Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az, or szag gyűlés képviselőházának 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. 179 venni, (Egy hang a jobboldalon: Ez volna a helyes!) hogy; ők általános választás alapján a törvényhatósági közgyűlésbe be ne kerülhessenek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Rassay Károly: Általános helyeslés, tehát nem úgy történik!) Éppen arra utalok, hogy a látszat talán csalhat, mert ha én ezzel az indítvánnyal jöttem volna, nem hiszem, hogy ez az indítvány olyan egyhangúságra, talált volna, mint ebben a nillanatban. (Rassay Károly: Próbáljuk meg!)^ Bizonyos meggondolások és bizonyos óvatosság (Zaj. — Pakots József: Mindig a veséket kutatja a t. miniszter úr!) kényszerítenek engem arra, hogy ilyen általános kardinális rendelkezéstől ezúttal eltekintsek és csak a figyelmet hívjam fel erre a kérdésre, erkölcsi és etikai szempontból, hogy elsősorban azokat mentesítsük ettől a megválasztatástól, akik a leginkább érezték ennek a megválasztatásnak nem erkölcsi és etikai előnyeit, hanem hátrányait. Nem lebecsülésből, sőt ellenkezőleg a legnagyobb megbecsülésből és a legnagyobb megbecsülésből és a legnagyobb erkölcsi és etikai szempontból szerettem és kívántam volna a jegyzői kart ettől a nyomástól felszabadítani és mentesíteni. Amint^ az egész bíróságra nézve a függetlenség biztosítása nem szégyen, hanem a közügy érdeke, nagy állami szempontok követelménye, úgy itt sem tartottam^ volna capitis deminutionak a körjegyzőkre nézve ezt a rendelkezést. Ez is kaszt, a jegyzői kaszt, a községi tisztviselők kasztja, nem tévesztendő össze azonban a törvényhatósági tisztviselőkkel, tehát egy külön kategóriát Ölel fel. En így gondoltam célhoz jutni. Sajnálom, hogy nem tudtam a célt elérni, de az eljövendő kor részére legalább előmunkálatot végeztem és talán az idők jobban

f ki tudják munkálni és el fogják érni azt a célt, amelyet én ma nem gondolom, hogy elérni tudtam volna, mert amint azt jelenleg is sajnosán tapasztalnom kell, ennek a célnak még csak ezt a részletét sem fogom minden valószínűség szerint elérhetni. (Rassay Károly: Akkor miféle differencia van a miniszter úr és pártja között, hogy nem tudja elérni a miniszter úri) En ezekből a felszólalásokból ítélek és az egész vita folyamán elmondottakból. Ebből méltóztatnak látni, hogy itt vannak függő kérdések és sem a párt a minisztere, sem a miniszter a pártra nem oktrojálta a maga felfogását. (Zaj.) En csak nagyon örülök annak, hogy igen t. képviselőtársam éppen azt kifogásolta, amit azután most kénytelen helyeselni. (Rassay Károly: Kicsoda?) A képviselő úr. (Rassay Károly: Mit kifogásoltam?) Kifogásolni méltóztatott^ ami itt van és most helye'selni méltóztatik és azt mondani, hogy nagyon rendjén van, hogy ebben a kérdésben nézeteltérés van köztem és a párt egyes tagjai között. (Rassay Károly: Sohasem helyeseltem, hogy döntő kérdésben ellentét legyen a miniszter • és a párt között.) Az egyöntetűséget éppen 'ebben a kérdésben nem tartom kardinális fontosságúnak. Én, mint mondottam, előmunkálatot kivántam a jövőre teljesíteni, amellyel a' magam részéről meg is elégszem. Éppen ezért semmi észrevételem nincs az ellen, ha az igen t. Ház erre vonatkozólag Jánossy Gábor t. képviselőtársamnak indítványát elfogadja. (Felkiáltások a jobboldalon: Többen tettek indítványt!) De Jánossy Gábor képviselő úr indítványának a szövegezése helyesebb és jobban beilleszthető; amúgyis itt törlésről van szó. Ugyanazt az indítványt tették Jánossy Gábor, Pozsegár Rezső, Hajós Kálmán és társai és Tóth Pál igen t. képviselőtársam. En a magam részéről készséggel honorálom azokat az aggodalmakat, amelyeket felhozni méltóztattak és semmi észrevételem nincs az ellen, ha Jánossy Gábor igen t. képviselőtársamnak indítványát méltóztatnak elfogadni. (Zaj.) A továbbiak során kifogásoltatott a hatodik bekezdés és erre vonatkozólag indítványa is van Szapáry Lajos és Neubauer Ferenc igen t, képviselőtársamnak; ez lehetővé ^teszi, hogy országgyűlési képviselők a törvényhatósági bizottság tagjai sorába beválaszthatok r legyenek akkor is, ha a vármegye területén állandó lakással vagy . a kikötött hatévi^ helybenlakással nem rendelkeznek, de egyébként a többi feltételeknek megfelelnek. En a magam részéről természetesnek és szükségesnek is tartom, hogyha^ egy kerület képviselőt választ és az országgyűlésbe az illető képviselőt beküldi, hogy annak alkalom és mód adassék, legalábbis a lehetőség arra, hogy az illető kerületnek, az illető vármegyének ügyeivel is foglalkozhassak. Ez volt az én elgondolásom, de mivel ez csak privilégium alapján történhetik, ezt csak időre szoríthatjuk és korlátozhatjuk, amíg a privilégium fennáll; csupán azzal az egy enyhítéssel, hogyha időközben képviselőválasztás van és az időközi választáson a képviselő újból megválasztatik, akkor ez a megyebizottsági tagsága nem érintetik, de ha nem választatik meg, akkor megszűnvén a privilegizált jogalap, törvényhatósági bizottsági tagság is megszűnik. Ezt Neubauer Ferenc t. képviselőtársam dehonesztálónak tartja, mondván, hogyha egyszer megválasztották privilegizált alapon, akkor ha a jogalap meg is szűnik, tartsa meg a képviselő bizottsági tagságát arra az időre, amennyi időre a többi megyebizottsági tag meg válás ztatott. Az én konzekvens elgondolásom szerint az a helyes, hogyha privilégiumra helyezzük a megválaszthatóságot, akkor ha ez a jogalap elesik, a tagságnak is el kell esnie. Kifogásoltatott azután, különösen a szociáldemokratapárt részéről, a hatévi helybenlakás. A törvényjavaslatnak a legtávolabbról sem az a szándéka és célja, hogy ezzel a munkásság kizárassék. (Propper Sándor: Az eredmény az lesz!) Az érdekeltségek révén két kritériumot, korlátozást állítottunk csak be. Az egyik egy huzamosabb időbeli helybenlakás, a másik egy adófizetés; nem cenzus, hanem csak adófizetés, és pedig egy vagylagos adófizetés, amelyre vonatkozólag megfelelő módosító indítványt elő is terjesztettek. Különösen behatóan foglalkoztam a statisztikai adatokkal a székesfővárosnál. Az erre vonatkozó statisztikai adatok szerint a munkásságnak ez a hullámzása távolról sem olyan nagy, mint amekkorának^ azt mondják. (Propper Sándor: A kötött lakásokat a jövőre felszabadítják! Megszűnik ez az állapot!) Ez a hullámzás nagyon kisméretűnek mondható. A vidéken meg pláne, mert hiszen a vidéki munkásoknak nem nagy része csak a Pestkörnyékiek jönnek Budapestre; a Pestkörnyékiek is többnyire, ahol nagyobb ipari vállalatok vannak, a környéken, vagy macának a munkavállalatnak helyén laknak, tehát a vármegye területén. Ezzel bizonyos érdekeltségi kapcsolatot intendáltunk, hogy valakinek bizonyos ügyekhez hozzászólása legyen. Erre a huzamosabb helybenlakás igen helyes kritérium. A másik kritérium pedig az, hogy anyagi vonatkozásban is bizonyos összefüggése és érdekeltsége legyen az illető törvényhatóság területével, s ezért kérem, méltóztassanak az erre vonatkozó indítványokat,