Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

180 Az országgluülés képviselőházának 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. amelyek az eredeti szövegtől eltérnek, elvetni. Most rátérek a nők passzív választójogának kérdésére. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az általános vita során elmondott beszédemben a nők passzív választójogára vonatkozólag a magam egyéni álláspontját fejtettem volt ki és ebben a tekintetben koncessziót is tettem a bizottságnál. Nem nekem kell ebben a tekintetben konzekvensnek lennem, hanem azoknak, akik annak idején a közigazgatási bizottságban a törvényhatósági városokban a passzív választójogot a nőknek megadták. Ha jól emlékszem, a 42. §-nál Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak van indítványa, hogy úgy a törvényhatósági városokra, mint a megyei városokra terjesztessék ki a nők passzív választójoga. A magam felfogása szerint sem a községekben, sem a vármegyei törvényhatóságokban nők passzív választójoghoz nem juthatnának. Én a nők paszszív választójogát nem jutalomnak tekintem, nem abból a nézőpontból nézem, hogy a férfiaknak milyen vonatkozásban van itt előnyük. (Bródy Ernő: Jog és nem jutalom!) A nőknek a háborúban elviselt szenvedése nem lehet ok, amely engem enniek az elvi álláspontomnak megváltoztatására vihetne, én ezt a legridegebb és leghidegebb nézőpontból nézem és pedig kizárólag alkotmányjogi és közjogi szempontból. És ha egy állam nem ebből a szempontból nézi ezt a kérdést, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) akkor maga ellen vét, mert közjogokat nem lehet melléktekintetekből adni, közjogokat csak az állam és az ország szempontjából lehet adni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Mi az a melléktekintet?) Én megengedem, hogy a nőknek átmenetileg, bizonyos tekintetben konzervatívabb a felfogása. (Rassay Károly: De mi közünk ahhoz, hogy milyen a felfogása? — Zaj.) De méltóztassék nekem megengedni, hogy én azokat a szélsőségeket veszem és látom, amelyeknek beszédemben ansiák idején kifejezést adtam ... (Rassay Károly: Amit az angol konzervatív kormány kép visel, az pl. elég szélsőséges! — Gál Jenő: A miniszter úr még. ott tart, hogy hosszú haj és rövid ész!) Attól én már sokkal régebben eltávolodtam, mint igen t. képviselőtársam, mert közjogi és alkotmányjogi szempontból keil, hogy mérlegelje az állam a választójogot — mint kifejtettem — amint azt a maga céljának elérésénél, annak szükségessége diktálja és parancsolja. (Propper Sándor: És ki állapítja ezt meg? Csendőrszurony? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj. — Peidl Gyula: Ki az állam? — Farkas István: Kuna P. András az állam!) Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha az államnak a maga céljai elérésénél a nők passzív választójogára szüksége lesz, magam leszek az első. aki ennek szükségessége mellett lándzsát fogok törni. (Farkas István: Mi az? ön az állam? ön ad kegyeket és jogokat? Egyedül egy személyben? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert mint t. képviselőtársamnak megvan a maga egyéni felfogása — remélem—(Farkas István: Jó, jó! De ne adjon kegyeket!) és azt követi és nem másoknak felfogását, méltóztassék nekem is megengedni, és nekem is megadni azt a legegyszerűbb jogát az egyénnek, hogy a maga egyéni nézetét kifejthesse és képviselhesse más felfogásokkal szemben. (Farkas István: Ne osztogasson kegyeket!) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot folyton zavarni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, Propper képviselő úr. Scitovszky Béla belügyminiszter: Amint én teljes tisztelettel veszem t. képviselőtársaim felfogását a baloldalról, teljes tisztelettel és megbecsüléssel veszem jobboldali t. képviselőtársaimnak teljesen ellenkező felfogását is. (Kun Béla: Engedjen szabadon szavazni! — Jánossy Gábor: Ez világos beszéd! — Peyer Károly: Az elnöki tanács ad engedélyt! — Kun Béla: Ne tegye pártkérdéssé!) Elnök: Csendet kérek. Scitovszky Béla belügyminiszter: Hogy Franciaország a mai napig nem adta meg a női passzív választójogot, ennek a kérdésnek elbírálása talán tudományos szempontból vagy más szempontból lehet, hogy a képviselő urakat érdekli. Engem is érdekel természetszerűen, hogy nem adta eddig meg. De nem adta meg, nem azért, mivel máshol ez megvan vagy máshol nincs, hanem azért, mert a maga közjóéi szükségleteinek. (Propper Sándor: Sötétbeugrás, úgy-e? — Zaj.) alkotmányjogi szükségleteinek szempontjából még- nem tartótta^ szükségesnek ezt az erőt az állam szolgálatába beállítani. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Aki Angliának mai helyzetét behatóan tanulmányozta, és aki ismeri az ottani szituációt, mindenesetre más megállapításra foer jutni ebből a szempontból. (Malasits Géza: Majd a választások után beszélünk!) De semmiesetre sem azért hozta be a nők passzív választójogát, hogy önmagának ártson vele, hanem feltétlenül^ abból az állami szükségességből, mert a kormányzat a mai időkben szükségesnek látta, hogy ama célok érdekében, amelyeknek szolgálatába az ország javára szükségesnek tartja, ezt az erőt — abban a mértékben, amilyen mértékben új abban igénybeveszi — ténylegesen ie-énybe is vegye. En nem látom, hogy a mi szituációnkban, amelyben az ország ma van, ebben az állapotban a konzervatív gondolat érdekében az első fronton küzdőket már ma a hátsóbb staflikban felállított erősségekkel megerősítsük. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Mi az, hogy a gondolat konzervatív? Állam-konzervatív gondolat? Ezt mégsem értem. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csenget.) Hogy mit tart közérdeknek, ebben a kérdésben a t. Ház fog dönteni. En ebben a tekintetben a magam egyéni felfogását adom. Ehhez ugyanolyan képviselői joarom van. mint a képviselő uraknak. (Zaj. — Ügy von! Ügy van! a jobboldalon. — Elnök csenget. —- Rassay Károly: A választójogot nem a konzervatívpárt részére csináljuk! Egyéni meggyőződés ez!) Nem a választójogról van szó, hanem a nők passzív választójogáról. (Rassay Károly: Hát az micsoda? Csizma?) Ha a képviselő úr annak tartja, az. (Zaj. — Elnök csenget.) En nem annak tartom, mert a választójognak van aktív része és van passzív része. Az aktív választójog kérdését a nők passzív választójoga abszolúte nem érinti, mert az ugyanolvan mértékű, mint az országe-vűlési képviselők választásánál. (Zaj a szélsőbaloldalon, — Propper Sándor: Hagyjatok fel minden reménnyel! Kiirhatja a miniszter úr! — Zaj a jobboldalon.) Azt kívánom csak még röviden érinteni, hogy mi vezet mégis arra, hogy ettől a rigorózus, szigorú, elvi közjogi álláspontomtól eltérjek. Ha van olyan tér, ahol a nő a maga hivatását betöltheti a kommunitások terén, úgy az a terrénum lehet, ahol abba^ a helyzetbe jut, hogy ezekkel a kérdésekkel ténylegesen foglal-