Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Âz országgyűlés hépviselöházánah 2 Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a kér­déssel kapcsolatban még szintén egy krité­riummal, az adózással foglalkozzam. A 7 §. 3. bekezdése azt mondja, hogy meg­választható az a férfi, aki állami egyenes adót, illetőleg ott, ahol lakik, községi pótadót fizet. De, bocsánatot kérek, én itt egy hibát látok, én itt nem látom a keresetiadó kérdését elin­tézve. Mi történik a város lakosságának azzal a részével, a városi kisiparossal, a városi kis­kereskedővel, aki nem fizet egyenes állami adót, mert semmiféle vagyona nincs, ellenben keresetiadót fizet? Ezeknek tehát szavazatijog tekintetében és ami ezzel kapcsolatos: a vá­laszthatóság tekintetében hátrányt kell szen­vedniök a falusi néppel szemben? Ez lehetet­len dolog. Egy indítványt voltam bátor be­terjeszteni, amelyben ebben a kérdésiben azt a pótlást kértem, hogy tessék a szövegbe bele­tenni a keresetiadót is. Igaz, hogy ezt az ál­lam szedi be, de nem szerepel mint államiadó, úgy mint a pótadó, de kiosztás alá kerül, úgy, hogy a törvénynek ez a szakasza nem világos. Ezért arra kérem a t. miniszter urat, legyen ke­gyes a világosság kedvóért hozzájárulni ahhoz a javaslathoz, amelynek érteiméiben a szöveg­ben az lesz: államiadó, keresetiadó, és így to­vább, egyébként a szöveg változatlanul meg­marad. Tisztelettel kérem, hogy erre irányuló in­dítványom elfogadni méltóztassék és tisztelet­tel kérem, hogy a nők passzív választójoga kérdésében — ha igazán bensőnket tekintjük — a valamennyiünk által kívánt passzív választó­jogosultságot méltóztassék konoedálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Ház! Én ugyan elmonld­tam a javaslatra vonatkozólag, úgy annak alapelveit, mint fontosabto részleteit, illetőleg az általános vitában a magam igénytelen meg­jegyzéseit, gondolatait, de, hogy úgy fejezzem ki magamat, .egyéni meg politikai — ezt ^egy­nek tekintem — reputációm követeli tőlem, hogy még egyszer itt a részletes vitában is fel­szólaljak és az általános vitában elmondott be­szédemnek elferdített, lényegéből kiforgatott, majdnem azt mondhatnám: meghamisított megállapításait a maguk igaz értelmére állít­sam vissza és álláspontomat két kérdésben: a jegyzők választhatósága kérdésében és a nők passzív választójoga kérdésében ismételten megállapítsam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem leszegezzem, mert ez igen rossz kifejezés. (Derültség.) Én elfogadom a javaslatnak azt a megálla­pítását, hogy a jegyzők ne legyenek törvény­hatósági bizottsági tagokká megválaszthatok, — bár ellenkező módosítást adtam be — ha ezt valamennyi tisztviselőre nézve tiltólag ki­. mondjak. (F. Szabó Géza közbeszól.) Tisztelt ba­rátom, méltóztassanak nekem elhinni, hogy a tisztviselők nem igen örülnek annak, hogy ők szavazó tagjai is a törvényhatósági bizottság­. nak. Sokszor világnézeti, politikai kérdésről van szó és igen sok tisztviselő, vezető tiszt­viselő, kisebb tisztviselő jöhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja, meggyőződésének adjon-e ki­fejezést a szavazásnál, vagy pedig a r főispán szempillantás szerint szavazzon. (Fábián Béla: Helyes! — Helyeslés a jobbközépen.) Én tehát mondom, a jegyzők capitis demi­nutio-ját látnám, a magyar közélet, a magyar közigazgatás ezen egyik legértékesebb elemé­nek a lekicsinylését találnám abban, ha éppen ő rájuk nézve mondanánk ki, hogy nem lehet­: . ütése 1929 április 17-én, szerdán. 17l nek a törvényhatósági bizottság tagjai. Há rá­juk nézve kimondjuk, akkor mondjuk ki vala­mennyi tisztviselőre, hogy a tisztviselő csak dolgozzék ós ne foglaljon állást a törvényha­tóság egyes kérdéseiben, ügyeiben. Ami mármost a nők passzív választójogá­nak kérdését illeti (Halljuk! Halljuk!), engem az általános vitában mondott és a sajtóban is félremagyarázott, félreértett, nem helyesen közzétett beszédemért először a Pesti Napló végzett ki politikailag március 15-iki számá­ban, tegnap pedig Petrovácz Gyula t. képvi­selőtársam mondotta ki reám a «pereat, extir­petur»-t. (Petrovácz Gyula: Csak a felfogásra! — Zaj.) T. i. olyan dőreséget tulajdonítottak nekem az újságok és tulajdonít nekem t. kép­viselőtársam, aki nem méltóztatott lefáradni, nem úgy mondom: «nem vette magának azt a fáradságot», mert én dohányt szoktam venni, fáradságot nem veszek; bátorságot sem veszek, a magyarban vagy elfárad az ember, vagy bátor az ember, de ezt boltban nem árulják... (De­rültség.) Tehát t. képviselőtársam nem volt jelen az én beszédemnél, nem hallotta és nem méltózta­tott lefáradni, lemenni — mert hiszen nem fá­radság lemenni* egy emelettel — a gyorsirodába és elolvasni az én beszédemet. Azt mondottam, — tanúm rá az ég és minden seregi és azok, akik engem hallottak: a t. belügyminiszter úr, a t. előadó barátom, aki régi kenyerespajtásom a vármegye sovány kenyerének fogyasztásában, — (Derültség.) hogy én tisztelem, becsülöm a belügyminiszter úrnak ideális, eszményi állás­pontját, állásfoglalását... Kérem, ha egy kissé tovább terjedne a beszédem, 8—10 perces meg­hosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Majd meg­adjuk!) Mondom, tisztelem a belügyminiszter úrnak azt az állásfoglalását, hogy a nő marad­jon a családi élet körében. (Helyeslés jobb felől.) Nincsen halandó ember, józan ember a világon, aki ne ezt akarná. (Ügy van! Úgy van! jobb­felől.) Nincsen józan halandó ember, aki nem azt akarná, nem azt vallaná és nem azt igye­keznék lehetővé tenni, hogy a nő a természet rendelése szerint való, az isteni gondviselés rendelése szerint való hivatásának éljen, {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) legyen hitves, anya, feleség, (Petrovácz Gyula: Választójoggal is lehet!) azonban akkor volna igaza a belügy­miniszter úrnak, — illetőleg azt mondottam, hogy a miniszter uraknak mindig igazuk szo­kott lenni — (Derültség.) azonban ez az állás­pont akkor volna elfogadható, ha lehetővé tud­nók tenni azt, hogy a nő a családi élet körén belül érvényesülhessen, vagyis, ha — ez a fon­tos, ez a «ha» szó — ha akar törvénnyel, akár máshogyan biztosítani tudnók, feltételesen, azt, hogy minden leány,^ mondjuk, ha már férjhez­menő korban van, férjhezmehessen és a családi élet körén belül megélhessen. (Derültség és he­lyeslés jobbfelől.) Hiába mosolyog Petrovácz t. képviselőtársam, ön engem politikailag kivég­zett, (Derültség.) amikor azt mondotta: «Nem lehet úgy elintézni ezt a dolgot, ahogy Jánossy Gábor tette, amikor azt mondotta, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy a nők választhatósága helyett azt kívánja, hogy a nők 18 éves korukban férj­hezmenjenek. Ilyen argumentumot nem tartok az ügy érdekében állónak, az ilyen argumentum • nem a kérdést diszkreditálja, hanem a nyilat ­" kozót.» (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Aha!) Ez egy kissé erős, amikor az illető ezt az apodiktikus kritikát rólam megállapító és en­gem politikailag a föld színéről eltüntető tisz­telt képviselőtársam (Felkiáltások jobbfelől: Csak akart eltüntetni!) nem győződött meg ar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom