Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

176 Az országgyűlés "képviselőházának ma az egész világot foglalkoztatja, tisztában van-e a nő problémájával, amely e kor problé­mái között is legelsősorban áll? En is anakro­nisztikusnak tartom, hogy 1929-ben, ennyi meg­próbáltatás után. a nagy háború után, forra­dalmak sorozata után, amikor azt mondhatnók, hogy még mindig senki és semmi sincs a he­lyén, és minden gyors változásoknak van alá­vetve, a magyar kormány ilyen konokul ragasz­kodik jogfosztó álláspontjához, amely nemcsak a korral, a kor szükségleteivel és a korszellem­mel, hanem az egész művelt világ felfogásával szemben áll. A nő erőpróbája a háborúban megtörtént, és a nő javára ütött ki. A háborúban láttuk a not az ekeszarva mellett, láttuk az irodákban és műhelyekben, láttuk a termelésben a gépek mellett, láttuk a gyárakban, mindenhol láttuk a nő sikeres erőfeszítéseit, amelyekkel pótolta a férfimunkaerőt, és a mellett láttuk azt is, hogy a termelésben véghezvitt nagy erőfeszítése mel­lett még a család védelmét, a folytonosság fel­adatát is sikeresen vállalta és végezte. Nem tudjuk belátni és megérteni azt, hogy a nők ez után a teljesítmény után ilyen rút hálátlanság­gal találkozanak a hivatalos magyar kormány­zat részéről. Félnek a nőtől, félnek attól, hogy a nő nagy részvétele a közügyek vitelében túlságos gyor­san fogja talán előrevinni a haladást és fejlő­dést? Ettől egyrészt nem kell félni, másrészt konzervatív részről hallottunk megnyugtató ki­jelentéseket, hogy a nőtől nem kell félteni a konzervatív gondolatot. Ezt valóban történelmi példák igazolják. 1920-ban például a magyar reakciós uralmat a női választójog, a Friedrich-féle rendeletben megállapított széleskörű női választójog jut­tatta diadalra. (Györki Imre: Es a terror, ez a kettő együtt!) Természetesen, az a fizikai terror is ; amellyel a nép igazi jelöltjeit elűzték az ur­náktól; de a nők szavazótömege billentette a mérleget a reakció javára, amely most azzal akarja meghálálni a nőknek ezt a teljesítmé­nyét, akiket időlegesen sikerült félrevezetniük:, hogy most meg akarják őket fosztani a passzív választójogtól. T. Képviselőház! Nem kisebb sérelem a sza­kaszban az osztályozás, a kasztok felállítása. Keleten, Indiában, a kasztrendszer hazájában most ostromolják és rombolják le a kasztrend­szert, itt Európában, Magyarországon pedig most akarják megteremteni a kasztrendszert és különbséget akarnak tenni osztályok és osz­tályok között ugyanakkor, amikor élesen és ke­ményen elítélik az alulról is észlelt osztályhar­cot és az onnan jövő védelmet, s ha lehet: tá­madó álláspontra helyezkednek. T. Képviselőház! Azzal az áporodott humor­kázással, amellyel tegnap találkoztunk a minisz­ter úr részéről ezt a nagy problémát megoldani nem lehet. A miniszter úr azt mondotta tegnap, hogy ő lelkileg áll közel a nőkhöz és valami olyasmit mondott velem szemben, közbeszólás alakjában, amit én nem tudtam megérteni. Azt azonban értettem, midőn azt mondotta, hogy ve­lem nem versenyzik sem korban, sem egyebek­ben, amit én teljes mértékben meg tudok érteni. Mi valóban nem versenyezhetünk, mi két úton járunk. Ezen az oldalon mi a fejlődés ország­útián menetelünk előre és küzdünk komolyan és őszintén a nők felszabadításáért, a nők egyenjogúsításáért, a miniszter úr pedig vissza­felé menetel, a régi feudális institúciók romjait akarja ismét elérni és erre akarja felépíteni az új Magyarországot. (Györki Imre: Visszafelé is Minerva-kocsin!) Bebel, a «Nő és szocializmus» 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. című világhírű munkájában, amely a világ minden kultúrnyelvén megjelent, megjósolta néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a társadalom rá lesz kényszerítve arra, hogy a nőt bocsássa a közélet terére, és megjósolta azt, hogy a jövendő a szocializmusé, tehát a nőé is. Akkor ez profé­ciaszámba ment és bizonyos konzervatív politi­kai erők és politikusok szembehelyezkedtek ez­zel és nem tudták magukat belegondolni abba az állapotba, amidőn a nő is szavazó, amidőn a nő is törvényhozó, a nő is képviselőtestületi tag. Alig néhány évtized telt el és Bebelnek pró­féciája beigazolódott. Most már eleven valóság. Ma már Európa legtöbb államában a nő jogok tekintetében teljesen egyenrangú a férfival, ott küzd a politikai porondon és ott igyekszik ér­vényt szerezni azoknak a nagy szempontoknak, amelyek a nőt teljesen egyenlővé és egyenran­gúvá teszik és tehetik a férfiúval. Mi nagyon jól tudjuk azt a magyar törté­nelemből, hogy a feudális és reakciós urak és csatlósaik szeretik a nőt, mint olcsó munkaerőt, szeretik a nőt mint jobbágyot, mint szülőanyát, szeretik talán mint élvezeti cikket, de nem sze­retik mint egyenrangú embert a társadalom­ban, és ma is, 1929-ben igyekeznek kirekeszteni a nőt az egyenjogúságból. Már pedig, mélyen t. Képviselőház, a helyzet az, hogy ez a kor pa­rancsa és ez alól kivétel nincs még Európának ezen a kicsiny, reakciós foltján sem; a pro­bléma itt van, a problémával foglalkozni kell, a probléma megoldást követel és ha nem old­ják meg, s ahol nem oldják meg: át fogja törni a frontot és át fogja törni a magyar reakció frontját is és Magyarországon is, mint minden más országban, lesz a nőnek választójoga, aktív és passzív választójoga, lesz a nőnek egyenjo­gúsága, lesz a nőnek és a nő munkájának be­csülete, lesz a nőnek olyan joga és olyan elhe­lyezkedési lehetősége a társadalomban, mint amilyen van a férfiúnak. A viták folyamán, az általános és a részletes vita folyamán, ennél a szakasznál is és a meg­előző szakaszoknál is a belügyminiszter úr és a miniszterelnök úr is hivatkoztak arra, hogy Európaszerte bizonyos korrektívumokhoz for­dulnak a kormányok a talán meggondolatlanul tág térre kiterjesztett választójogi rendszerek ellen. En már bátorkodtam szembeszállni ezzel a felfogással és kimutattam, hogy ez szöges ellentétben áll a valósággal. Sehol sem látom ezeket a korrektívumokat olyan formában és olyan célzattal, amilyenre itt a ministzer úr és a miniszterelnök úr részéről is hivatkozás tör­tént. Utaltam arra, hogy egyes fasiszta orszá­gokat kivéve, mint amilyen Olaszország, mint amilyen Magyarország, Lengyelország, bizo­nyos mértékig most Jugoszlávia és a Bratianu­kormány alatt Románia, amely országokban valóban történt visszafejlődés és mesterséges, erőszakos visszafejlesztés a választójogi rend­szerben, más országokban, amelyek joggal vi­selik a «parlamentáris» meghatározás kritériu­mát, ilyen értelemben korrektívumokkal nem találkoztunk. Ellenkezőleg azt látjuk, hogy minden kulturországban, minden komoly par­lamenti országban, ha foglalkoznak a választói jog kérdésével, csak kiterjesztő és haladó érte­lemben foglalkoznak vele, hiszen hivatkoztak erre többen is, hogy legutóbb, a múlt évben, Angliában a konzervatív kormány a nők teljes­ségére terjesztette ki a választói jogosultságot. Egy forrás szerint ötmillió, a másik forrás sze­rint hétmillió az új női választó Angliában. Ismételten felkérem a miniszterelnök urat vagy a belügyminiszter urat, hogy saját komolysá­guk megóvása érdekében legyenek szívesek fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom