Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

1Ô0 Az országgyűlés képviselőházának tatni, vagy egyes szakaszokat a hatályukból kiemelni és a helyükbe másikat állítani. A kormány részéről megnyugtathatom a nagyközönséget abban az irányban, hogy a kormány sohasem fogja eltéveszteni szem elől a nagyközönségnek, a súlyos gazdasági viszonyok között lévő nagyközönségnek szociális és gazdasági érdekeit. S arról is méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én magam, mint népjóléti miniszter, mint ennek az, ügynek a minisztertanácsi referense és főhatalmi intézője, nem tudnám magamat, elszánni arra, hogy t kellő lakástermelés^ előtt, a lakás- és a gazdasági viszonyok megj avulása előtt olyan tervezettel lépjek a kormány elé, amely súlyosan érintené a gazdasági és szociális helyzet okán nehéz helyzetben lévő lakórétegeket. Kérném válaszomnak tud omásulvételét. (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Igen röviden óhajtok válaszolni a miniszter úrnak. A miniszter úr azt mondotta, amiről én nem tudhattam, hogy a minisztertanácstól egy intim utasítást kapott, hogy 1929. május 1-ére ebben a kérdésben tegyen valamit. Miután a nyilvánosságra jutott lakásrendelet egy határozott időre szól, ennélfogva természetesen én, miután nem vagyok tagja a minisztertanácsnak (Derültség. — Szilágyi Lajos: Még lehet! — Felkiáltások jobbfelől: Még lehet!), nem tudhatom azt, ami ott történik, és nem lévén kíváncsi természetű (Felkiáltások: Na! Na!), nem is érdeklődtem, hogy ott mi történik. (Szilágyi Lajos: Kötelessége érdeklődini!) Kérem, kötelességem érdeklődni, igen, de én a rendelet alapján állok, s ami egy nyilvános rendelet alapján jelenik meg, azt fogadom el. Ez indokolja tehát, hogy én kötelességemnek tartottam, miután ezek a hírek felmerültek, a miniszter urat meginterpellálni. A miniszter úr most válaszolt a kérdésemre, és én a miniszter úr válaszát elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elfogadom azért, mert a miniszter úr szociális megértést tanúsított. (Gál JenŐ: Ügy van!) Utóvégre nem azért vagyunk itt, hogy a legjobbmódúak és a legvagyonosabbak érdekeit védelmezzük. A kisemberek érdekében, a polgárok zöme érdekében mindent meg fogok tenni, (Helyeslés jobbfelől.) mert erre kötelez a lelkületem, a feladatom, a kiküldetésem, de nem vagyok itt azért, hogy a legnagyobb vagyonú emberek érdekét védelmezzem; védelmezzék ők meg a magukét, elég erősek hozzá. (Dréhr Imre: Nagyon helyes az álláspontja!) En tehát a t. miniszter úr válaszát ebből a szempontból veszem tudomásul. Azért is tudomásul veszem, mert az igen t. miniszter úr csak a hatszobás lakásokra mutatott itt reá egy gesztussal és még előkészületi cselekményt sem árult el a hatszobán aluli lakások felszabadítására nézve. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Erről nincs szó.) Ha pedig megnézem azt a statisztikát, amelyről a miniszter úr is megemlékezett, s amelyet a kezemben levő statisztikai kézikönyv foglal magában, akkor azt látom, hogy Budapest lakosainak zöme egy-, kettő-, három-, négyszobás lakásokban van, mert (olvassa): «112.931 egyszobás lakásban 425.693 ember, 55.333 kétszobás lakásban 233.424 ember, 24.110 háromszobás lakásban 113.288 ember, és 10.755 négyszobás lakásban 55.779 ember lakik.» Akkor látom azt, hogy a lakosság zöme, a lakosság túlnyomó nagy száma a hatszobán aluli lakások278. ütése 1929 április 17-én, szerdán. ban van elhelyezve. Miután pedig én a lakosság túlnyomó nagy számát és a gazdaságilag gyengébb helyzetben lévők érdekeit tartom szem előtt, és miután, — mondom — látom, hogy nem következik egy újabb kategória, legalább a miniszter úr nem helyezett kilátásba egy következő kategóriát, (Farkas István: Ne is helyezzen kilátásba!) hanem ezt a kérdést a jól megérdemelt nyugalomba helyezi, s ezzel felment engem a t. miniszter úr a saját magam által vállalt lakásfelügyelői tiszt alól, hogy ne kelljen itt minden negyedévben a lakáskérdésről interpellálnom, megszabadít engem ettől_ a címtől és jellegtől, s a dolog lényegében és érdemében a gazdaságilag súlyos helyzetben lévő lakosság gondjait nem növeli e lakáskérdés folytonos előhúzásával, és miután a bérkérdésben szintén méltóztatott megmaradni az eddigi állásponton, amint a miniszter úr ezt kifejjezte: mindezekre való tekintettel a miniszter úr válaszát megértéssel és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat: méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Pakots József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az ^^merpelláció szövegének felolvasását. \\. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «In/<

erhelláeie a m. kir. belügyminiszter úrhoz, a fővárosi törvény reformja tárgyában. 1. Igaz-e, hogy a belügyi kormány a fővárosi törvény reformjáról szóló törvényjavaslatát csak az őszi parlamenti ülésekben kívánja benyújtani? 2. Igaz-e, hogy a tervezett reformadócenzushoz és főbérleti joghoz akarja kötni a választói jogosultságot? 3. Igaz-e, hogy a reform a helybenlakás időtartamát ki akarja terjeszteni? 4. Igaz-e, hogy a belügyi kormány Budapest választott törvényhatósági bizottsági tagjainak létszámát 100, esetleg 120 tagra kívánja leszállítani? 5. Igaz-e, hogy az eddigi 22 választókerületi beosztás helyébe a közigazgatási kerületenkénti beosztás fog lépni s minden kerület egyenlő számú bizottsági tagot választhat ? 6. Hajlandó-e a belügyminiszter úr korábbi határozott kijelentése alapjarj a fővárosi törvény reformjáról szóló törvényjavaslatának sürgős benyújtásával biztosítani ézt, hogy Budapest törvényhatósági választásai még 1929. december 31-éig megtarthatók legyenek? — Pakots József sk. országgyűlési képviselő.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Fráter Jenő: Röviden! — Derültség.) Pakots József : Csak házszabályszerűen, és akkor elég rövid leszek. T. Képviselőház! Beismerem, hogy ebben az interpellációban kissé kemény pontozatokat foglaltam össze. Éppen ezért abban a helyzetben vagyok, hogy a pontozatok megindokolásában igyekszem áthárítani ezek keménységét azokra a hirekre, amelyek ezeket megelőzték és amelyek indokolják, hogy én a miniszter urat ilyen kérdésekkel háborgatom. Szeretnék abba a kellemes helyzetbe jutni, amelybe előttem szólott t-barátom jutott, aki egészen intranzigens ellenzéki álláspontja ellenére elfogadta a népjóléti miniszter úr válaszát. Szeretném, ha én szintén elfogadhatnám a belügyminiszter úr válaszát. (Szilágyi Lajos : Űgy kell feltenni a kérdést!) Én nagyon fogok örvendeni, ha elfogadhatom a miniszter úr válaszát, mert hiszen kérdéseim olyanok, amelyek súlyosan aggodalmat keltők