Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-279
212 Az országgyűlés képviselőházának . székesfővárosi mindenkori törvényben foglalt rendelkezések az irányadók. Ezért üdvözöltük mi ezeket a rendelkezéseket. Az, amit östör József képviselőtársam előterjesztett, csak mellékzöngéje ennek a javaslatnak. Miért volt szükség énpen ezekre a kizáró okokra? Azért, hogy megszüntethessük a törvényhatósági városokban, ahol üzemek, vállalkozások vanna^k, a klikkszerűség lehetőségét. Hiszen a magyar parlamentnek diadala volt az, ami az 1924 : XXVI. tcikkben kizáró okokul fel van sorolva. Csak elmondom, hogy lehetetlen ezeket mellőzni. Azok a bizottsági tagtársaim, akik jelen vannak, kell, hogy megállapítsák, hogy soha, egy pillanatig sem volt szándékunkban ezt elejteni és ebben a tekintetben a belügyminiszter úrral szemben csak a legteljesebb elismerést és dicséretet hangoztattunk. Nem lehet tehát bizottsági tag, aki a székesfővárosnak — tehát törvényhatósági városnak — szállítój H* ci székesfőváros és mások közötti ügyletek közvetítője, vagy bizományosa, a főváros javainak, jövedékeinek, vagy hasznothajtó jogainak bérlője, va^y haszonbérlője, ha az évi bérösszeg 100 aranykorona értéket meghalad, aki a székesfővárossal szerződéses viszonyban áll, amelyben a székesfőváros a szállító, vagy bérbevevő, aki a várossal a 2. pontban felsorolt viszonyban álló cég tulajdonosa, alkalmazottja, részvénytársaság, szövetkezet, vagy egyéb társaság igazgatósági, vagy felügvelőbizottsági tagja, jogtanácsosa, aki a székesfővárostól, illetőleg a székesfőváros üzemeitől bármilyen címen javadalmazást élvez. így tehát az egész üzletigazgatói brans egyszerűen ki van zárva, kivéve természetesen a nyugdíjat élvező tisztviselőket és azokat a kivételeket, amelyek itt a villanyszerződésre, lakásbérletre vonatkoznak. Ki van zárva tehát a bérlőhad és az üzemigazgatói had. Hogy ez itt kimaradt, csak tévedés kell, hogy legyen. Nem az a hiba tehát, hogy a vármegyében a kizáró okok így vannak megállapítva, hanem az a hiba, hogy... (Strausz István: Egyformán!) Dehogy egyformán, hiszen nincsenek a vármegyének üzemei és ilyen vállalkozásai. Szükséges azonban, hogy a városoknál beleillesztessék a javaslatba az, ami az eredeti szövegben volt, hogy a kizáró okokra nézve pedig a mindenkori székesfővárosi törvény az irányadó. Vallom és állítom, hogy ezt fogadta el a bizottság, kérem tehát a belügyminiszter urat és az előadó urat, méltóztassék ezt így rektifikálni. Az összeférhetlenség kérdésben egyöntetűen lett a helyzet megállapítva a városokban és a vármegyékben. Ezt a módosítást fogadjuk el a bizottságban, amelynek vitájába én most nem avatkozom bele és nincs kifogásom az ellen, ha jury dönt ebben a kérdésben, de reám nézve rendkívül fontos, hogy azok a kizáró okok, amelyek a törvényhatósági várost egyedül biztosítják a panamák és a klikkszerűség fertőjétől, amelyek a belügyminiszter úr eredeti javaslatában bent voltak s amelyeket a bizottság elfogadott, bekerüljenek ide. Meg kell tehát állapítanom, hogy ez a szöveg^ ilyen módon nem felel meg a bizottság elhatározásának és kérem, méltóztassék ennek utánanézni, és méltóztassék idevonatkozólag helyes szöveget beállítani, tehát azt a szöveget, amely az eredeti javaslatban benne van, amely azt mondja, hogy a törvényhatósági jogú városokban a kizáró okokra nézve — tehát kimarad az összeférhetlenség — a Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagjaira vo*9. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. natkozó, törvényben megállapított rendelkezések az irányadók. Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Fáy István! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Engem sem elégít ki a törvényjavaslatnak az a szövege, amely előttünk fekszik, de nem elégít ki engem az a szöveg sem, amelyet Östör t. képviselőtársam, mint módosító indítványt beterjesztett, azért, mert nekem is az a felfogásom, hogy bármennyire is igyekszünk az összeférhetlenség kérdését szabályozni és bármennyire is felállítanak annak az összeférhetlenségi kérdésnek elbírálására egy zsűrit, ezt a kérdést nem tudjuk ily módon kielégítőképpen biztosítani. Az egyetlen biztos mód, amellyel ezt a kérdést szabályozni lehet, az, ha visszaállítjuk a sajtó teljes szabadságát, ha a közéletben szereplő egyes férfiaknak, akik közé a törvényhatósági bizottsági tagokat is számítjuk, minden ténykedést a sajtó szabad kritikája és megnyilatkozása alá állítjuk. Ha azok az emberek, akik közfunkciót teljesítenek, érzik azt, hogy ténykedéseik fölött ott áll az a nagy őrség, amelyet a sajtó képvisel; ha az emberek érzik azt, hogy a sajtó minden ténykedésüket bírálat tárgyává teheti a nélkül, hogy ez azzal a konzekvenciával járna, amilyen konzekvenciával jár egy közéleti férfiú ténykedéseinek bírálata manapság, akkor sokkal jobban meg van oldva az összeférhetlenség kérdése, mintha ezt a kérdést a legrigorozusabb törvényes rendelkezésekkel kívánjuk szabályozni. Az összeférhetlenségi kérdés szabályozásának elemi feltétele elsősorban az, hogy a sajtószabadságot vissza kell állítani, második feltétele pedig az, hogy ezekben a felmerülő ügyekben, amelyekben a sajtó valamely ilyen kérdést szóvá tesz, vissza kell állítani az esküdtbíráskodást, s az esküdtbíráskodásban helyetfoglaló polgárokból álló jury döntse el, hogy valamelyik bizottsági tagra vonatkozóan az összeférhetlenség fennáll-e. illetőleg az a hírlapíró, aki ténykedéseit kritika, bírálat tárgyává tette, igazat írt-e. Ott lehet azután megállapítani azt, hogy valakinek a ténykedései a köztisztességbe ütköznek-e, igen, vagy nem. Abban az esetben azonban, — mint ahogyan a törvény szabályozza — ha a sógorok, komák és egyéb nagyvállalkozók fognak dönteni egy másik nagyvállalkozó ténykedései fölött, hogy az összeférhetlenségbe, vagy a köztisztességbe ütközik-e, a megoldást kielégítőnek tekinteni egyáltalában nem lehet. A másik kérdés, amellyel a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése foglalkozik, visszanyúl az 1925 : XXVI. te. 10. V ár£u „ , Ez a tör " vény tulajdonképpen az országgyűlési képviselők választásának kérdését szabályozza. A törvény 10. §-ának 1., illetve 3. és 6. pontja szabályozza azokat a kizáró rendelkezéseket, amelyeknek alapján nem lehet valaki a Képviselőház tagja és e kizáró rendelkezések között azt találjuk, hogy nem választható országgyűlési képviselővé az, aki a magyar állampolgárság' megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvényes intézkedések érelmében nem lehet tagja az országgyűlésnek. A törvénynek ezt az intézkedését nem kívánom kritika tárgyává tenni, ezt elfogadom. Ellenben nem tudom megnyugtatónak elfogadni azokat a kizáró rendelkezéseket, amelyek ugyanennek a szakasznak 3 ; és 6. pontjaiban foglaltatnak, nem pedig azért, mert
