Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-278
As országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. í?5 annyi joga legyen, mint amennyit a férfinak adnak. (Helyeslés bal felől.) 1913-ban, amidőn a választójogi reform kérdésénél voLt szerencsém ezt taglalni, ujjaimon megszámlálhattam volna azokat a képviselőtársaimat, akik hasonló felfogástól voltak áthatva. 1917-ben már jelentékenyen változott a helyzet^ mert az akkori választójogi reform tárgyalásánál a közélet, a köztudat már át volt hatva ama. nagy szolgálatok felismerésétől, amelyeket a nők a világháború folyamán az emberiességnek és a nemzetnek tettek. 1925-ben pedig az akkori nemzetgyűlés nagy többséggel szavazta meg a nők aktív és passzív választójogát az országgyűlési választójog terén. Én tehát a magam részéről visszaesésnek tekintem azt, hogyha már egyszer az ország törvényhozása elfoglalta azt az álláspontot, hogy a nőt egyaránt megilleti az aktív és passzív választójog, most a törvényhatósági és községi választójog kérdésének taglalásánál egy régebbi, már meghaladott álláspontot kíván elfoglalni. Niern akarok vitába szállani az egyes érvekkel, hiszen ma már arcpirulás nélkül senki sem teheti magáévá azt az álláspontot, hogy a férfi magasabbrendű lény leniie a növel szemben; valamint most már azt sem lehet komolyan vitatni, hogy szellemi tekintetben ne állana ki egymással a versenyt a két nem, mert hiszen ugyanazon szellemi tehetségekkel van felruházva a nő, mint a férfi s ha egyik tekintetben a férfi különb, más tekintetben meg a nő produkál nagyobb eredményeket.^ És ha például a honvédelem ügyét nem merném férfiak nélkül elintézni, éppen annyira nem merném megtenni azt, hogy szociális, közegészségügyi, közjótékonysági és igen sok kulturális kérdésben a nőnek jelentékeny és irányadó szavát meg ne hallgassam akkor, amidőn országosan vagy nagyobb közéletre kiterjedőleg ezeket a kérdéseket elintézni kívánom. Egy megszokott érv: a családi életnek való kisajátítást említeni. Én igenis, nagy súlyt helyezek arra, hogy a nő a családi életben, mint annak központja, teljesítse a maga szép és nemes hivatását és feladatait, utalok azonban arra, hogy a nők egy részétől a sors megtagadta ezt a lehetőséget, másfelől pedig utalok arra, hogy a nő bátran lehet a családi élet központja és teljesítheti nemes hivatását ezen a téren, ha e mellett még közkérdésekkel is foglalkozik, azokkal a közkérdésekkel, amelyekhez igazán hivatása hozzászólni. Hiszen ezen érv alapján a férfiakra ugyanezt a mértéket alkalmazhatnám és azt mondhatnám, hogy a kenyérkereset annyira lefoglalja az ő idejüket, hogy káros, ha a saját kenyérkereseti dolgaikon kívül az ország vagy egyéb közület dolgaival is foglalkoznak. Az sem argumentum, (hogy a nők maguk nem akarják a passzív választójogban való részeltetésüket, mert hiszen ismerek nagyon sok férfit, aki szintén nem akar közügyekkel foglalkozni. Ez vezetett egyes törvényhozásokat arra, hogy igenis, kötelezőleg kimondották a közjogokkal való élést igen sok téren. Ebből az argumentumból tehát a női választójog ellen érvet a legkevésbbé sem meríthetünk. Én egyenesen nélkülözhetetlennek tartom, hogy a nők azokon a tereken, amelyekhez ők jobban értenek, mint a férfiak, hallassák a maguk irányító szavát közkérdések elintézésénél. Ami pedig a konzervatív szempontot illeti, a 'konzervatív szempontból egyenesen kívánatosnak tartom a nők részvételét a közügyek, közkérdések elintézésénél, mert a nő természeténél fogva sokkal konzervatívabb, mint a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. férfi, sokkal inkább ragaszkodik a megszokottsághoz, sokkal nehezebben mozdítható ki abból, mint a férfi. Nem egyéni tapasztalat, hanem köztapasztalat az, amire most hivatkozom. Én tehát nem találok egyetlenegy szempontot sem, amelynél fogva az én nézetem szerint el lehetne térni azon már elfoglalt állásponttól, hogy a nőt a közügyek terén az aktív választójog éppúgy megilleti, mint a passzív választójog. Készséggel elismerem, hogy a belügyminiszter úr konciliánsan kezeli ezt a kérdést, mert ő a meggyőződésén már is igen jelentékeny engedményt tett akkor, amidőn hozzájárult ahhoz, hogy a nők bizonyos keretben — igen szűkre szabott keretben — a törvényhatósági városban passzív választójogot is gyakorolhassanak. Ugy tudom, úgy hallom, hogy a belügyminiszter úr esetleg még egy koncessziót lesz tenni hajlandó és ki kívánná terjeszteni ezt a passzív választói jogosultságot a nőkre nézve a megyei városok közületeire vonatkozólag is. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy méltóztassék még egy lépéssel tovább menni, és ha már a törvényhatósági és megyei városok keretében megadja a nőknek a passzív választójogot, ne rekessze ki a vármegyék közgyűlési termeit sem azon lehetőség elől, hogy a nők ott a maguk illetékes szavát hallattassák azokban a közkérdésekben, amelyeknek megítélésére a legnagyobb hivatottság'gal bírnak. Én tehát igenis, azt kívánom, hogy a nő ugyanazon mértékben részesüljön^ a választójogban a törvényhatósági és községi választójog terén is, mint amilyen mértékben őt az országos választójogban részesítettük. Én ezt a kérdést kulturális kérdésnek tekintem, nem politikai kérdésnek, éppen ezért ebben a kérdésben engem párttekintetek sem feszélyeznek abban, hogy a magam meggyőződését a legőszintébben, a legnyiitabban és a legleplezetlenebbüi kimondjam. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezek alapján a magam részéről Petrovácz Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T, Ház! Két nap óta rohamozzuk ezt az ominózus szakaszt és hallottunk elokvens beszédeket nemcsak a bal-, hanem a jobboldalról és a jobbközépről is. Hallottunk európai hangot e szakasz ellen, a nők választójoga mellett, és én, amennyire ismerem ezt a torzót, amelyet Magyarországon parlamentarizmusnak neveznek, félek, hogy a vége az lesz, hogy mégis elfogják kobozni a nők passzív választójogát az önkormányzati testületekben. Azt hiszem, hogy az eddig lefolyt vita alapján a kormánynak legminimálisabb kötelessége az volna, hogy nyilt kérdéssé tegye saját pártja számára is az ügyet és tegye lehetővé, hogy ebben a kérdésben mindenki a saját lelkiismeretének megfelelően foglalhasson állást. Ha ezt a kormány nem cselekszi meg, másrészt az a köteleség hárul azokra, akik ebben a kérdésben a nők passzív választójoga mellett szálltak síkra, hogy most teljes számban jelen legyenek és a szavazásnál kíséreljék meg ennek az igazságos, becsületes európai álláspontnak érvényt szerezni. (Kun Béla: Nemzeterősítő álláspont is, nemes ak európai ! ) T. Képviselőház! A kormány részéről ez a konok magatartás félreismerése a kornak, szembehelyezkedés a kor szükségleteivel, amely pedig áll e kapuk előtt, dörömböl és bebocsáttatást követel. Nem tudom, hogy a miniszter úr és a kormány tisztában van-e ezzel ' a problémával, ennek a problémának súlyával, amely 26
