalépte uán követtek el.» A legelemibb követelmény az lenne, t. Képviselőház, hogy a választójogi törvénynek rendelkezéseit, amennyiben a miniszter úr át kívánja venni itt ebbe a paragrafusba és pedig át 'kívánja venni a 10. §.3—6. pontjaira vonatkozó utalást,, akkor méltóztassék az utalást általában a 189. §-ra is átvenni éâ méltóztassék olyan törvfényes intézkedést életbeléptetni, hogy csak ennek a törvénynek életbeléptetése után elkövetett rágalmazásért vagy izgatásért lehessen valakit a választói jog gyakorlatából kizárni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A* kihirdetés után!) mert e rendelkezés értelmében az visszaható erővel bír és még rosszabb lesz, mint amilyen rossz intézkedést tartalmaz maga a választójogi törvény. Akkor, amikor én ezt a gondolatot felvetem, — hiszen indítvány alakjában nem terjeszthetem elő — nem azért teszem ezt, mintha egyetértenék azzal a rendelkezéssel, amely a választójogi törvénynek 189. §-ában van, mert az én felfogásom szerint sem azokat, akik izgatást követtek el, sem azokat, akik rágalmazást követtek el, nem lehet kizárni a passzív választói jogból azért, mert ezek az úgynevezett bűncselekmények nem olyan bűncselekmények, amelyek miatt valakit ki kellene zárni a paszszív választói jogosultságból. Meg tudom érteni az igen t. kormány ós a t. belügyminiszter állásfoglalását, hogy azokat, akik nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen elítéltek, kizárja, bár nagyon érdekes, hogy amikor a törvény rendelkezése úgy szól, hogy csak azokat zárja ki, akiket nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt jogerősen két évet meghaladó szabadságvesztés-büntetésre ítéltek, addig azokat, akiket izgatásért vagy rágalmazásért ítéltek el, minden esetre kizárja. Itt egyáltalán nem disztingvál az igen t kormány és nem disztingvál a belügyminiszter úr, hogy mennyi időre voltak elítélve, mit jelent az az izgatás, vagy hogy az izgatás milyen tényülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 213 álladékait kellett kimeríteni, hanem egyszerűen megelégszik SL%Z8Í\, hogyha valakit izgatásért vagy rágalmazásért elítéltek, akkor már ki fogja zárni a passzív választói jogosultságból, holott a nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt elítéltek közül csak azokat zárja ki, akiket két évnél 'hosszabb szabadságvesztésre ítéltek. Ugyanígy teljesen lehetetlen rendelkezésnek tartom a törvénynek azt az intézkedését, amely a választójogi törvény .10. §-ának 6. pontjában foglaltatik s amely szerint nincs passzív választói jogosultsága annak (olvassa): «aki az úgynevezett tanácsköztársaság forradalmi kormány zótanácsának tagja (népbiztos) vagy helyettese; forradalmi törvényszék elnöke, tagja vagy vádbiztosa, vagy politikai megbízott volt». Ezekre vonatkozólag az a törvényes intézkedés áll fenn, hogy amennyiben tényleg ilyen bűncselekményt követtek volna el, ezekre vonatkozólag maga a büntetőtörvénykönyv intézkedett és a büntetőtörvénykönyvnek intézkedése alapján a büntetőbíróság kimondta a megfelelő szabadságvesztés-büntetést és amenynyiben olyan bűncselekményt követtek volna el, amelyek folyományaképpen ki kell mondani a politikai jogok elvesztését, akkor ezt a büntetőbíróság kimondja, ha pedig ezt kimondta, akkor annak tartama alatt természetszerűleg nem illethet meg valakit a passzív választói jogosultság. Abban az esetben azonban, ha letelt az az idő, amelyre a büntetőbíróság a hivatalvesztést kimondó, vagy a politikai jogokat felfüggesztő rendelkezés szól, józan ésszel megítélni egyáltalán nem lehet, hogy miért ne lehessen az továbbra is a törvényhatósági bizottság tagja. Figyelemmel kísértem azokat a rendelkezéseket, amelyeket az ezekben az ügyekben eljáró gyorsított tanácsok hoztak és igazán mindenki láthatja.^ hogy bőségesen mérték ki a szabadságvesztés büntetéseket és alkalmazták azokat a rendelkezéseket, amelyeknek következményeképpen egyeseket megfosztottak politikai jogaiktól és a hivatal viselés lehetőségétől. Ezen túlmenőleg azonban már tisztán a bosszúállás szelleme az,, amelyet a t. belügyminiszter úr most törvénybe akar iktatni, mert erre vonatkozólag még azt a minimális rendelkezést sem tartalmazza a törvényjavaslat, hogy megmondaná, hogy azok, akik ilyen és ilyen bűncselekményt elkövettek vagy ezért és ezért a bűncselekményért el voltak ítélve, mennyi ideig nem lehetnek törvényhatósági bizottsági tagok. A büntető törvénykönyv rendelkezése értelmében ez meg volt szabva, de azon rendelkezés szerint, amelyet a választójogi törvény tartalmaz, vagy amelyet át kivan venni ez a törvényjavaslat a törvényhatósági bizottsági tagokra nézve, ad infinitum, élete fogytáig sem lehet valaki törvényhatósági bizottsági tag. Nem más ez, mint a bosszúálló szellemnek törvénybe iktatása. Akkor, amikor^ elhangzott itt a proletárdiktatúra kikiáltásának tizedik évf omlóján Váry Albert t. képviselőtársunk részéről az a nagy összefogásra való felhívás, és törekvés, mondom, akkor alkalmaz és iktat törvénybe ez a törvényjavaslat olyan rendelkezést, amely továbbra is csak a bosszúálló szellem jegyében készült és továbbra is csak abban a szellemben akar paragrafust törvénybe iktatni, hogy nincs megbocsátás azoknak, akik esetleg bizonyos bűncselekményeket elkövettek, holott vannak sokan olyanok, akik teljesen jóhiszeműen kerültek abba a helyzetbe, amelybe kerültek a proletárdiktatúra alkalmával. Amikor tehát ilyen rendelkezést tartalmaz