Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. 167 nagyon furcsának találom azt a szellemet, amely femme prácieuse-nek akarja lesüllyeszteni a nőt. Amikor mi is fájdalommal látjuk időnként, hogy van a női társadalomnak egy könnyű része, amely a külsőségek után indul és van egy nagy komoly többsége a dolgozó, a komoly, a munkálkodó nő, e többség érdeke, tisztessége és megbecsülése nevében kérjük az igen t. miniszter urat, hogy méltóztassék ezt az elavult felfogást félre tenni. Hiszen ez a szent főzőkanál-teória már unalmas és mulatságos. A magyar história is fel tud mutatni komoly nagyértékű asszonyokat, akik részt vettek a közügyekben. Olvastam Bornemissza Anna gazdasási naplóit, amelyeken keresztül láttam egy magyar asszonynak csodálatos politikai érzékét, aki közrehatott Erdély politikai irányításában, de ugyanakkor a legkiválóbb gazdasszonya, legkiválóbb birtokkezelője volt a maga háztartásának. Ezek a példák mutatják azt, hogy igenis a magyar asszony a politikában is meg tudja állni a helyét, aminthogy ezt ezt már bebizonyították többször. Ha pedig erre a konzervatív fékre van szüksége a miniszter úrnak, amit annyiszor igyekeznek különböző törvénytervezeteikben elhelyezni, akkor higyjék el, hogy a női természetnek, a nő egyéniségének szelídebb formái és szelídebb megnyilatkozásai maguktól adják a miniszter úr számára ezt a szükségszerű feltételt is, úgyhogy egészen nyugodtan beveheti a nőket a passzív választóiogosultak körébe. (Bárdos Ferenc: Államfő is lehet! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szavalni szoktak úgy a túlsó oldalról, mint a társadalom minden körében arról, hogy a nőnek micsoda magasabbrendű hivatása van a szociálpolitika terén, az anya- és csecsemővédelem terén, hogy ezek az áldásos feladatok mennyire egészen a női lélek természetes érzéséből és világából származnak. Mindnyájan hálásan^ gondolunk azokra a nőkre, akik a filantrópiának, a karitásnak, az egészségügyi védelemnek, az anya- és csecsemővédelemnek szolgálatába állítják készségüket és munkakedvüket. A nő idealizmusát azonban nem szabad letörni ilyen törvénytervezettel, és nem szabad a nőt megalázni, önérzetében megsérteni, amikor a magyar nő, a dolgozó nő által olyan nemes és rendkívüli erőfeszítéseket végez magának saját háztartásának és a társadalmi háztartásnak érdekében. Egyébként is többségben vannak a nők, ezzel legyünk tisztában. A t. többségi párt, tehát a többségi elv alapján is honorálja a nők érvényesülését a közügyekben. Ha a t. kormány javaslatában a szakszerűséget, mint^ egyik kritériumot állapítja meg és arra az álláspontra helyezkedik, hogy a pártpolitika kizárásával szakszerűen képviseltessenek azok az érdekek, amelyek a kommunitásban Összesűrűsödnek, a szakszerűség szempontja is azt kívánja, hogy méltóztassék a nőknek a passzív választójogot megadni. (Bárdos Ferenc: A nemzet többségét nem lehet kirekeszteni!) Hiszen mindazokban a kérdésekben, amelyek a törvényhatóságban napirendre kerülnek, a szociálpolitikai, gazdasági, háztartási és kultúrpolitikai kérdésekben sokkal nagyobb szakszerűségre jutottak már a nők, mint a férfiak, őket közvetlenül érdeklik az élet állandó kísérő jelenségei, és közvetlenül ők az intézői á magánháztartásokon keresztül azoknak a gazdasági és szociálpolitikai feladatoknak, amelyek kiszélesített körben a törvényhatóság munkájának anyagát adják. A szakszerűség címlete KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. alatt is be kellene tehát vonni a nőt a passzív választójogba. (Kun Béla: TTgy van! A miniszter úr maga is tudja, csak nem akarja!) De amikor továbbmegyek és éppen a javaslat gondolatvonalán haladok, ha azt látom, hogy a törvényjavaslat megteremti a virilizmust, akkor mi az, hogy a nőket még yirilis jogon sem veszi be? Ebből látszik az az elfogultság, a teljes tagadása^ annak a jogeszmének, amely a nőt egyenjogúvá teszi a férfival. Ez látszik ebből a javaslatból, és ezzel a t. kormány a maga számára a jövendő időkre szomorú bizonyítványt állít ki arról a gondolatnívóról, amely őt vezeti. Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszter úr beleesett azokba az általános szólamokba, amelyek a nőt meg akarják védem a közügy szolgálatának zavaros kísérőjelenségeitől (Kun Béla: Útvesztőben van a miniszter úr!) és a nő fehér lelki tógáját nem akarják telefröccsenteni a közélet sarával. Igen t. Képviselőház! Bármely ország társadalmában — láttuk a múltban is — voltak rendkívüli nők, és voltak dolgozó nők, akikről megállapították volt, hogy micsoda közhasznú tevékenységet fejtettek kii és milyen áldásosán hatottak közre éppen az erkölcsök kifinomításában és a közszellem megjavításában. En nem is beszélek tehát a Saint-Beuve tanulmányaiban megrajzolt asszonyokról, akik rendkívüli asszonyok voltak, akik a nagy politikában résztvettek volt, akik történelmi szerepet töltöttek be, akik irodalmi- és szellemi szalonokat tartottak fenn és ezeken keresztül hatottak a maguk idejére, társadalmukra. Nem beszélek ezekről, de beszélek a mai magyar dolgozó^ aszszonyokról, akiket az új élet sodort irodákba, műhelyekbe, gyárakba, katedrákra, akik dolgoznak és ki akarják magukból termelni mindazt az értéket, amely bennük van. En egyenlő versenytársnak tartom az asszonyt az emberrel, egyenjogú társnak tartom és ha tiszteljük és megbecsüljük őket, egy külön ok az, amely őket a férfi fölébe emeli: az anyaságnak szent és nagy gondolata, az egész emberiség lelkiségének kifejezője. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ha tisztelem és piedesztálra emelem itt, nem rántom le abba a rabszolgasorba, (Kun Béla: Ne fosszuk meg természetes jogaitól!), ahová évszázadokon keresztül a férfiönzés lerántotta. Éppen ezért nagyon kérem a t. képviselőtársaimat, akik bármely oldalon ülnek, hogy ennek a kérdésnek eldöntésénél, a szavazásnál legyenek itt és mentsék meg ennek a parlamentnek becsületét a nők passzív választójogával. (Éri Márton: Kikérjük magunknak! Az nem a parlament becsületkérdése! — Malasits Géza: Az a parlament becsületkérdése! — Eri Márton: Ez nem becsületkérdés! — Zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: De igen! Nevetségessé válunk egész Európa előtt! Szégyelhetjük magunkat egész Európa előtt! — Eri Márton: Hát csak szégyeljék magukat! — Zaj. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: A női szavazat elvonása!) Elnök: T. Ház! Bejelentem, hogy Dabasi Halász Móric képviselő úr a házszabályok 132. §-ának második bekezdése alapján beadott azt az indítványát, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folyamára az ülések időtartamát a Ház napi nyolc órában alapítsa meg, visszavonta. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Még nem fejeztem be. Bejelentem, hogy Simon Anldrá;S képviselő úr a házszabályok 132. §-a értelmében indítványt nyújtott be az iránt, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgya lásának tartamára az ülések ideje napi hat 25