Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-278
Az országgnjülés képviselőházának 2 Ezekután nem tudom megérteni, miért került a miniszter úr abba a helyzetbe, hogy technikai körülmények nem tették lehetővé eddig, hogy benyújthassa a miniszter úr a javaslatot. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Módosulhatott is az a javaslat !) Igen t. miniszter úr, erre voltam kíváncsi, azokra a módosításokra, amelyekről igen furcsa hírek hallatszottak, amely furcsa híreket azonban a miniszter úr nem sietett megcáfolni, hanem azt mondotta : ezekre a feleletem, hogy sem igen, sem nem, vagyis a miniszter úr nem kíván megnyugtatni bennünket. Pedig joggal követelhetjük meg a főváros közönsége nevében, hogy ezekkel a hírekkel szemben a t. miniszter úr adjon megnyugtató választ, mert végre nem lehet a főváros érett lakosságának, evvel a nagy politikai érettséggel, óriási teljesítő képességgel felruházott város közönsége kitéve egy ilyen még módosításra szoruló, tehát egészen kiforratlan terv lehetőségeinek. Ez a törvény 1872 óta nem volt alaposan és gyökeresen reformálva, a miniszter úrnak tehát volt alkalma ezt az egész kérdéskomplexumot alaposan megtárgyaltatni szakközegeivel, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Meg is történt!) ügyosztályával és az érdekeltekkel, akikkel több alkalommal már történtek is ilyen tárgyalások. Most tehát már tisztában lehet a kérdéssel a miniszter úr. De a helyzetek nem változnak pillanatról pillanatra. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Csak időről-időre!) Időről időre igen, de nem pillanatról-pillanatra. Azután nem tudom, micsoda új politikai szükségesség tenné érthetővé és megmagyarázható vá azt, hogy a miniszter úr ma még nem tudja megmondani, hogy azokban az aggályos pontokban mik azok, amiket keresztül visznek majd a tervezetben és mik azok, amiket nem visznek keresztül. Én igen kemény és igen hihetetlen pontokat... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Én nem mondtam, hogy ez a módosított. Hátha megfordítva vanl) Miért nem méltóztatik megmondani. Miért marad meg ez a «hátha»? Miért marad fenn ez a lehetőség. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem nyilatkozhatom, ezzel tisztában kell lennie a képviselő úrnak.) Engedelmet kérek, semmiféle elvi megnyugtatást a miniszter úr nem kockáztatott meg. Nem tudom, hogy miért. Talán bizonyos szuggesztiók miatt nem teszi ezt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem!) Engedelmet kérek, ha a miniszter úrban ez a kérdés kialakult már, elvileg legalább megállapíthatja azt, hogy hajlandó-e a fővárosi autonómiát tiszteletben tartani és hajlandó-e ezeket & veszedelmes lehetőségeket olyanoknak minősíteni, hogy mi megnyugodhassunk. Dacára annak, hogy ma a vármegyei törvényjavaslat tárgyalásánál az az impresszióm, hogy a t. kormány az önkormányzati életet mindenütt meg akarja semmisíteni és a maga centralisztikus hatalmát és erejét be akarja vinni a kommunitások életébe, de mégsem merjük feltételezni a kormányról, hogy Budapest székesfővárossal szemben is erre a merényletre határozza el magát. Elvégre ez a város, amely a magyarság kultúrkÖzpontja, amely egyike azoknak a nagy munkahelyeknek, ahol legjobban van kifejlődve a magyar nemzeti, gazdasági és szellemi élet, mégsem lehet olyan könnyű játékszere a t. kormánynak, hogy így akarja elintézni itt az önkormányzat kérdését Én teljes lojalitást tanúsítottam a miniszter úrral szemben, amidőn nem tételeztem fel, ' hogy ezek a vakmerő tervek csakugyan valósággá lesznek. Legalább hasonló lojalitást vártam a miniszter úrtól, hogy ne kicsinyelje le a kérdés horderejét és ne mondja, hogy nem tudok sem >. ülése 1929 április 17-én, szerdán. 201 «igen»-t, sem «nem»-et mondani, hanem méltóztassék kifejezésre juttatni azt az elvi álláspontot, amely bennünket megnyugtathat, és amelynek tekintetében azt hiszem, nem lehet különbség a Ház egyik oldalán sem. Ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szilágyi Lajos képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szilágyi Lajos : T. Képviselőház ! A székesfőváros közönségét úgy vélem, elsősorban az érdekli, hogy jön-e még egyszer a kormány egy újabb mandátummeghosszabbító törvényjavaslattal, igen-e vagy nem ? Magának a mandátumnak az ügyét elintézettnek vesszük azzal, hogy folyó évi december 31-éig meg van hosszabbítva azok mandátuma, akiknek a mandátuma az elmúlt év december 31 ével lejárt. De igenis érdekel bennünket az, hogy nem keletkezik-e a tanácskozások során olyan parlamenti helyzet, hogy kitolódik a székesfővárosi törvényjavaslat letárgyalása olyan időre, hogy megint egy újabb mandátumhosszabbító törvényjavaslattal kell jönnie az igen t. kormánynak 1 Én felhasználom ezt az alkalmat, hogy a nagy nyilvánosság előtt óva intsem az igen t. belügyminiszter urat még egy ilyen javaslattól és arra kérjem, hogy egy újabb mandátummeghosszabbító javaslatnak a gondolatát a limine méltóztassék magától elutasítani. A nyári szüne tet méltóztatott említeni. Erre vonatkozólag én semmi kötelező szabályt nem ismerek, hogy nyári szünetnek kell lennie, és ha ilyen fontos törvényjavaslat van küszöbön, akkor a nyári szünetet későbben megkezdeni nemcsak hogy nem baj, hanem úgy vélem, nemzeti kötelesség és kötelesség a székesfőváros iránt is. Az a körülmény, hogy az igen t. belügyminiszter úr az úgynevezett nyári szünet előtt, vagy az úgynevezett nyári szünet után nyújtja be javaslatát, engem akkor érdekelne, ha tudnám, hogy az igen t. kormány új névjegyzékek alapján akar-e választatni, vagy a>égi névjegyzékek alapján. Mert ha a ma érvényes névjegyzékek alapján fog választatni a tör vény,lebben az esetben nem késik el az igen t. belügyminiszter úr törvényjavaslatával, még ha a nyári szünidő után méltóztatik is beterjeszteni azt. Ezt teljes megnyugvással veheti mindenki, mert decemberig feltétlenül lehet választatni. Ha azonban az igen t. belügyminiszter úr, aki úgy látom még nincs elhatározva, majd később akként határozza el magát, hogy új névjegyzékeket készíttet s azok alapján akar választatni, akkor bizony az úgynevezett nyári szünidő utánra halasztani a törvényjavaslat beterjesztését nem lehetne, csak annak a konzekvenciának az előtérbe tolásával, hogy újabb mandátummeghosszabbító törvényjavaslattal jön elő kényszerhelyzetében az igen t. belügyminiszter úr. Én nem haragszom azért, hogy az igen t. belügyminiszter úr nem ad választ, sőt egészen őszintén megmondom, hog^ örülök neki, mert azt látom, hogy nem sikerült ezeknek az akcióknak, machinációknak és intrikáknak az igen t. belügyminiszter urat meggyőzni és látom, hogy még nyitva van az ajtó és megvan a lehetőség mindnyájunk számára, hogy az igen t. belügyminiszter urat visszatartsuk minden olyan esetleges lépéstől, amilyen meggondolatlan, téves s a polgári társadalomra veszélyes és káros s egészen bizonyosan visszafelé elsülő és a szocialisták malmára vizet hajtó valami lenne az, ha az előbb említett javaslatot, vagy azokat a rémes képeket, amelyeket a képviselőtársunk festett, tükröztetné vissza az új törvényjavaslat. Én a feltett kérdésemre választ kaptam, az 29*